Kádár Péter (Tatabánya, 1944. - Tatabánya, 2008.) újságíró, író, de költő is volt.
Az ukrán költő. Még a régi pártállami rendszerben történt, hogy egy a II. világháborúról írott verse valahol megjelent, de Péter egy ukránosan hangzó költői álnevet használt. Az akkori Szovjet nagykövetségen, lázas kutatásba kezdtek, ki ez a nagyszerű ukrán költő, de sehol sem találták a nagy Szovjetunióban. Aztán kiderült, hogy Ő „követte el” a verset. Ahogy mesélte bizony nem dicsérték meg érte, pedig a vers tényleg jó volt.Költői álnevet máskor is használt. Egy irodalmi pályázat kapcsán álnéven is pályázott egyik versével. Az eredményhirdetés előtt a zsűri egyik tagja odalépett hozzá. –Na, Petikém az idén nem te kapod a díjat, találtunk egy új tehetséget. Eredményhirdetés. Első helyezett, ekkor felolvastak egy női nevet. Kádár Péter felállt, és átvette a neki járó díjat a tisztelt zsűri tag nagy meglepetésére.Péter nem halmozta a díjakat, nem kérkedett velük. Kevesen tudták róla, hogy „ÉLETMENTŐ ÉRME” is volt. Még régen Tatabányán egy égő házból mentett ki egy kislányt. Nejlon inge a karjára éget, ennek nyomait máig viselte a testén.Csupacsel, A madárcsősz, Tekergő Habakuk. Három ifjúsági regény, amelyeket Ő írt. A kritikusok szerint a Tekergő Habakuk a legjobb, de bevallom, nekem az előbbi kettő jobban tetszik. Hiszen Gönyűn és környékén játszódnak, néha a felismerhetőségig gönyűi szereplőkkel. A könyveket ajánlom figyelmetekbe, –igaz, ma már csak internetes antikváriumokból rendelhető meg- jó szórakozást jelent gyerekeknek, és fiatalos felnőttek egyaránt. Az, hogy a gönyűi könyvtárban egyetlen példány sincs ezekből a könyvekből…
Hogy is szoktad mondani Péter:? „ A világ, az világ.” .
Immáron nélküled.
