 |
Népesség: Terület: |
Mór város Fejér megyében, a Bakony és a Vértes közötti Móri-árok legjelentősebb települése. A város egy kb. 20 km-es vonzáskörzetnek a gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja. A várost ma több mint tizennégyezer lélek lakja. Kedvező földrajzi fekvésének, illetve az ezen a tájon élő magyar és német ajkú lakosság szorgalmának köszönhetően mindig kitűnt a hasonló méretű magyarországi városok közül. Az ezeréves település büszke múltjára, és elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy büszke lehet jelenére is. Mór életerős, fejlődőképes város, amelynek határozott tervei, megalapozott reményei vannak a jövőt illetően.
Történelem
Mórnak és közvetlen környékének a honfoglalást, sőt az államalapítást megelőző történetéről nem sokat tudunk, a legkorábbi ténylegesen ismert eszközök, tárgyak az újkőkorból származnak. A Móri-árokban átvezető közlekedési útvonalnak a rómaiak korában is nagy jelentősége volt. A történelmi leletek szerint Mór és térsége már lakott hely volt a magyar államalapítás korai időszakában is. Mór nevének eredete pontosan nem állapítható meg, a legvalószínűbb, hogy a várost a Móri család alapította, s tőle kapta a nevet is. A veszprémi püspökség 1246. évi jegyzőkönyve említést tett a város régi templomáról, amelyet I. István király építtetett. A település először királyi, majd 1080-tól kb. 250 évig püspöki birtok volt. Károly Róbert 1327. november 1-jén Csókakő várához mint királyi birtokhoz csatolta. 1430-ban először a Rozgonyiak birtokolták, majd a mohácsi csatavesztés után birtokosa Kanizsai László lett. Kanizsai Orsolyát 1532-ben jegyezte el a nála 22 évvel idősebb Nádasdy Tamás, s ez időponttól számítható a csókakői várbirtokban a Nádasdy család majdnem másfél százados jelenléte. A 1671-ben a birtokos Nádasdy Ferencet felségárulás címén fő- és jószágvesztésre ítélték, s birtokait elkobozták. Szulejmán szultán 1543-ban Esztergom elfoglalása után elfoglalta Mórt és Csókakőt is, és csak 1688-ban szűnt meg a 145 évig tartó török uralom. Mór népessége az alapítástól kezdve magyar volt, csak a török kiűzése után, 1698-ban kezdte meg az új földesúr a németek betelepítését. Az osztrák császár Nádasdy Ferenc elkobzott birtokait 1691-ben 60 000 rajnai forintért eladta Hochburg János udvari tanácsosnak és katonai élelmezési főprefektusnak, akinek halála után fia, János Domonkos kezdte meg a németek betelepítését a kapucinus rend behozatalával. A kapucinus templom és zárda építése 1695-ben kezdődött, 1701-ben szentelte fel azt a veszprémi püspökség. A kapucinus rend kolostora a rendszerváltást követően ma ismét működik. 1711-ben betelepülők egész sora érkezett, akik meghonosították a Vértes oldalában a szőlőkultúrát. 1763-ra a lakosság száma már 2900-ra emelkedett. A nagyszabású német betelepítés a század közepére teljesen átalakította a település nemzetiségi, vallási képet is, mivel a betelepedők már többségében katolikusok voltak. A földesurak 1758-ban kérték a királynőtől Mór mezővárossá nyilvánítását. Mária Terézia 1758. március 16-án Bécsben kiadott kiváltságlevele kimondja: „A jövőben Mór község ne csak a mezőváros névnek örvendjen, hanem évi négy vásárt is megtarthat.” 1768–1770 között folyamatosan új lakók telepedtek be Mórra, akik főként Bajorországból és Württembergből érkeztek. Lamberg gróf 1762-ben költséges kastélyépítkezésbe kezdett, amely 1766-ban fejeződött be. 1848 végén a szabadságharc fontos eseménye volt a móri csata, amelyben Perczel Mór hadteste és Windischgrätz hadserege ütközött meg. Az 1848. december 29-én vívott csatát a magyarok elvesztették, 32 katona esett el, 350 sebesült meg. A 19. század második felében a nagy- és kisbirtokokon egyaránt nagyarányú szőlőtelepítés folyt, kialakult a móri borvidék mai képe. A szőlősgazdák érdekeit a hatóság is védte. 1902. március 13-án mondták ki, hogy az addig Moórnak írt községnevet azután egyszerűen Mórnak fogják írni. A 20. század elején Mór város szülötte, Wekerle Sándor volt Magyarország első polgári miniszterelnöke. A háború idején németek szállták meg Mórt. A Vértes környéki harcok 1945. március 18-án fejeződtek be, a német megszállást ugyanakkor egy másik követte. A második világháború ugyan befejeződött, a remélt béke helyett azonban újabb embert próbáló évek következtek. 1945. december 29-én kezdetét vette a németek kitelepítése, amely több mint 1700 főt érintett és máig ható nyomott hagyott a lakosságban. Az államosítások nyomán, az 1950-es évektől a szén- és bauxitbányászat erőteljes fejlődése eredményezett újabb fellendülést. A 1960-as években a szocialista iparosítás jegyében új üzemeket (Ikarus, Csepeli Fémművek, Budalakk) telepítettek a környékre és meghonosodott a jármű- és fémipari technológia és kultúra is. Az ipari üzemek mellett a mezőgazdaság szerkezete is átalakult, mivel a nagyüzemi termelés vált elsődlegessé. Az ipari és a mezőgazdasági foglalkoztatottság növekedése lakásgondokkal járt, ezt a város akkori vezetői az 1970-es, 1980-as években elsősorban új belvárosi lakótelepek építésével kívánták megoldani. Ennek hatására megnőtt a lakásállomány és jelentős számban költöztek be Mórra a környező települések lakói. A gazdasági és infrastrukturális fejlődést elismerve Mórt 1984-ben nyilvánították újra várossá, a 100. magyar városként.
Nevezetességek
Az ezeréves település büszke múltjára és elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy büszke lehet jelenére is. Arra törekszik, hogy ne csak a tavaszi és őszi nagy rendezvényekhez (Móri Bornapok) kapcsolódóan, hanem folyamatosan borturisztikai és turisztikai központ és célpont legyen az idelátogató belföldi és külföldi utazók számára. Érdemes ellátogatni a Lamberg kastélyba, ahol megtalálható a Radó Antal Könyvtár, az Ezerjó Pincegaléria, a Wekerle-emlékszoba és a sváb szoba a kamrával.
Szerző: Karsa Dóra, Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Mór Város Önkormányzata
8060 Mór, Szent István tér 6.
Tel./Fax: 22/560-822
e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
web: www.mor.hu
Letölthető leporelló:
