A kihirdetés éve: 2018.
Területe 26 településen 50.748 ha, lakossága meghaladja a 39 ezer főt.
Települései: Ásványráró, Darnózseli, Dunakiliti, Dunaremete, Dunaszeg, Dunaszentpál, Dunasziget, Feketeerdő, Győrladamér, Győrújfalu, Győrzámoly, Halászi, Hédervár, Kimle, Kisbajcs, Kisbodak, Kunsziget, Lipót, Máriakálnok, Mecsér, Nagybajcs, Öttevény, Püski, Rajka, Vámosszabadi, Vének
Képviselője és működtetője: Szigetköz Natúrpark Egyesület

 

 

Előzmények

A natúrpark alapításának gondolata a Szigetköz területén több mint két évtizedes múltra tekint vissza. Az egyik – kétségkívül lényeges – mozgatórugó a Duna évekig előkészített, majd 1992-ben bekövetkezett elterelése volt, amire a tervezett Bős (Gabčíkovo) – nagymarosi Vízlépcsőrendszer dunacsúni (Čunovo) duzzasztóműjének és bősi erőművi egységének üzembe helyezését követően került sor. Az Öreg-Duna medrében lefolyó víz mennyiségének drasztikus csökkenése a szigetközi mellékágrendszer kiszáradását eredményezte, s ezzel – meglehetősen paradox módon és átpolitizált formában – felhívva a figyelmet a térség gazdag, vízhez kötődő természeti örökségére és annak potenciális szerepére a térség fejlesztésében. A 2000-es évek első felében a nemzeti park alapításának szükségessége elsősorban azért merült fel, mert a térség természeti értékeinek megőrzésének helyzete nem volt megnyugtató a természetvédelmi civil szervezetek és az erre érzékeny magánszemélyek szemében. A natúrpark előkészítése 2015-ben vett újabb lendületet, immár elsősorban a natúrparkoknak a táji együttműködésben rejlő térségfejlesztő szerepét előtérbe helyezve. A Győr–Moson–Sopron Megyei Közgyűlés és a Szigetköz - Felső-Duna mente Térségi Fejlesztési Tanács koordinálásával, natúrparki szakértők bekapcsolódásával számos szakmai fórumra, egyeztetésre, terepbejárásra, közösségépítő műhelyre, tájsétára került sort. A natúrpark munkaszervezetének létrehozása 2017-ben zajlott. A partnerszervezetek közös szándéka alapján az újonnan alakult Szigetköz Natúrpark Egyesület látja el a natúrpark hivatalos képviseletét és az operatív feladatok végrehajtásának koordinálását.

Természetföldrajzi, természeti és táji jellemzői

A natúrparki térség a „hivatalos” tájföldrajzi besorolás (Dövényi Z. 2010) szerint a Kisalföld nagytáj két kistájára, a Duna és a Mosoni-Duna által határolt Szigetközre és a Mosoni-Duna jobb partja mentén elhelyezkedő Mosoni-síkra terjed ki, utóbbi tájföldrajzi egység esetén annak csak kisebb részére kiterjedően. A natúrparki térség az államhatár túloldalán a Csallóköz történelmi tájegységgel érintkezik. A natúrpark térség természeti öröksége országos szinten is kiemelkedően gazdag. Természeti értékei jórészt a Dunához és mellékágrendszeréhez kötődnek. A szigetközi-csallóközi hordalékkúp geomorfológiai értelemben ma is aktívan formálódó térszín. A Duna mentén a geomorfológiai kisformák – a magaspartok, zátonyok stb. – ma is folyamatos változásban vannak. Itt található a Duna mente egyik legnagyobb, összefüggő ártéri erdősége, amely – a széles hullámtér természeti tényezőkön alapuló vízjárás-viszonyának köszönhetően – viszonylag „háborítatlan”. A natúrparki térség talajképző kőzetei a Duna által lerakott fiatal, jellemzően homokos-iszapos öntésképződmények. Jellemzőjük a könnyű mechanikai összetétel és a karbonátos jelleg, alattuk – változó mélységben – kavics található. A hullámtéren a talajképződés fontos tényezője a napjainkban már csak alkalmanként jelentkező árvízi elöntés. Az árvízmentes, ugyanakkor felszínközeli talajvízszintű részeken a réti folyamatok a meghatározóak. A mélyebb talajvizű részeken csernozjom talajképződési folyamatok érvényesülnek. A lefűződött vagy levágott, lassúbb folyású Duna ágakban, morotvákban lebegő- és gyökerező hínártársulások élnek . Előbbiek közül kiemelendő az úszó víziboglárka hínár, ami hazánkban csak itt, a MosoniDunában él. A sekélyebb vizekben és a partok mentén kiterjedt nád- és magassásos társulások találhatók. Figyelemre méltók a ritka, reliktum jellegű zsombéksásosok. A Duna szigetein található, időszakosan kiszáradó tavacskák, feltöltődő mellékágak fajokban gazdag vízinövény-társulások menedékhelyei. A természetszerű erdei élőhelyeket legnagyobb részben alacsonyártéri bokorfüzesek és fűzligetek képviselik, melyek főként a Duna hullámterében fordulnak elő. A víztől legtávolabbra fekvő és magasabb térszintű helyeken valaha uralkodó szerepet töltött be a keményfás, tölgy-kőris-szil ligeterdő.

Kulturális és társadalmi jellemzői 

A víz által létrehozott szigetközi tájon letelepedett ember életét mindig is a Duna határozta meg. Kezdetben az idetelepülő lakosság a megtelepedés helyében és az építkezési módokban is igyekezett alkalmazkodni a vízjáráshoz. A mocsaras, árvízjárta vidéken az első lakott helyek a kisebb, természetes magaslatokon jöttek létre. A vizenyős területek közötti „szigeteken” kezdetben tanyaszerű települések fejlődtek ki. A római korban a Szigetköz D-i peremén, a Mosoni-Duna mentén húzódott a Római Birodalom határának, a limesnek az egyik szakasza. A sziget ritkán lakott, nagy kiterjedésű erdőkkel borított területe jó felvonulási hely volt a birodalom területére meglepetésszerű behatolást tervező ellenséges törzsek számára. A szigetközi gazdálkodást hagyományosan a több lábon állás jellemezte, mind az erdei haszonvételek, mind a vizek hasznosítása terén, mely a táj változatos szerkezetében is tükröződött. A Szigetközben az ősi kenyéradó foglalkozások jórészt a vízhez kötődtek. Ezek közül elterjedtségét és fontosságát tekintve is kiemelkedő volt a halászat, a halászathoz kötődő mesterségek (pl. hálófonás, halfeldolgozás). Illetve a késő küzépkor gazdaságát meghatározó tényező a hajóvontatás és vízimolnárság volt, továbbá több évszázados múltra visszatekintő megélhetést biztosított az aranymosás. A szigetközi lakosság életében alapvető változást hozott a Duna menti védőtöltések megépítése, hiszen ez nagymértékben függetlenítette a területet a folyam vízjárásának szeszélyeitől. A hagyományos foglalkozásokkal szemben egyre nagyobb jelentősége lett a földművelésnek, hiszen a termékeny talajokon megnőtt a termelés biztonsága. A natúrparki térség gazdálkodástörténetének fontos vonása volt a nagybirtoki rendszer, ami különösen a török hódoltsági időszakot követően erősödött meg. A natúrparki térség kiemelkedő jelentőségű emlékei között említésre méltó a máriakálnoki Szentkút, idős fák fasorok, kastélyparkok (Hédervár, Dunakiliti, Dunaremete, Öttevény). A különböző kultúrális és természeti értékek és emlékek egyaránt a natúrparki térség színfoltját alkotják, hasonlóképp, mint a nemzetiségi hagyományok. A natúrpark településeinek jó részét élő népi vallásosság jellemzi. Ennek szemléletes példái a megélt vallási népszokások. A térség településeinek kézműves hagyományai épp oly mértékben kiemelkedőek, akárcsak gasztronómiai és népi folklórból őrzött hagyományaik.

A Szigetköz Natúrpark céljai és jövőképe

A natúrpark céljai között szerepel, a táji szintű együttműködések erősítése és szervezet fejlesztése. Az együttműködések során fontos szemléletbeli alapvetés, hogy a natúrparki munkaszervezet és a natúrparki együttműködő partnerek minden tevékenységüket a helyi közösségek tagjaival együttműködve, érdekeiket kiemelten kezelve végezzék. A natúrpark eredményes működését egy hatékonyan működő szervezetrendszer kialakításával lehet elősegíteni. A natúrpark előkészítése során kidolgozott struktúra szerint az egyes natúrparki szakmai pillérek az irányadók: természeti-táji örökség megőrzése, környezeti nevelés, szemléletformálás, vidékfejlesztés, turizmus, rekreáció. Az együttműködések során fontos szemléletbeli alapvetés, hogy a natúrpark a természetvédelmi és kulturálisörökség-védelmi tevékenységét a helyi közösségekkel együttműködve, érdekeiket kiemelten kezelve végezze. Erre való tekintettel az e pillér mentén végzett tevékenységek eredményessége szempontjából alapvető fontosságú a natúrparki térségben élők tájhoz való kötődésének, táji identitásának erősítése.  A szervezet fontosnak tartja, a természet- és tájvédelmi szakmai műhely és döntéshozói fórum létrehozását, illetve működtetését. A jövőben tervezett fejlesztési irányelvei, az értéktárak, tájérték-kataszterek közösség alapú elkészítése, helyi védett területek és értékeinek megőrzése. Továbbiakban a natúrparki közösségépítő programok szervezése is prioritást élvez. Az eddig említett célokon felül, a  natúrparki lakosságot alkotó célcsoport számára, környezeti nevelés és szemléletformálási programok szervezése, illetve vidékfejlesztés sorolható a szakmai pillérei közé. 

A Szigetköz Natúrpark főbb turisztikai célpontjai

A Szigetköz – elsősorban a Dunára és az azt kísérő kiterjedt ártéri erdőségekre alapozva – hazánk egyik leglátogatottabb öko- és aktív turisztikai jellegű desztinációja. A főbb turisztikai célpontok közül a kerékpárút-hálózat fejlesztése a jövőben komoly előrelépést hozhat a térségi kapcsolatok javítása terén és növelheti a natúrpark turisztikai vonzerejét. Továbbá elérendeő cél a térség gazdag és jellegét tekintve igen változatos építészettörténeti értékeinek megőrzése és bemutatása, ezzel egyben a turisztikai attrakciók növelése. A gazdag natúrparki programkínálat eléréséhez, szükséges a turisztikai infrastruktúra kiépítése. A vizekben gazdag Szigetközben jellemző szabadidős tevékenység, s egyben a jelenlegi helyzethez képest perspektivikus turisztikai szegmens a horgászat, melynek kihasználása pozitív eredményeket idézhetne elő a natúrparki települések turisztikai jellemzőit tekintve. Összességében kiemelten fontos, a natúrparki térség ma még csak töredékében kihasznált turisztikai potenciáljainak fenntartása és a jövőbeni lehetőségek teljeskörű kihasználása.