 |
Népesség: Terület: |
Vértesboglár környéke is lakott volt már a rómaiak idején is. Ezt bizonyítja, hogy római kori telepnyomok találhatók a belterület nyugati peremén. Feltehetőleg Vértesboglár határában vezetett át az Aquincumot Savariával összekötő római főútvonal, amelynek legközelebbi állomása Floriana (Csákvár) volt. Egy alsóbbrendű római kori útvonal Vértesacsa felől érte el az akkori főutat. A község a kora középkorban királynői birtok volt, amelynek egy részét III. Béla 1193-ban a fehérvári kereszteseknek adományozta, másik része a Csák nemzetség kezére került. Az 1193-ban kelt feljegyzések szerint Vértesboglár neve Baklár volt. A török hódoltság időszakában a falu elnéptelenedett, Csákvárhoz tartozott, és annak lakói művelték az elpusztult településhez tartozó földeket. 1696-ban csupán azt jegyezték fel, hogy Boglárpuszta fakitermelésre alkalmas erdőből és kaszálóból áll. Vértesboglár benépesítésére a 18. században került sor. A falut Esterházy Ferenc telepítette be 1760-ban, azzal a feltétellel, hogy istenfélő, békés és igazságos jellemű telepesek vegyék birtokba Boglárpusztát. A megtelepedőknek három szabad évet biztosított, ezen idő alatt fel kellett építeni a lakóházakat, meg kellett kezdeni az erdőirtást, a földek feltörését, a szőlők telepítését. Ekkor 35 telkes jobbágy és 22 zsellér telepedett meg Bogláron. A betelepedők az Esterházyak tatai uradalmának falvaiból és a bajorországi Schwarzwaldból érkeztek. Számos ma is élő családnév szerepel az első telepesek névsorában, és erre a bogláriak igen büszkék. Az I. katonai felmérés térképén már jól látható a telepesek munkájának eredménye: az erdőt nagyrészt kiirtották, helyükön legelőket, szántóföldeket létesítettek, és jelentős méretű szőlőültetvényt hoztak létre. A település sikeres birtokbavételét az egyházi és az oktatási intézmények kiépítése követte. 176l-ben megalakult a plébánia, és 1762-ben kápolnát rendeztek be a plébánia egyik helyiségében. A római katolikus templomot az Esterházyak támogatásával 1810-ben építették. A község lakosai 1848 őszén a település védelmére fegyvert fogtak. A megyei forradalmi bizottmány tagja lett Streith Miklós római katolikus plébános és König Mór káplán. Streith a szószékről hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot, s 1849 júniusában népfelkelésre szólította fel híveit. A császáriak mindkét papot letartóztatták, Streith Miklóst kivégeztették, König Mórt pedig 15 évi börtönre ítélték. A 19. század közepén Fényes Elek Vértesboglár főbb jellemzőit így összegezte: „német falu Székes-Fejér vármegyében, Csákvárhoz egy órányira. 981 katolikus, 9 református, 8 zsidó lakja. Katolikus parochiális templommal, bortermesztéssel, a falu ura gróf Eszterházy Miklós”. A 20. század fordulóján a község földterületének több mint a fele Esterházy-birtok volt. A statisztikai adatok szerint 1900-ban a népesség száma 1183 fő, a lakóházak száma pedig 220 volt. A község ebben az időben már csaknem teljesen német ajkú volt, magyar nyelvűek inkább csak a cselédek voltak. Az első világháború jelentős anyagi és emberi veszteséggel járt, a faluból bevonult férfiak száma körülbelül száz volt, a csatatereken és hadifogolytáborokban 45-en vesztették életüket. A két háború között Bogláron megindult az infrastruktúra fejlődése, a vasút mellett rendszeres autóbuszjárat létesült Csákvár és Bicske között. Ekkor postával, távíróval és telefonközponttal rendelkezett a falu. Társadalmi és gazdasági egyesületek alakultak: tűzoltóegylet, leventeegylet, dalárda, tejszövetkezet, hitelszövetkezet, fogyasztási szövetkezet. Ebben az időszakban a még élő néphagyományokról, szokásokról olvashatunk Tafferner Antal Vértesboglár. Egy hazai német település leírása című, 1941-ben kiadott könyvében. A stabilitást a második világháború törte meg. 1945 után Boglárról kitelepítették a német nemzetiségű és német anyanyelvű lakosok többségét, helyükbe részben Szlovákiából kitelepített magyarok érkeztek. 1950 októberében bevezették a tanácsi típusú közigazgatást. A szocializmus évtizedei alatt a községben az általános iskola mellett óvoda is létesült, megszervezték az orvosi ellátást, körzeti rendőri irodát létesítettek. A rendszerváltás – az ország más településeihez hasonlóan – a helyi önkormányzat megalakulását eredményezte; a földek a privatizáció során magánkézbe kerültek. A település életére jellemző a gazdag programkínálat, az intenzív közösségi élet. Minden hónapban több rendezvényvan, ahol a falu apraja-nagyja jól érezheti magát, illetve szívesen látják az idelátogató vendégeket is.
Szerző: Karsa Dóra, Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Polgármesteri Hivatal
8085 Vértesboglár, Alkotmány u. 3.
Telefon/fax: 22-582-088
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Web: www.vertesboglar.hu
Letölthető leporelló:
