 |
Népesség: Terület: |
Tatabánya Komárom-Esztergom megye legnagyobb lélekszámú települése. A 66 791 lakosú Tatabánya 1947-ben négy község – Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla és Tatabánya – és három puszta – Síkvölgy, Körtvélyes és Csákányos – egyesülésével alakult várossá. 1950-től lett Komárom-Esztergom megye székhelye, 1991-ben pedig megyei jogú városi rangot kapott. A település 91 km2 területen fekszik, 14 km hosszúságban, a Vértes és a Gerecse közötti törésvonalban, az M1-es autópálya és a Budapest–Bécs nemzetközi vasútvonal mellett, jelentős közúti és vasúti közlekedési csomópont. A természeti kincsekben gazdag, hegyláncokkal s a köztük húzódó patakokkal, forrásokkal szabdalt Tatabányai-medence ideális lakóhely volt a kezdetektől az ember számára. Területén a paleolitikumtól (őskőkor) éltek emberek. A közeli Vértesszőlősön az előember majd félmillió éves maradványai kerültek elő, a város legfontosabb régészeti lelőhelye pedig a Tatabánya felett lévő Szelim-barlang. Tatabánya elődtelepüléseinek honfoglalás kori történetéhez számos legenda kapcsolódik. A bánhidai csata legendáját a közhiedelemben a Kő-hegy tetején felállított Turul emlékmű, valamint Feszty Árpádnak a csatáról készített nagyméretű festménye is erősítette. A Bél Mátyás leírásában említett „régi országút”, a mindhárom elődközséget érintő ún. mészárosok útja évszázadokon keresztül jelentős kereskedelmi út volt. Ezen hajtották a szarvasmarhákat az Alföldről vagy még távolabbról Nyugat-Európa piacai felé. A települések neve megtalálható már a korai történeti forrásokban is. Galláról először egy 1251-es oklevél tesz említést, 1440-ben pedig két Gallát említ egy oklevél: Kisgalya (Kisgalla) és Galya maior (Nagygalla) néven. Bánhida nevét egy 1288-as királyi oklevél rögzíti. A mohácsi csatavesztés után a török hadak ezt a vidéket is felégették. A lakosság vagy elmenekült, vagy török rabságba került. A terület birtokosai gyakran változtak. Tatát – a hozzá tartozó falvakkal együtt – 1727-ben vásárolta meg gróf Esterházy József. Így alakult ki a tatai–gesztesi uradalom, amelyhez Alsógalla, Bánhida és Felsőgalla is tartozott. Az új földesúr nagyszabású telepítésbe kezdett, hogy az elnéptelenedett falvakat benépesítse. Az első magyarországi népszámlálás idején, 1785-ben a három községben 2566 fő élt. A két Galla lakói németek, Bánhida lakosai pedig kétharmad részben szlovákok voltak. A három település és a környék életében a döntő változást a szénbányászat megjelenése jelentette a 19. század végén, ami teljesen megváltoztatta a községek korábbi életét, arculatát. A bányászat fejlődése már a századforduló után, 1902-ben megteremtette az önálló Tatabánya települést. A gazdasági fellendülés a lélekszámban, az életmódban, az építkezésekben s a kultúrában egyaránt jelentős változásokat hozott. 1940-re az egykori bányatelepből Észak-Dunántúl egyik legjelentősebb gyáripari centruma alakult ki, ahol az üzemek 10 ezer embernek munkát, s ezáltal mintegy 30 ezer embernek megélhetést biztosítottak, megteremtve a „magyar Ruhr-vidék”-et. A munkáskolóniák felépítésével a községek szinte teljesen összekapcsolódtak, így egyesítésük gazdasági és közigazgatási szempontból egyaránt indokolt volt, s ezt a folyamatot a bányák államosítása csak meggyorsította. A Tatabánya néven 1947-ben egyesített négy község várossá válásakor az ország szénbányászatának és nehéziparának egyik jelentős centruma volt. Ekkor az ország szénszükségletének kétharmadát a tatabányai szénbányák adták. A megyeszékhelyi rang elnyerése újabb lökést adott a város fejlődésének. Egymás után épültek az új lakótelepek, amelyekre a további iparosítás miatt is nagy szükség volt. Az 1950-es és az 1960-as évek iparfejlesztési politikája a tatabányai széntermelés felfutását igényelte. Történelme során immár harmadi betelepítési korszakát élte meg ezekben az években e terület. A régi tatabányai szénmedence bányáiban azonban 1987-re a szénvagyon kimerült, a bányaüzemek megszűntek. Néhány évig még a megyehatáron kívüli, ún. eocén bányákból folytatódott tovább a széntermelés. Az 1989-es rendszerváltással járó társadalmi és gazdasági változások nehézségeit a város önkormányzata tudatos várospolitikával, tervszerű gazdaságfejlesztési munkával és az itt élő polgárok aktív közreműködésével tudta áthidalni, aminek köszönhetően Tatabánya gazdasága újjáéledt. Új vállalatok, gyárak sora települt a városba, több ezer új munkahely teremtődött, s ma Tatabányát az ország egyik legdinamikusabban fejlődő településeként tartják számon. Az ezeréves múlttal rendelkező város nem egy évszázadok fejlődése során kialakult település. Egyedivé az teszi, hogy történetében mindaz tetten érhető, ami a 20. századi magyar valóságban a társadalmi fejlődést befolyásolta. Tatabánya a 20. század szülötte, a század tükre, a század városa, érdekes, izgalmas, folyton változó, melynek látnivalói is érdeklődést kelthetnek az idelátogatóban.
Szerző: Karsa Dóra, Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata
Cím: 2800 Tatabánya, Fő tér 6.
Tel.:34/515-700
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
web: www.tatabanya.hu
Letölthető leporelló:
