 |
Népesség: Terület: |
Várgesztes Komárom-Esztergom megyében, a Vértes északnyugati szegletében, egy erdővel körülölelt völgykatlanban búvik meg, így a hatalmas oszlopszerű bükkfák szinte a kertekbe érnek. A festői környezetben fekvő Gesztes területe már a római korban, az 1–5. században is lakott hely volt, ebből a korból már tárgyi emlékek is előkerültek. Várgesztes és környékének legkorábban megismert római kori emlékei közé tartozik az a két oltárkő, melyeket a Székesfehérvári Múzeumban, illetve a környei plébánián őriznek. 2002-ben a településtől északra fekvő szántóföldön leletmentése során késő római település részlete került napvilágra. A gazdag római emlékek közül többet még a középkori várba beépítve is találtak (faragott kövek,
szarkofágmaradványok). Gesztes első írásos említése 1231-ben a Csákok végrendeletében fordul elő. A tatárok pusztításai csak az erdőktől nem védett területeken voltak számottevőek így az ősi Keztus is megmenekülhetett a tatároktól. A községtől délkeletre magasodó vár – hasonlóan a többihez – a tatárjárás, tehát 1242 után épült, első írásos említése 1332-ből származik. Szerepe különösen a török terjeszkedés idején volt fontos, mivel mind nagyságban, mind a védelmi berendezés tekintetében a Vértes vidékének legerősebb várai közé tartozott. Magyarországon az oszmán megszállás alatt a végeken fekvő, kiszolgáltatott gesztesi várat számos alkalommal ostrom alá vették. A törököknek a hadiszerencse forgandó szeszélyeként több ízben, hosszabb-rövidebb időre, sikerült is elfoglalniuk a várat. 1556-ban Slam gróf keresztény seregei sikeresen visszafoglalták a tatai várat. Mire a törökök kivonultak innen, addigra a harcok, a kettős adózás, a pestisjárványok és az állatállomány elpusztulása miatt a Vértes környéke teljesen elnéptelenedett. Volt idő, amikor 20-30 település is tartozott a gesztesi várbirtokhoz, de Gesztes, mint település ekkor még nem létezett. Gróf Esterházy József nevéhez fűződik a gesztesi és tatai uradalom pusztásodott településeinek újratelepítése. A főtelepítés kb. 1733–1745 között zajlott. A gesztesi telepesek 1735-ben érkeztek Frankenből és Elszászból. A gesztesiek eredethagyománya elmondja, hogy a telepesek többsége a svábföldi Ulm városában gyülekezett, és onnan indult el hosszú útjára a Dunán, dereglyéken. Bécsben vásároltak maguknak a fák kivágásához, megmunkálásához használatos szerszámokat, majd továbbhajóztak Budáig, ahonnan jobbágyok hozták őket lovas kocsival Gesztesig, ahová csengőszóval vonultak be. Ennek emlékére tartják meg Várgesztesen 1994 óta minden nyáron a Csengőnapot, amelyen a község apraja-nagyja összegyűlik a csengettyűk hívó szavára, hogy közösen idézzék fel őseik emlékezetét. A telepítés második hullámában, az 1770-es években az újonnan érkezők bajor nyelvterületről jöttek. A falut ekkor még Puszta-gesztes néven emlegették. Az első kápolnát 1796-ban kezdhették el megépíteni. Az uradalmi főintéző, Bezerédi közbenjárásával ingyen kapták meg az építkezéshez szükséges dolgokat. Várgesztes sokáig Vértessomló társközsége volt, önálló településként 1914-től, Várgesztes néven pedig csak 1917 óta ismerhetjük. A második világháború idején, 1945. január 5-én az orosz parancsnokság kihirdette, hogy másnap a falu minden 15–55 éves korú férfi lakosa jelentkezzen háromnapos „málenkíj robotra”. Az emberek abban a tudatban, hogy valóban valami közeli munkára mennek, mindannyian megjelentek. Akkor ötös sorokba állították őket és elindultak velük gyalog Vértessomlóra, majd végül Baján rakták az akkor már néhány ezres tömeget 50 emberenként vonatra. Először Temesvárig vitték őket, ahol barakkokban kaptak helyet, majd visszaszállították őket Szegedre. Az útról sokan sohasem tértek haza. Tekintettel a történtekre és a bányában dolgozók magas számára, a települést a világháború utáni kitelepítés elkerülte. Várgesztes lakói máig őrzik német nyelvüket, hagyományaikat. A gyönyörű környezetben található kis falu, mintha Csipkerózsika-álmából ébredt volna, az elmúlt években felépült a Községháza, a Faluház, kialakításra került egy horgásztó, mely rekreációs pihenőhelyként működik.
Szerző: Karsa Dóra, Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Várgesztes Község Önkormányzata
2824 Várgesztes, Arany János u. 47.
Tel.: 34/593-030
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
web: www.vargesztes.hu
Letölthető leporelló:
