Gesztes vára építészeti kialakítása révén a Vértes legjelentékenyebb középkori építménye. A Vértes többi várához hasonlóan a tatárjárás, tehát 1242 után épült. Valószínűleg a Csák nemzetség építtette. A Csákoktól birtokcsere útján tulajdonjoga a koronára szállt. A vár terjedelmes birtokát 51 helység és több vám alkotta. Az első írásos forrás 1332-ben említi, egy 1335-ből származó oklevél pedig a várnagyot, Csóri Nagy Tamást is megnevezi. Szerepe különösen a török terjeszkedés idején volt fontos, mivel mind nagyságban, mind védelmi berendezés tekintetében a Vértes vidékének legerősebb várai közé tartozott, így birtoklása a hadviselő felek számára meghatározó volt. A váron a királyi előjog csak 1632-ben szűnt meg, amikor az Esterházy család végleges tulajdonába ment át.
Múltja igen mozgalmas. 1387-ben Zsigmond király „ad castrum nostrum” tesz említést a várról, 1388-ban pedig Mária királynő Gesztesen keltezte egyik királyi kéziratát, amelyben bizonyos lázadók megfékezésére hadjáratot tervezett. 1435-ben Albert, 1495-ben II. Ulászló tartózkodott és vadászgatott itt kíséretével. 1438-ban a Rozgonyiak kapták Albert királytól zálogba, majd szintén zálogként az Újlakiak kezére került, akik még 1492-ben is birtokolták.
A török Tata elfoglalása után, 1543-ban vette be Gesztest. Ezután felváltva uralták a törökök és a magyarok. Emlékezetes az 1588-as visszavétele, amikor a győri és a pápai várnagy, valamint a jó helyismerettel rendelkező Radics vajda az éjszaka leple alatt jutott be a várba, és a 60 főnyi török őrséget megadásra kényszerítette. A vár és annak teljes felszerelése Radics vajda kezében maradt. A törökök a vár visszafoglalását az 1568. évi békekötés megszegésének tekintették, így a bécsi udvar elrendelte visszaadását a törököknek. 1598-ban viszont Pálffy Miklós sikeres hadjáratot vezetett visszafoglalására. 1599-től ismét a török, 1605-ben pedig megint a magyarok kezén van. Utolsó várnagya Kutassy Mihály volt 1635-ben. A törökök gesztesi portyázásairól utoljára 1669-ből tudunk.
Az állandó harci cselekmények következtében egyre rosszabb állapotba került vár sorsát csaknem megpecsételte, hogy Esterházy József a kamalduli szerzetesek majki rendházának alapításakor engedélyt adott arra, hogy a köveket szabadon elhordhassák. Ugyancsak sok követ hurcoltak el Várgesztes község telepesei is. 1932-ben turistaházat létesítettek romjai között. Jelenleg az 1960–1963 közötti helyreállítás szerinti állapotában látható. A helyreállítás során gazdag kerámianyag, valamint csontból és vasból készült eszközök kerültek elő.
A gesztesi vár a hegytető szabálytalan vonalát követő külső, védőfolyosós várfalaival megkapó látványt nyújthatott a környező hegyoldalakról. A külső várfalnak azonban ma már csak az alapjait láthatjuk. Ez a bástyafal 7–8 m magas, gyilokjárós volt.
A két hegyszoros közé ékelt 404 m magas kúpon épült vár építéstörténete négy jól elkülöníthető szakaszra osztható. Építése – ahogy azt oklevelek is bizonyítják – az 1330-as években kezdődhetett. Mintegy 0,5 ha-nyi sík felületen alakították ki az előudvart, ahol az őrség tartózkodott, a várudvart, amely elég tágas volt katonai gyakorlatok vagy tornajátékok megtartására, és a várat, amely szabályos négyszögletes alapon 18 m magasra emelkedett. Hosszúsága 51,8 m, szélessége 18,4 m volt. Az udvar szintjéről pincesor nyílt, amit istállónak, szertárnak és éléskamrának használtak. Gyönyörű, boltozatos mennyezetéből egy szakaszt ma is tanulmányozhatunk.
Az első építési korszak emlékét őrzi a földszinti és az első emeleti alaprajzi elrendezés, valamint az északi homlokzathoz csatlakozó torony, amely valószínűleg a vár kápolnája volt. A feltárás során előkerült boltozati bordatöredékek, gótikus kőkeretes ajtók és ablakok töredékei alapján ítélve termei gazdag kiképzésűek lehettek, azonban az ajtók és ablakok mind méretben, mind formában különbözőek voltak. Az északi oldalon álló, gótikus kőkeret övezte kapuja pilléres megoldású, felvonóhidas szerkezetű volt.
Zsigmond korára tehető a vár második építési korszaka. Ekkor készülhetett el az épület második emelete. Ezt a kort egy épségben megmaradt csúcsíves ablak is idézi. Az Újlakiak idején reneszánsz stílusú javítások, kiegészítések történtek, amelyek azonban nem képeznek önálló építési korszakot. Mind az írásos, mind a tárgyi dokumentumok arra mutatnak, hogy a 15. század végéig az építmény nem katonai erődítmény, hanem inkább várkastély, amelyet vadászat vagy pihenés céljaira használtak tulajdonosai.
A harmadik építési korszak a várnak hadi célokra alkalmassá tételével kapcsolatos. Az első török ostrom után, 1543 és 1558 között alakították ki a biztonságot jobban szolgáló, kettős farkasverem rendszerű várkaput. (Meredek falú, mélyükön felfelé meredő hegyes karókkal telerakott árok- vagy gödörsor.) Felette a közlekedést felvonóhidakkal oldották meg. A belső farkasverem falaira épülve a bejárat elé egy egyszintes előépítményt emeltek, amely azonban teljes egészében megsemmisült.
A negyedik építési szakaszban a törökök a belső vár megerősítése céljából egy erődrendszert alakítottak ki a belső vár bejárata és a nyugati torony között. Ekkor – török szokás szerint – kazamatasor és mögötte egy boltozatos helyiség is épült. A farkasverem egy részét betöltötték, a kapubejárat fölött pedig mindkét oldalon őrfülkét helyeztek el egy-egy keskeny kilövőnyílással. Az őrfülkék bejárata, ahogy az emeleti helyiségeké is, a kőkonzolokon nyugvó függőfolyosóról nyílt. A második emeleten gerendás karzat futhatott körbe. A külső homlokzatokhoz kemencéket építettek. Valószínűleg ekkor emelték a déli oldalhoz csatlakozó tornyot is, amelynek ma már szintén csak a maradványai láthatóak.
Gesztes várának tömbje egyhangú, komor képet mutat, építése azonban pontos mértani számítások alapján folyt, kivitelezése pedig igényes és gazdag volt.
Az 1960–1963-ban zajlott helyreállítás alapelve az volt, hogy az építmény külső formáját a lehetőségekhez képest a korabeli állapotba kell visszaállítani. A nyílások keretköveit eredeti helyükre illesztették, a töredékeket bazaltzúzalékos műkőkerettel egészítették ki, hogy az új felület megkülönböztethető legyen a régitől. Másutt, ahol az eredeti méretek és formák már nem voltak megállapíthatók, téglával történtek a kiegészítések. A lepusztult falkoronákra az állagmegóvás érdekében kismértékű ráfalazás történt. A várba bejáró utat a legutolsó építési korszak nyomvonalán vezették fahíd közbeiktatásával, amelyről jól áttekinthető a farkasverem-rendszer és a kazamatasor. A belső várat körülvevő külső fal és védelmi rendszer esetében csak a legszükségesebb állagvédelmére szorítkoztak. A várban elhelyezett turistaszállás kialakítását teljes mértékben az adottságoknak rendelték alá.
A várgesztesi vár turistaszállása a hozzá tartózó büfével és étteremmel évtizedeken keresztül nagy népszerűségnek örvendett, azonban a szálláshelyek és a vendéglátás körülményei a bérleti konstrukcióban történő üzemeltetés miatt a 21. századi követelményeknek már nem tudtak megfelelni. A karbantartások, felújítások elmaradása miatt az épület egyes részei életveszélyessé váltak, ezért a vendégfogadás 2013-ban megszűnt. A ma a Vértesben kirándulók számára nehezen érthető, hogy míg a gesztesi vár, amely 80 éven keresztül szolgálta szállással, étellel és szép élményekkel a turistákat, életveszélyes állapotban van, omlik, addig a tőle 20 km-re – bár másik megyében – található csókakői vár (amely sokkal rosszabb állapotú rom volt), kőről kőre épülve hirdeti az emberi tenni akarás és értékőrzés, a közösségi összefogás eredményeit. Fontos lenne, hogy ez az országos kéktúra útvonalán található nagy múltú turistaszállás egy alapos felújítás, átépítés és modernizálás után újra megnyithassa kapuit.
A vár mindennapjaival kapcsolatos szájhagyományt, legendát jegyzett le Bél Mátyás a XVIII. század közepén Komárom vármegye leírása című könyvében.
…”Gesztes sorsa annyira váltakozott, hogy egyszer a töröknek hódolt máskor a mieinknek nyújtott olajágat. A legnagyobb szerencsétlenségnek azt kell tartanunk, hogy később menedéket adott magyar rablóknak. Az őrszemélyzet ugyanis, amely benne volt, vagy a zsákmányolás vágyától, vagy az elmaradt zsold miatti szükségtől hajtatva az egész széles környéket kirabolta, mintha ellenséges terület lett volna, a falvakat kifosztották, a nyájakat elhajtották, útonálltak, és vegyesen az összes szomszédoknak, akár törökök voltak, akár magyarok helyrehozhatatlan károkat okoztak. Innét van az a közmondásos kifejezés, hogy gesztesi mérlegnek (pondo Geszthiense) mondják ma is az ittlakók, ha valami nem annyira egyenlően, mint inkább erőszakosan osztanak el. A gesztesi őrkatonák ugyanis, amikor az elhajtott nyájakat elosztották, az ökröket, juhokat négyfelé vágták, a részeket azután mérlegre tették, s ki-ki elvette magának a részét.”
E gesztesi mérlegelés helyszínének az emlékét egy hegygerinc is megőrizte: „…Mészárszék egy sajátságos hegygerinc, nyugatra szomszédos gesztessel és kicsit magasabb is annál, hátulról fedetlen szemből pedig erdős. Ezt /a nevet/ állítólag a gesztesi hajdúk húsméréséről kapta. Amint ugyanis ezek az emberek kóborolva zsákmányt szereztek és Gesztesbe tartottak, ami kisebb nagyobb lábasjószágot és sertést szereztek, azt mind négy részre osztották és ahogy mondani szokták, hármasával mérlegelve becsülték meg a súlyát. Innen származik a szólás, amely manapság mindenféle megkülönböztetés nélküli fontot és mérlegelést gesztesi mértéknek nevez.”
Elérhetőségek:
Vértessomlói Közös Önkormányzati Hivatal
Cím: 2824 Várgesztes, Arany János u. 47.
Tel.: +36 34 593-030
Fax: +36 34 593-031
Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Letölthető leporelló:
Gesztesi vár