A magyarországi várak építését a tatárjárás után IV. Béla király rendelte el a külső támadások elleni hathatós védekezés érdekében. Ezek a várak azonban kezdetben a környék, valamint az utak forgalmának védelme mellett főleg tulajdonosaik hatalmát voltak hivatottak biztosítani. A várak közül több lényegében nem is vár, inkább csak egy torony volt. A vértesi várak is a Palota, Székesfehérvár és Tata által alkotott védelmi rendszer láncszemei voltak, amely szó szerint valóságos vértet képezett előbb a német és cseh betörések ellen, később pedig a török sereg feltartóztatása és a mögöttes területek védelme volt a feladatuk.