A ma Szentgyörgyvár néven ismert rom és helyszín szintén csak elnevezésében vár, sokkal inkább a Gerencsérvárhoz hasonló lakótorony funkcióval bírhatott. Ennek ellenére az írásos forrásokban Szentgyörgyvár néven szerepel tehát így említjük itt is. Szentgyörgyvár leletei, formája, kitettsége alapján felvetődhet, hogy egy egykori római őrtoronyláncolat részeként épült. A szomszédos Mindszentpusztán és Kápolnapusztán hasonló nagyságú, kitettségű, anyagú épületek találhatók, melyekre a kis templomok vallási emlékek fejezetben részletesen kitérünk. Pusztaként történő felsorolásként számos alkalommal találhatjuk Fejér és Komárom megye leírásaiban is, de tekintve, hogy 15 km távolságban mindkét megyében van egy mai napig Szentgyörgy (Iszkaszentgyörgy, Szentgyörgypuszta) nevű település vagy puszta, így a felsorolás esetleges csoportosításaiból következtethetünk létére (ha Mindszent vagy Kápolna, Boldogasszonykápolna mellett sorolják). Török kor utáni első írásos említése Szentgyörgyvár néven a Vánosy Lőrinc által készített urbárium és összeírásban található, mint lakatlan hely, melyet a zámolyiak birtokoltak. (HU Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára E 156 - a. - Fasc. 006. - No. 055.) Ez az említés valószínűsíti török kor előtti létét is. Az Esterházy család birtokainak felsorolásánál és térképein önálló közigazgatási területtel később rendszeresen megtalálható.
„Szent Györgyvár Oroszlánkő és Gerencsér várak közt, mint az általuk képezett háromszögnek egyik pontja, tőlük délre fekszik. Sz. Györgyvár név alatt a csákvári uradalom egyik erdőkerületét értjük ma a hasonnevű erdészlakkal. A romoknak nyomai azonban nem ott, hanem tőle félórányira északra vannak egy símára gyúrt fensík északi csúcsán, mely itt két völgy között hirtelen megszakad.
A fekvés Vitán, Gesztes és Oroszlánkő várak fekvéséhez hasonlít ugyan, de a fensík nem mutat várszerű berendezésre, hanem inkább kastélyszerű lakásra. A feltünően egyenletes síkon minden emelkedés, minden akadály nélkül lehetett az épülethez térni, sehol árok vagy bástyának nyoma nincs. Az épületnél csak annyiban egyenetlen a talaj, a mennyiben a faragatlan mészkőalapzatokat kiszedték.
A fensík csúcsának legszélén épületsaroknak nyoma mutatkozik, melyet, ha az alapzatok árkáinak segélyével kiegészítünk, körülbelül 18 méter hosszu, 8 méter széles alaprajzot kapunk, mely homlokkal északnak állt. Az épület lakosztályait némileg jelzik az alapzatok földhányásai. Ezen épület a várak vonalában, ezekhez hasonló fekvéssel, védettebb volt, mint akár a baji vagy csákányegyházi torony, azért a védelmi láncznak egyik szeme lehetett. Csak az különös a dologban, hogy állítólag ebben az épületben szedték fel azokat a kőkoporsókat [római szarkofágok], melyek Környére kerültek.
A gödrök,hol kiszedték, láthatók, tanúnak a gödrök mellett törött szemfödőnek fél lapja fekszik. (A hegyet a mai térképek is Koporsó-hegynek nevezik).
E szerint rómaiak laktak, temetkeztek ott, hol ezen épület állt. Vajjon római fundamentumon vagy újabban épült-e, nem kutattuk, az alapzatot sem mértük, mert erről csak az alapzat kitakarása által lehet bizonyosságot szerezni. Azok a rómaiak, a kik a fensíkon laktak, azt egyengették, kultiválták a gyönyörű kilátás mellett, mely innen nyílott. Azok pedig, a kik a rómaiak helyére települtek, a körüli völgyeket rekesztették, tavakat csináltak, talán malmokat is állítottak oda, tehát nem a védelmi, hanem inkább a gazdasági szempontnak tanúi a fennmaradt töltések. Szentgyörgyvár Nádasdy Ferencz jószágaihoz tartozott, melyet a várúrnak 1671-ben történt lefejeztetése után a királyi kincstár a többi jószágok közt jövedelmileg 600 frtra becsült... (Nácz 1899).
Szentgyörgyvár romjait a Gántról Pusztavám és Oroszlány irányába vezető ún. Zámolyi-út mellett találhatjuk, egy az út felől meredek oldalú hegy fennsíkján. A nagy fennsíkon legalább három helyszínen láthatók különböző épületek falainak maradványai, amelyek domborulatokként jelzik egykori helyüket. A főépületként ismert épület saját felmérésem alapján 21 m hosszú és 6-7 m széles volt, hosszabb oldalával áll északnyugat felé, rövidebb oldala északkelet felé néz. Az épületben több helyütt a rövidebb falakkal párhuzamos belső falak nyomai is látszanak. Az épület falai ma 2,0-2,5 m magasan emelkednek ki a fennsíkból, az egykori vár nyugati sarkánál egy hatalmas bükkfa (Fagus sylvatica) áll őrt, a leomlott egykori kövek még 30 m távolságban is megtalálhatók a fennsíkon. Az épület nyugati oldalán két hatalmas kőtömb fekszik, amelyek anyaguk alapján (kristályos kőzet) nem a Vértesből származnak. A falak építőanyaga – hasonlóan a szomszédos Mindszentpusztához – a Vértesben fellelhető nagyrészt lapos mészkőből és érdekes módon édesvízi mészkőből áll.
A második épület az úttal és a dombvonulattal párhuzamosan, annak keleti oldalán, a főépületre merőlegesen helyezkedik el. Nagysága megközelíti a főépületét. A falak kevésbé domborodnak ki a fennsíkból, legurult köveik egészen a hegy lábáig megtalálhatók. A harmadik épület ettől 150-200 m-re déli irányban található, mérete hasonló az előzőhöz.
Szerző: Béni Kornél
Irodalom
Nácz J. (1899): A Vértes történelmi műemlékei. Archaeologiai Közlemények 22: 118–203.