Vannak vidékünkön olyan várak, tornyok, kisebb erődségek, amelyek emlékét csak oklevelek vagy egy-két szanaszét heverő porladó kő, cserép jelzi. Emlékezzünk meg ezekről is, hiszen saját koruk vad háborúinak idején a térség emberének biztonságát és továbbélését jelentették.
Sajnos annak ellenére, hogy az egykori római erőd és a későbbi vár létezésének régészeti, történeti, térképi és nyelvi emlékei is fennmaradtak, a korábbi történetírók egészen abszurd és értelmezhetetlen következtetéseket vontak le a vár helyével kapcsolatban. A leggyakoribb feltevés, hogy Csákvár vára valójában a Vértes északnyugati oldalán álló Oroszlánkő- vagy Csáki vár (Károly János). A vár helyével kapcsolatos másik feltételezés alapját az Anonymus által említett Fertő-mocsár adta, amely miatt Csákvár várát Pauler Gyula Dinnyés környékére teszi, mivel könyvének írásakor (a 19. század végén) ott volt Fertő (Pauler 1893).
A Csákvár helyén állt egykori Floriana késő római korban felépült belső erődjének létezését a mai Várdombon még ma is számolatlanul gyűjthető római cserepek és egyebek töredékek, illetve a szomszédságában feltárt közel 2000 sírból álló római temető is bizonyítja. E hely „igen régen római colonia volt, mutatják az időnként a föld gyomrából felmerülő. elég hitelességet nyújtó következő adatok: ugyanis a folyó 19. század közepe táján a lakosság által tett építések alkalmával történt felásatások alkalmával számtalan római sírokra akadtak melyek nagy kőtáblákból rakattak latin felírásokkal. [...] a város területében van Várdomb, – ahol a rómaiak idejében is vár volt, mert a régi sírkövek, főképp a várnak belterületén találtatnak. Van azon a tájon egy zsellérház, melynek udvarán néhány évek előtt kutat ásni szándékozván, a régi vár falai alapjához jutottak, hol egy kő felfeszítésével oly nagy földalatti vízrohanásra akadtak, hogy a kútásást abba kellett hagyniok. De meg felesleges is lett volna, mert azon megkezdett gödörben kimeríthetetlen a víz folyása. – A néprege azt mondja, hogy azon várban oly vízvezeték volt, amely nemcsak inni és egyéb használatra nyújtott elég vizet, de a várnak beljében még malmot is hajtott, melyen a várbelieknek háborús időben gabonát őröltek. Azon föld alatti vízvezetéknek a mostani város területén több helyen nyomai mutatkoznak, de még eddig a mai korban senki figyelmét magára nem vonta. […] Csákvár, 1864. június 4. Mórocza Lajos jegyző” (Párniczky 1977). Krasztina Lajos Csákvárról szóló monográfiájában (1932) a helyesen levezetett következtetései végén az alábbiakat írja: „Tekintve azt, hogy itt a Várdombon még manapság is hatalmas köveket ásnak ki, igazolja azt, hogy azok nem valami kis kaliberű házikó, hanem egy hatalmas vár romjaiból származhatnak.”
E romokon épült fel aztán az Anonymus és a későbbi krónikások által is leírt Szabolcs vára a későbbi Csákvár. A hegylábnál, utak kereszteződésében fekvő kiváló adottságú települést és várat délről egy – a Tatai-tónál több mint kétszer nagyobb – sekély tó határolta.
„Majd innen ellovagolva a Bodajk-hegyhez értek. Árpád vezér pedig innen kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt” (Anonymus: Gesta Hungarorum. Fordította: Pais Dezső). Ez a Fertő-mocsár nem volt más, mint a mai Csíkvarsai-rét, a római korban hajózható egykori Fornai-tó, amelyet véglegesen csak 1764-ben csapoltak le.
„A második kapitány Szabolcs volt, tőle származott Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le.” (Kálti Márk: Képes krónika. A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. Fordította: Geréb László).
E mondatokat Anonymus munkája után jó évszázaddal rögzítették, forrásuk nem ismert. Nagy valószínűséggel e helyütt csupán arra próbált a krónikás utalni, hogy a vár nem játszott szerepet a korai középkorban. Ezt támasztja alá az is, hogy a „közakaratból lerombolt” vár helyett a Csák nemzetség nem emelt újabbat – pedig birtokaikat nem csökkentették, így a gazdasági erejük meg lehetett volna hozzá. Mindenesetre Csákvár, a Csákok korai központjának tekinthető település a 14. század elejéig a nemzetség birtokában maradt.
„Régi történetiróink megegyeznek abban, hogy Csákvár vagy Sac vára a Vertus erdőség tövében, mint Anonymus irja, ferteu mellett épült, vagy mint Kézai még határozottabban mondja »ott, a hol most Csákvár fekszik«. [...] Sac váráról irja tovább Kézai, hogy »most elhagyottan hever«, s pedig alighanem azon időtől fogva, mióta országos határozat folytán szétdúlatott, vagy azért, mivel azt Sac törvény ellenére királyi engedély nélkül építette, vagy mivel e vár Fejérvárt, a közeli királyi székhelyet fenyegette, vagy azért, mivel Sac a Vatha lázadókkal tartva, a pogányságnak fészket nyithatott várában. Mivel e lázadásban sok templom és kolostor elpusztult, azért talán annak megtorlására a várnak is pusztulnia kellett. Az ország rendeinek közmegegyezésével 1046-ban szétromboltatott. Ezután többé föl nem épült, mert Kézai idejében elhagyottan hevert.” (Nácz 1898).
„De minden esetre tény, melyet a XIII. századból fennmaradt okmányok igazolnak, hogy a Csákok ősi birtokai nagyobbára a Dunán túl, Fehér vármegyében terűltek el, hol Székésfehérvártól északra fekszik Csákvár is, mely a Csák nemzetségnek a XIII. században kétségtelenűl birtoka volt. E várat pedig aligha egyébért rontották le a herczegek, mint azért, mert a pogánysággal, Vatával és társaival tartottak, kiknek főereje szintén a Dunán túl volt.” (Pór 1888)
Pauler Gyula Csákvár várának elpusztítását öt évvel későbbre, az 1051-es hadjárat idejére teszi, s némiképp érthetőbb elpusztítási okot ír le, mégpedig az e hadjárat során közismert magyar taktikát, a „felperzselt föld elvét”, ugyanakkor a korábban idézett helymeghatározás (Fertő-mocsár) tekintetében a 19. század végének természeti viszonyaiból indul ki. „A magyarok oldalvást, a mai velenczei, akkor Fertő nevű, tó irányában húzódtak és azt a kis várat, melyet, monda szerint, az egyik honfoglaló hősnek, Szabolcsnak fia, Csák, a partjára épített, Csák várát, szinte elpusztították.” (Pauler 1893)
Így aztán az egykori Csákvár várát egyik kutató a Velencei-tó mellé, a másik a Vértes túloldalára képzelte.
A Csákváron épült vár az előzményeivel együtt helyszínével a honfoglalás kori várépítés sajátosságait hordozza magán, Oroszlánkő vára pedig már a későbbi, a tatárjárás után a hegytetőkre épült várrendszerbe illeszthető. Anonymus természetesen nem ismerhette a vár római kori előzményeit, és nem tudhatta azt még Nácz József (1898) sem, mert a nagyobb római leletek csak később kerültek elő.
A csákvári várról későbbi történeti források a török 1543-as hadjárata idején és nem sokkal utána is megemlékeznek. Ez valószínűleg akkor már csak egy kisebb palánkvár lehetett, ennek ellenére több forrásban szerepel, amelyeket könyvünknek az arról az időszakról szóló fejezetében részletesen ismertettünk.
1543. augusztus: „...a következő napon Ulama bég és Mohammed khán – melléjök adatván a tatár sereg is – előre küldettek a szultáni sátorral. – Ugyanezen a napon elindulván innen, Üsztüni-Belgirádhoz közel egy tó partján, Csákvár vára mellett állapodott meg” (Thúry 1896).
Székesfehérvár, 1543. szeptember 4.: „»Miután a vár Isten segítségével elfoglaltatott, az ágyúktól lerombolt helyeket kijavították és a réseket befalazták.« [...] Ugyanakkor az akindzsik bégjének is megparancsolták, hogy Csákvár és Várpalota váraihoz menjen el és hívja a várparancsnokait a szultánhoz hogy hódoljanak meg” (Györkös 2016a).
1589. „május 10–11-én a palotai hajdúk közül 24 katona Tata várába ment, s az ott csatlakozott 13 katonával együtt Csákvár török végház felé nyomult előre” (Györkös 2016b). Ez alkalommal hallunk utoljára a csákvári várról (végházról), bár a török hódoltság legnagyobb kiterjedését ábrázoló térkép Csákváron 1683-ban jelez egy várkastélyt.
E vár helyét mai napig Várdombnak hívják a csákváriak. Az egykori római erőd és a későbbi vár helye nagyon jól kivehető domborulat ma is, ahol falmaradványok, rengeteg kő-, mész- és cserépmaradvánnyal. A terep itt jó 4–5 m-rel magasabb a környezeténél, és a korábbi ásatások az erőd északi és déli falait is megtalálták. Mindezek alapján jól kirajzolódik egy kb. 130×180 m nagyságú tér, amely a vár területe lehetett. E területről írja Mórocza Lajos jegyző 1864-ben, hogy „ugyanazon helyen volt hajdan a híres Csák Máté vára. Hogy nem Csáki vár volt, mutatja az, mert a nem messze szomszédoló Mindszenti puszta határában vannak a Csáki várnak romjai, melynek szép faragott köveit a legutóbbi években is hordatta az uraság Csákvárra építéshez” (Párniczky 1977).
Szerző: Viszló Levente
Irodalom
Györkös A. (2016a): Az 1543-as török hadjárat Magyarországon. In: Györkös A.: Törökvész. http://gyorkos.uw.hu/1543/1543.htm (letöltés: 2017.07.21.)
Györkös A.. (2016b): 1567–1592-ig tartó korszak eseményei Magyarországon. In: Györkös A.: Törökvész. http://gyorkos.uw.hu/1567-1592/1567- 1592.htm (letöltés: 2017.07.21.)
Pauler Gy. (1893): A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Első kötet. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.
Párniczky J.-né (1977): Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11: 161–306.
Pór A. (1888): Trencsényi Csák Máté. Franklin-Társulat, Budapest.
Thúry J. (szerk.) (1896): Török történetírók. II. kötet. (1521–1566.). M. Tud. Akadémia, Budapest.