Az élőhely-fejlesztéseknek köszönhetően a Vértes hegység és a Zámolyi-medence (Vértesi Natúrpark) területe szerepel Európa 400 leghíresebb madárélőhelye között (IBA). Talán az egyik leglátványosabb és legtöbb érdeklődőt vonzó fajvédelmi akció a kerecsensólymok és a nagytermetű sasfajok védelmére szervezett őrzések voltak. A Vértesben 1982 óta folyik a veszélyeztetett kerecsensólyom és parlagi sas fészkek védelme. Ennek eredményeként a térségben fészkelő madarak száma nőtt. A madárvédelmi tevékenység keretén belül a műfészkek kihelyezése elsősorban a rétisas és a kerecsensólyom állomány fenntartására illetve annak növelésére irányulnak. A kerecsensólyom jellemzője, hogy nem épít fészket, hanem más ragadozómadarak fészkét foglalja el. Sziklaperemen vagy fán, öreg gallyfészekben fészkel, valamint a Vértesben fedezték először fel, hogy szívesen költ magasfeszültségű villanyoszlopokon is! Ez utóbbi egyben a fészek zavartalanságát is biztosítja, ezért ma már bevett gyakorlat az egész országban - így nálunk is - hogy műfészkeket helyezünk ki magasfeszültségű villanyoszlopokra, melyeknek nagy sikerük van a kerecsensólymok körében, ugyanis stabilabbak mint a más madarak által épített fészkek. Ugyanakkor számolni kell az áramütés veszélyével is, melynek elkerülése érdekében a villanyoszlopok szigetelése elengedhetetlen.

Az énekes madaraknak is, mint pl. a cinegéknek és a szalakótának, ill. a búbos bankának is fontos segítséget jelent a mesterséges odvak kihelyezése, ezért a nemtermelő mezőgazdasági beruházások keretében 2011-ben 1232 db madárvédelmi berendezést (odú)  helyeztünk ki, melyeket télen a kisemlősök is szívesen használnak.