A Pro Vértes és a Magyarországi Természetvédelmi Közalapítványhálózat elindítja petícióját a közösségi célú tájhasználatért.
Vezetói összefoglaló
A nyílt, napsütötte, ligetes, vizekkel tarkított táj az emberiség bölcsője!
Innen indult az emberré válásunk, ami így nemcsak egy színtér körülöttünk, hanem egészségünk, boldogulásunk és jövőnk alapja. Ebben a tájban osztozunk a többi élőlénnyel, melynek száma és sokszínűsége azt jelzi, hogy egy terület valóban képes arra, hogy otthont nyújtson a számunkra.
Ma azonban ez az ősi harmónia, amelyhez létünk minden szála kötődik, a szemünk előtt hullik darabjaira. Vizeink drámai eltűnése és környezetünk radikális átalakulása már nem csupán a természet válságáról szól. Ez a mi válságunk is, saját jövőnk, évezredes örökségünk és gyermekeink élhető világa forog kockán!
Valójában a klímaváltozás és az azzal együtt járó ökológiai válság eltörli az emberi létezés feltételrendszereit, amit nem nézhetünk tovább tétlenül.
Ma már mindenki számára egyértelmű, hogy ütött a cselekvés órája!
A jelenlegi tájhasználatunk kizsákmányoló gyakorlata végérvényesen zsákutcába jutott. Évtizedek óta olyan területeket tartunk szántóföldi művelés alatt, amelyek erre adottságaiknál fogva nem alkalmasak, miközben ökoszisztémáink összeomlanak, vizeink pedig eltűnnek.
Egy természetpusztító, a rövid távú gazdasági érdekeket kiszolgáló úton járunk, amelyen számolatlanul költjük a közösség pénzét a drága gázolajra, műtrágyára és olyan vetőmagra, amely a kiszáradt földeken soha nem hoz termést!
Éppen ezért szükséges, hogy az őszre várható klímatörvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok vessenek véget ennek a kizsákmányoló gyakorlatnak, így a tájhasználat az egyén és a tulajdonos boldogulása mellett szolgálja a közösség igényeit is Magyarországon!
A víz a tájban önmagában nem képes megoldani a válságot, mivel a víz mellé tudatosan tervezett tájhasználat is szükséges, a hozzá kapcsolódó elengedhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatásokkal. Ahhoz pedig, hogy ez a rendszer gazdaságilag is fenntartható legyen, a körforgás úgy válik teljessé, hogy munkahelyeket teremt, gazdasági erővel bír, prémium, egészséges termékek feldolgozását és piacra jutását segíti elő.
Mit akarunk?
A közösségi érdek elsőbbsége a tájhasználatban: Teremtsük meg a közösségi célú tájhasználat jogi és gyakorlati alapjait, amely a közösség egészének és a jövő nemzedékeinek biztonságát és érdekeit szolgálja. Törvényi szinten kell kimondani, hogy a táj ökológiai funkciói – a klímavédelem, az árvízvédelem, az ivóvízbázisok megóvása és a biológiai sokféleség fenntartása – az egész társadalom közös érdekét szolgálják.
Az új klímatörvény és a megfelelő jogharmonizációja: Az előkészületben lévő klímatörvény hatályát ki kell terjeszteni a víz- és erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság, a természetvédelem, valamint a jogi és támogatási rendszerek területére egyaránt.
A víz közös nemzeti örökségünk: A vízvisszatartás el kell ismerni alkotmányos kötelezettségként. A vizek használatával kapcsolatos magángazdasági érdekek sosem élvezhetnek prioritást a nemzet közös örökségének megóvásával és a jövő generációk érdekeivel szemben. A gyors vízelvezetést fel kell váltania a fenntartható, vízvisszatartó vízrendezésnek.
Közösségi érdek a magánérdek felett: A csapadék megtartásában és az ivóvízbázisok biztosításában kulcsszerepet játszó területeknek elsősorban közösségi célokat kell szolgálniuk. Ezeket a területeket ki kell jelölni, és ökológiai funkciójuk garantálását egyfajta szolgalmi jogként kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. (Hasonlóan az ex lege védett területekhez.)
A támogatási rendszer paradigmaváltása: Azon területeken, ahol az adottságok alapján szántóföldi termelés gazdaságosan nem végezhető, a közérdekű célok megvalósíthatósága érdekében a szántóra vonatkozó támogatási lehetőségeket meg kell szüntetni, a közérdekű célokat is szolgáló művelési ágaknál (gyep, erdő) pedig meg kell emelni.
Automatikus AKG-támogatás biztosítása: Azok a gazdálkodók, akik átlépnek a közérdeket szolgáló művelési ágba, akár ideiglenes (10 év) gyepként, annak területén automatikusan a védelmi célokat szolgáló AKG-támogatás is érvényesíthető legyen.
Az átállás beruházási költségeinek megtérítése: Külön forrást és támogatást kell biztosítani az ökológiai alapú tájhasználatra (pl. gyepesítésre) való átállásra.
Új bevételi forrás – CO2-kreditekrendszer: Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a fenntartható tájhasználatra átálló gazdálkodók a szén-dioxid-megkötésért cserébe anyagi bevételhez jussanak.
A legeltetés közcélú elismerése: Az állattartókat kompenzálni kell a legelő állatok által végzett, pótolhatatlan ökoszisztéma-szolgáltatásokért. A támogatási rendszerben a legeltetéssel kapcsolatban anyagilag el kell ismerni a klímavédelmet és a CO2-megkötést, az árvízi biztonság növelését, az ivóvízbázisok védelmét, a tűzkárok megelőzését, a talajvédelmet, valamint az allergén gyomok és invazív növényfajok vegyszermentes visszaszorítását, ezáltal gazdaságossá téve a fenntartható állattenyésztést.
A legeltetéses állattartásból származó hús helyben történő felhasználása: A helyben megtermelt élelmiszer alapanyagot – elsősorban húst – a térségben működő állami vagy önkormányzati fenntartású intézményekben lehet, illetve kell hasznosítani. A legeltetett területeken képződött szaporulat váljon szabadon értékesíthetővé és vagy bevonhatóvá az állami intézmények élelmiszer ellátásába.
Miért hasznosak a közösségi célú tájhasználati módok?
CO2 megkötés: Az egészséges növényzet folyamatosan megköti a szén-dioxidot a levegőből, csökkentve ezzel az üvegházhatású gázok koncentrációját. A gyepek szén-dioxid megkötő képessége felülmúlja az erdőkét.
Növelhető az árvízbiztonság; megóvható az ivóvíz készlet: A legeltetéssel eltávolíthatjuk a hullámtereken felgyülemlő szerves anyagot, ezzel növelve az árvízbiztonságot. Emellett gyepterületeink fontos szerepet játszanak a csapadékképzésben, a talajvíz és az ivóvíz-készletek utánpótlásában.
Megelőzhetők a katasztrofális tüzeseteket: A legelő állatok mintegy „élő fűnyíróként” alacsonyan tartják a tűzveszélyes aljnövényzetet, így természetes úton gátolják a pusztító tüzek kialakulását a forró, aszályos időszakokban.
Vegyszermentes gyomkezelés: A mobil nyájak természetes úton, mérgező kemikáliák nélkül szorítják vissza az egészségre káros allergén növényeket és a tájidegen növényfajokat.
Erózióvédelem: A megfelelő módon kezelt gyepek megkötik a talajt, így drasztikusan csökkentik az erózió és defláció mértékét.
Menedék az élővilág számára: Megőrzi a biológiai sokféleséget, amely az emberiség fennmaradásának is az alapja. Fenntartja a Kárpát-medence legősibb és leggazdagabb élőhelyeit.
Egészséges élelmiszer és munkahelyek: A területeken az emészthetetlen növényzetből magas tápértékű élelmiszert (húst, tejet) állíthatunk elő. Mindezt úgy, hogy csekély támogatással munkahelyeket teremthetünk alacsony képzettségű emberek számára is.
Vezetói összefoglaló
Tegyünk közösen azért, hogy visszakapjuk az életet adó magyar tájat és biztosítsuk gyermekeink és unokáink élhető jövőjét! A Pro Vértes Közalapítvány e feladat megteremtéséhez teljes elköteleződéssel biztosítja 46 éves gyakorlati tapasztalatát és kutatási anyagait.
Kérjük segítse munkánkat aláírásával!