A Vidrafű-tanösvényünk egy természetvédelmi oltalom alatt álló növényről, a vidrafűről kapta a nevét. Az állomásokon táblák ismertetik a látnivalókat, a madárlesek pedig felejthetetlen élményt nyújtanak a kiváncsi szemeknek. (6. állomás: Madárles - Rálátás a Póczos- tóra: Kora tavasszal az állomáson megpihenve, vagy a madárlesen ülve teljes terjedelmében kitárul előttünk az ősi tó, melyben megkapóan tükröződnek a Vértes szelíd lankái. Közelebb érve azonban csalódnunk kell, hiszen szinte sehol sem találunk a térdünknél magasabb vízállást, de legalább ilyenkor felcsillan az ősi tó feltöltődés előtti képe: a nyíltvizű állapot. A parton kifelé haladva sásos, nádas, majd keskeny erdő jelzi a növények térhódítását. A Zámolyi-medence nádasokban nagyon szegény. A legnagyobb és leghangosabb nádi énekes, a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), szünet nélkül ismétli recsegő énekét. A nádasok mélyén bukkanhatunk néhány nádszálra szőtt mesteri fészkére, melyben a 3-4 egyforma tojás mellett gyakran egy kissé nagyobbat, más színezetűt is észrevehetünk, melyet a kakukk csempészett oda. Szinte a nádirigó kicsinyített mása az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris), mely a csalánnal átszőtt vízmelletti növénytársulások jellegzetes költőmadara. Amint dalolva felkapaszkodik előttünk egy nádszálra, énekében más madaraktól elcsent, ismerős strófára is felfigyelhetünk. A foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) a leggyakoribb és fészkelő helye is a legváltozatosabb.) 
Ezen szakaszon 3 épített madárlesünk van, melyekből madarász kollégák segítségével ismerkedhetünk meg közelebbről az itt fészkelő és költő, ritka és különleges madárfajtákkal. 

Ebédet és szállást a Dohányos-ház Pusztai Fogadóban tudunk biztosítani.