A második világháború magyarországi hadszínterén folytatott végső küzdelmek közül a Vértes területén vívott harcok magyar szempontból jelentős haditetteknek számítottak. A honvédség leharcolt és megfogyatkozott erői, ahogy 1944 őszén a Kárpátok hágóinál és Torda körül, úgy ezen erdős, hegyes térségben is több héten keresztül sikeresen feltartóztatták a túlerőben és technikai fölényben lévő szovjet Vörös Hadsereg csapatait. Jóllehet az általános hadihelyzet, főképpen a főváros gyűrűbe zárása után - a korabeli szlogent idézve - "reménytelen de nem kilátástalan" volt egyes magyar honvédcsapatok mégis valami megmagyarázhatatlan hősiességet és bátorságot tanusítottak e végső harcok alatt.