A premontrei szerzetesrend valószínűleg az Árpád-háziakkal és a rendalapító Norbert apáttal is rokonságban álló Hartvik püspöknek – Szent István nagyobbik legendája írójának – köszönhette azt a támogatást, amelynek eredményeként a 12. században sorra létesültek a rend monostorai Magyarországon. Közülük az egyik legjelentősebb a Vértes északi részén álló Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett prépostság Majkon, a Csák nemzetség birtokán (a Majk elnevezés mai alakjában a horvát majka – anya – szóra emlékeztet, s rokon alakú a Rajk, Vajk régi helynevekkel).A prépostság jelentőségét bizonyítja, hogy hiteles helyi teendőket is ellátott. (A hiteles helyek feladata az ügyfelek kérésére vagy hatósági megbízás alapján közhitelű oklevelek, végrendeletek kiállítása volt a 13. század óta. Ismerjük a majki hiteleshely függő pecsétjének feliratát is: „Sigillum Capituli de Maik” A pecsét képe a kis Jézust ölében tartó Szűz Máriát ábrázolta.)
Első okleveles említése 1235-ből való. Ezután gyakran előfordult különböző okiratokban, amelyek főleg birtokaikról rendelkeztek. 1388-ban október 25-től november 4-ig Zsigmond király és felesége, Mária királyné a Vértesben tartózkodott. A király Majkról keltezett oklevelei bizonyítják, hogy a premontreiekhez is ellátogatott. 1495-ben Lőrincz majki prépost több más tanúval együtt jelen volt, amikor II. Ulászló király Újlaki Lőrincnek adományozta Gesztes várát. Utolsó írásos említése 1516-ból maradt fenn: az okiratból arról szerezhetünk tudomást, hogy Majk a csornai Szent Mihály prépostság fiókegyházai közé tartozott.
A török időkben a szerzetesek elmenekültek a kolostorból. Majkot ekkor a tatai várbirtokhoz csatolták. A 16. század közepétől az egyre romló állapotú uradalomnak sűrűn változtak a tulajdonosai. Új fejezet kezdődött a hely történetében, amikor 1727-ben gróf Esterházy József kezébe került. Az erdőkkel övezett Majk-puszta 1200 hold területű volt. A birtokot szántóföldek, rét, legelő, erdő, három malom, halastó valamint a volt premontrei kolostor és a román stílusban épült, háromhajós templom romjai alkották.
A romok helyén hamarosan megkezdődtek a kamalduli remeték rendjének építkezései. A rend számára korábban gróf Ipolykéri Kéry Ádám, Veszprém megyei birtokos tett alapítványt, amelynek része volt az omladozó somlói vár is. A felajánlott anyagi eszközök azonban nem bizonyultak elegendőnek a tervek megvalósításához. Ekkor a Bécs melletti, kahlenbergi kamalduli kolostor perjele és tartományi főnöke, Radossányi László közbenjárására Esterházy József gróf bocsátotta rendelkezésükre a majki birtokot. Az adományozás tényét 1733. július 28-án Tatán foglalták írásba. Már ebben az évben megkezdték a munkálatokat. Az alapító kegyúr arra is engedélyt adott, hogy Oroszlánkő és Gesztes vár romjait és a vértesszentkereszti monostor köveit az építési munkálatokhoz felhasználják.
A remeteség létrehozását az Esterházyakon kívül még 16 főúri család támogatta egy-egy remetelak állításával. Az építtető családok kívánsága csak annyi volt, hogy az ott lakó remete miséket mondjon a lelkük üdvére.
Az építkezés terveit Franz Anton Pilgram, osztrák építész készítette el, híven követve a kamalduli rend ősi reguláinak megfelelő, középkori olasz mintákat és vezérelveket. A három sorban felépített cellaegyüttest templom és apátsági épület egészítette ki. Az épületegyüttest magas kerítés övezte, amelynek vörös márvánnyal díszített kapuján a rendalapító Szent Romuald, valamint apja, Boldog Sergius homokkő szobra áll. A kapu zárókövén az 1746-os évszám jelzi az építés évét.
A kapun belépve lenyűgöző kép tárul elénk. Az üde zöld pázsit és a sötétzöld fenyők között fehéren villannak elő a piros cserepes remetelakok. A szabályos rendben sorakozó épületek utcát alkotnak, ami visszaadja a kamalduliak zárt életének, de együvé tartozásának hangulatát is. A remetelakok homlokzatán az építtető családok címerei láthatók. A gróf Berényi, a Szörényi, a gróf Erdődy, a gróf Cziráky, a báró Lengyeltóti Lengyel családok házai mellett az Esterházyak által emelt remetelakok sorakoztak. Az ablakkeretek, párkányok, kapukeretek, küszöbök süttői márványból készültek. A cellákat egy-egy szentnek ajánlották. A hatodik cellát, amely ma múzeum, Szent Pál apostol tiszteletére építtette a bodorfalvi Baranyay család.
A remeteség középpontjában a kamalduliak védőszentjéről, Nepomuki Szent Jánosról elnevezett barokk stílusú templom állt valaha. Építését 1753-ban Pilgram kezdte el, de időközben bekövetkezett halála miatt valószínűleg Fellner Jakab, az Esterházyak neves uradalmi építésze fejezte be 1770-ben. A templom belső terét művészi freskók díszítették, oltárképe Jézust ábrázolta az olajfák hegyén. A szentély belsejét faragott stallumok és szobrok, valamint reneszánsz stílusú szószék ékesítette. A freskók alkotója Franz Anton Maulbertsch osztrák festő, a szobroké Bebó Károly óbudai szobrász volt. Rajtuk kívül még számos kiváló mester és a rend tagjai járultak hozzá művészi munkájukkal a templom belső kiképzéséhez. A templom azonban az 1800-as évek első felében leégett, köveit az oroszlányi evangélikus templom építéséhez használták fel. A helyreállítások során csak a harangtornyot sikerült megmenteni. A falakon kívül, az erdőben emelt celli Mária-kápolna viszont ma is áll.
A remeteség főépülete zárja az épületegyüttest. Középső részén a perjel rezidenciája volt. Itt kaptak szállást a vendégek és az átutazók, és itt alakították ki a közös ebédlőtermet is. Az udvaron reneszánsz stílusú, négyszögletes kávájú kút található, amelynek oldallapjait az Esterházy család címerpajzsát tartó angyalok, griffek, rózsák díszítik. Ez az a kút, amelynek az 1980-as években történt feltárása során a mélyben föld alatti folyosórendszer bejáratára bukkantak. A folyosórendszer összeköttetésben állt a remeteházakkal is, kijáratát pedig a kolostoron kívül találták meg. Rendeltetése és eredete egyelőre tisztázatlan, és beomlások miatt feltárni sem sikerült még.
A remeteházak tágasak és célszerű térbeosztásúak voltak. Hálószoba, a munkavégzéshez szolgáló műhely, élelmiszerek és egyéb anyagok tárolására alkalmas kamra, valamint a hitélet gyakorlásához szükséges, oltárral ellátott, freskókkal díszített miniatűr kápolna állt egy-egy remete rendelkezésére. Minden házhoz kis kert tartozott. A magas kőkerítéssel körülvett házban és annak apró udvarában „morzsolgatták le életüket” a cellák lakói. A szigorú némasági fogadalmat tett szerzetesek szomszédaikat nem láthatták, egymással szót nem válthattak. Életrendjüket a Nap járásához igazították. Napjaik kertjük művelésével, a termékek feldolgozásával, kegy- és egyházművészeti tárgyak készítésével, elmélkedéssel és szigorú önvizsgálattal teltek. Életmódjukat tökéletesen kifejezte jelszavuk: Memento mori (Emlékezz a halálra). Beszélgetésre évente két alkalommal, a nagy egyházi ünnepeken volt lehetőségük. Ekkor a kolostor pompásan díszített ebédlőjében összegyűlve húst és vizezett bort is fogyaszthattak, búcsújáráskor pedig gyóntatói feladatokat is elláttak.
A kamalduli remeték rendjét a lombardiai hercegi család Ravennában született sarja, a szentté avatott Romuald alapította az ezredforduló táján. E rendnek volt tagja XVI. Gergely pápa is. Ruhaviseletük miatt „fehér barátoknak” is nevezték őket. Fehér csuhájukat elöl-hátul kötény egészítette ki, derekukon pedig barátzsinór fogta össze. Lábukon leginkább sarut, néha csizmát hordtak. Fejük tetejét borotválták, tarkójuknál félkörívben rövidre nyírt hajat és hosszú szakállt viseltek.
A rend ügyeit a fogadalmat tett, de fel nem szentelt rendtagok intézték. Az ő feladatuk volt a gazdálkodás, a külvilággal való kapcsolattartás és a rendtagok egészségi állapotának figyelemmel kísérése is.
A zavartalan szerzetesi élet azonban csak 1782-ig működhetett. II. József 1782. január 12-én adta ki rendeletét, amelyben feloszlatta mindazokat a rendeket, amelyek nem végeztek oktató vagy betegápoló tevékenységet. Ez után széledt szét a kamalduli rend is. A szerzetesek plébániákon nyertek elhelyezést, néhányuk más kolostorokba vonult. Ingóságaiknak egy része állami tulajdonba, más része árverésre került, kisebb hányadát széthordták a környező településekre, nagy részük holléte ma is ismeretes.
Az oltárok, keresztek, képek, gyertya- és ereklyetartók, bútorok azóta a környékbeli (a kecskédi, a bánhidai, az alsógallai, a felsőgallai, a tatai katolikus, az oroszlányi evangélikus és a komáromi görögkeleti) templomokat ékesítik. A puszta és a hozzá tartozó birtok a kincstár tulajdona lett. 1806-ban gróf Esterházy Károly megvásárolta a kincstártól és bérlők útján hasznosította. Fényes Elek geográfus 1836-ban írta Majkról, hogy ott „a’ hajdani camalduli szerzet majki klastromában letelepitett priv. szűr és pokrócz szövő intézet” működik. Ez a műhely az 1848-as honvédek számára is készített felszerelési tárgyakat.
1860-tól Esterházy Móric vadászkastéllyá alakíttatta át a nagy főépületet. Az átalakítás során megmentették a kamalduliak idejéből fennmaradt mennyezeti stukkókat és freskókat, amelyek ma is láthatóak. A kastélyt övező területet ritka és értékes fakülönlegességek telepítésével angolparkká varázsolták. A vadászkastély 1945-ig a család tulajdonában maradt.
A második világháború alatt – a kastély berendezésének kifosztásán kívül – az épületegyüttes nem szenvedett különösebb károkat. Annál több kárt okoztak a háborút követő zavaros időkre jellemző ideológiai indíttatású rendeltetésváltoztatások. 1945 után működött itt katonai tábori kórház, volt a Magyar Írónők Körének alkotóháza, volt Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola és Kollégium, volt munkásszálló, nyaranta pedig úttörők táboroztak a történelmi falak között. Sajnos a környékbeli szénbányászat miatt bekövetkezett talajmozgások is jelentősen károsították az épületegyüttest.
A remeteházak 1980-as és 1990-es években elvégzett helyreállítása lehetővé tette az épületek idegenforgalmi szálláshelyként történő hasznosítását. 2012-től kezdődően végezték el a főépület felújítását, és a teljes épületegyüttes műemléki szemléletű rekonstrukcióját. A főépületben a remeteség 18. századi történetét, a szerzetesek életmódját és az Esterházy-időket is felidéző színvonalas kiállítás kapott helyet, ezáltal Majk mára a Vértes környékének egyik vonzó turisztikai látványosságává vált.
Milfajt Ferkó legendája
A titokzatos Majkpuszta alkonyati óráiban mesélni kezdenek a tóparti tölgyek. Talán ők még látták az utolsó vértesi betyárt, a híres Milfajt Ferkót, hét vármegye rettegett zsiványát. A majki uradalmi ispán lakása a 19. században vendégfogadó volt, ennek ivójában lőtte meg magát Milfajt, a híres haramiavezér, aki Österreicher pokrócgyárost akarta kirabolni és ehhez a vendéglőst akarta kalauzul használni: „Az ivóban iddogált két társával öreg Grnya Márton oroszlányi szűcsmester. Milfay egy kanna bort állíttatott eléjök, hogy igyanak, de ki ne mozduljanak. Azután felszólítá a vendéglőst a kalauzolásra, s mivel nem akart engedelmeskedni, őt és nejét holtra verte s minden értékes holmiját elrabolva, távozni készült. Grnya kedélyesen odaszólt: »Már elmennek? pedig én még ihatnám!« Ez a kedélyeskedés annyira dühbe hozta a rablóvezért, hogy puskájával a fal mellett ülő Grnya fejének sújtott. Grnya félrekapta a fejét s a puskaagy a falat érve, eltörött. Milfay az eltört agyat leszakítani akarván, rálépett; rántás közben a puska elsült s a golyó, Milfay czombján át, a falba fúródott. A súlyosan sebesültet társai felszedték s a Kisbér melletti Kethelyre, egy özvegy Gerhardné nevű távoli rokona házába szállították. Több hétig feküdt itt, de az özvegy, a büntetéstől való félelmében, feljelentette. A pandúrok itt fogták el Milfayt, Veszprémbe szállították, a hol statárium lévén, harmadnap felakasztották” (Vende 1907). Arra járt azonban egy vándorfestő aki az akasztása előtt lerajzolta Milfajt Ferkót.
Történetét ma már a feledés homálya fedi, s már a nótát – amelyet kinyomtatva ponyván árultak a veszprémi vásáron – sem ismerik a lágyan ringó tó partján:
„Milfajt Ferkót megfogdosták,
A kocsmában megrugdosták,
Nem volt neki az eszébe,
Majki pusztán lesz a vége.”
A tölgy nem susog, nyárfa nem árulkodik. S a régi kocsma kármentője – amelynekbarna gerendáján kettétört a betyár puskája– is már a múlté.
Szerző: Béni Kornél
Elérhetőségek:
Majki Kamalduli Remeteség
2840 Oroszlány, Majkpuszta, Barokk Műemlékegyüttes
Tel.: 34/360-971
Web:
Nyitvatartás:
- Látogatás idegenvezetéssel április 1 - október 31-ig minden órában, igény esetén félóránként.
- November 1 - március 31-ig előzetes bejelentkezés alapján
Letölthető leporelló:
Majki remeteség