A Madarak és fák napja egy több, mint 100 éves múltra visszanyúló jeles napunk, ami tulajdonképpen a Föld napjának testvérünnepe. Annak köszönhetően, hogy sokkal régebbi időkre nyúlik vissza, merőben eltérő alapokkal is rendelkezik. Az Egyesült Államokban az 1800-as évek végén már tartották a Madarak napját (Birds Day) és külön a Fák napját (Arbor Day) is. Ez adott ötletet Herman Ottónak, aki a természettudományokban a kor egyik legnagyobb szaktekintélye volt, hogy Magyarországon is szükség lenne egy hasonló ünnep bevezetése. Ezt az elképzelését először 1900-ban az Országos Állatvédő Egyesület közgyűlésén vázolta fel nyilvános keretek között. Itt kezdődött tehát az a folyamat, amit ma a Madarak és fák napjának ismerünk és május 10-én ünneplünk. A kor politikai hálóján még nem tudott áthatolni ez a kezdeményezés, ehhez még két évet kellett várni, egy nemzetközi szerződés megszületéséig.
1902-ben Párizsban írták alá az európai államalakulatok azt az egyezményt, amely a mezőgazdaságban fontos szerepet betöltő madarak védelméről szólt. Az akkori felfogás szerinti védettséget a mezőgazdasági termelésben való hasznosság határozta meg, így a jegyzékben túlnyomó többségében rovarevő madarak szerepeltek. Itthon még ebben az évben Chernel Imre ornitológus szervezte meg az első Madarak és a fák napját, egyfajta természetvédő és erkölcsnemesítő nevelési célzattal. Hivatalos ünnepé Herman Ottó tevékenysége folytán 1906-ra vált, miután a vallási és közoktatásügyi miniszter rendeletében az iskolák számára kikötötte az évenkénti megrendezését. 1931-re formálódott meg teljesen az ünnep Klebelsberg Kuno oktatáspolitikai tevékenysége alatt. Az oktatók előadásaikat a madarak életéről, költéséről, hasznosságáról, illetve a fák jelentőségéről tartották, emellett minden gyermek ültetett egy fát is, ami vele együtt nőhetett így kihangsúlyozva a kettejük között kialakult kapcsolatot.
1996-tól az addig vándorló ünnepet május 10-re rögzítették, így ezen a napon a Pro Vértes is részt vesz a természetvédelem népszerűsítésében és az oktatási tevékenységben.
Idén négy település iskoláiból több, mint 60 diák érkezett hozzánk, Lovasberényből, Felcsútról, Vértesboglárról és Oroszlányból, akik a Geszner-park madaraival és fáival ismerkedhettek meg. Az ünnep alapvető természetvédelmi jellege miatt a gyerekekkel elsőként a klíma változásáról beszélgettünk, hogy miként érinti a Vértes környékét, milyen hatással van a fákra, illetve az erdőkre. A gyógyászati felhasználásra alkalmas fák ismerete ma már olyan tudás, amiről a gyerekeknek viszonylag kevés információi vannak, így egy kis gyógytea kóstolással közelebb hoztuk hozzájuk a fák ismeretét is. A Geszner-park gyógyhatású fáiból három féle teát ízlelhettek meg, közben pedig azt találgatták, melyik fa főzetét ismerik fel.
A gyerekeknek hamar feltűnt, hogy a fák ágai közül gyönyörű dallamok szállnak fel, ugyanis a park kedvez a madarak költésének, háborítatlansága miatt pedig még hívogatóbb a számukra. Nem csoda hát, hogy a fiókákat etető madarak mozgása akaratlanul is a lombkoronához vonzotta a tekinteteket. A Pro Vértes természetvédelmi munkatársa ilyenkor nagy erőkkel tanulmányozza a különböző madárfajokat, így most a gyerekek is csatlakozhattak hozzá és láthatták, mit is jelent a gyakorlatban a madarak védelme. A parkban sétálgatva, odúról odúra járva vizsgálták meg a fészkelési szokásokat, az odúk és a tojások állapotát, illetve megtanulták, hogy a felhasznált fészekanyagból milyen madárra lehet következtetni. A legnagyobb élményt a madárgyűrűzés nyújtotta, mivel a széncinegék közül olyan költőmadarat, illetve frissen kelt fiókákat is találtunk, akiket még korábban nem jelöltek meg. Ilyenkor felnőtt és gyermek belefeledkezve a pillanatba, ugyan olyan érdeklődéssel figyel, hiszen egy gyönyörű, törékeny és elérhetetlen állatról van szó, amit ilyen közelről nagyon nehéz megszemlélni. Ezek a pillanatok meghatározóak lehetnek egy gyermek jövője szempontjából. Volt olyan kislány, aki szeretne majd madárorvos lenni, hogy ő is dolgozhasson ilyen állatokkal sőt, ha szükséges, szeretné gyógyítani is őket.
Ez után interaktív kvízjátékkal fedezhették fel az állandó természettudományos kiállításunkat, a programot pedig környezetpedagógiai játékokkal zártuk. Természetesen nem maradhatott el a régi hagyományban gyökerező emlékfa ültetés sem, ahol a gyerekek kertészeti mesterfogásokat kaptak az ültetéssel kapcsolatban, így ha sok év múlva visszatérnek hozzánk, a találkozás előhozza majd ennek a napnak az emlékeit is. Addigra reméljük, hogy az itt gyűjtött élmények alapján madárorvos-, biológus-, vagy kertészként találkozhatunk velük.
Szerző: Klippel Dávid
