A Pro Vértes természetvédelmi munkatársai számára a tavasz a madarak költése miatt egy mozgalmas időszak. Több mint húsz éve helyezik ki a madárodúkat, figyelemmel kísérik a fészkelő madarakat, gyűrűzik a példányokat és mára már nagy tudományos értékű anyagot gyűjtöttek össze róluk. Május 12-én egy ilyen odú vizsgálatakor a fészekben 18 széncinege tojást számoltak össze egy tojótól, amivel korábbi munkájuk során még nem találkoztak, így ez igazi tojásszenzációnak számít. A széncinegék jelentős része kétszer költ egy évben, időjárástól függően április elejétől, vagy végétől kezdődik, egészen júliusig. Az biztos, hogy nagy feladat vár a szülőkre, mert egy átlagos fészekaljnyi fióka több tízezer rovart fogyaszt el, amíg el nem hagyja a fészket. Ebben az esetben viszont a megszokottnál nagyobb nyomás nehezedik majd a cinegepárra, a fiókák táplálása miatt.
A harmadik képen látható tojások azért érdekesen, mert nincs rajtuk mintázat, ami egy rendellenes állapotot tükröz, ugyanis szintén egy széncinege tojásairól van szó. A különbséget az okozza, hogy a tojó pigmenthiányos tojásokat rak, ami ebben az esetben nem csak a tojások színét, de a tojáshéjak vastagságát is befolyásolja.
Ennek a példánynak idén ez a második költése, az elsőt még húsvét előtt, április 10-15 között kezdte, de az abba rakott pigmenthiányos tojások héja túl vékonynak bizonyult, így összetörtek. A tojóra akkor madárgyűrű került, innen tudjuk, hogy az elsőtől pár méterre nekilátott ennek az új fészeknek is. A tojások, mint az előző esetben, nemcsak pigmenthiányosak, de ugyan olyan vékony héjúak is, kíváncsian várjuk, hogy most sikerül-e kikölteni őket.
A negyedik képen az örvös légykapó tojásai láthatók, a 7 tojásnyi fészekalj szintén nem gyakori náluk. Érdemes megfigyelni a fészek széncinegékétől eltérő anyagát is, mert az örvös légykapó főleg fűszálakból, nagyon rendezett fészket épít.
