1996-ban fogalmazódott meg a környéken élőkben a gondolat, hogy „Ma már az is lehet szép, ami a miénk és közel van.”. Ez volt a mozgatórugója minden olyan kezdeményezésnek, ami a Vértesi Natúrpark értékeivel párhuzamosan cselekvésre ösztönözte az embereket. Igazi közösség formálódott, akik eldöntötték, hogy megvédik azt, ami még védhető, legyen ez természeti érték, vagy egykor itt járt elődeink alkotásai. Emellett újjáépítik, amit a történelem viharai leromboltak és újakat alkotnak, amit örökül hagyhatnak. Ennek a közösségnek azonban harcolnia kell azokkal a tényezőkkel is, amik bomlasztani akarják, vagy tönkreteszik azt a munkát, amit 25 éve a közcél érdekében gyakorol.
Szomorú és egyben felháborító látni, hogy ezek környékbeli emberek tevékenységének eredményei, hiszen senki nem gondolta volna, hogy a helybéli értékeket tőlük is meg kell majd védeni.
A Geszner-parkban történtek miatt most szót kell emelnünk ezek ellen.
2020 és 2022 márciusa között a parkba 378 faj 5157 egyede került betelepítésre, melynek legnagyobb része egyedi gyűjteményes, különleges és nehezen beszerezhető növény. 75 fa, 948 cserje, 3059 évelő és 1075 virághagyma, melynek beszerzési összértéke több millió forint volt. Nagy munka volt ezeknek a növényeknek az elültetése, és nagy munka az életben tartása is, amit sokan előszeretettel hátráltatnak. Általános jelenség, hogy a fiatal növények karóit kihúzzák, majd eltörik, elviszik, vagy szétdobálják. Az is mindennapos, hogy a park zárása után cross motorral rongálják meg a területet. Ez ellen több alkalommal tettek már a Pro Vértes munkatársai, például a Prinz-allé bejáratát beton torlaszokkal zárták el, de ezeket újra és újra elmozdították. Voltak, akik ittlétük alatt a Sajtház dupla szigetelt ablakát törték be, de folyamatos a szemetelés is, főleg a tó partjánál, vagy az erdős részeken, ahová jellemzően háztartási hulladékot raknak ki, például pelenkákat. Délutánonként a tó partja kis találkozók helyszínéül szolgál, ahová pizzát rendelnek, és hangos zenével háborítják a környék élővilágát és ahol legutóbb egy értékes, másfél méteres gyűjteményi növényt vertek szét az itt garázdálkodók.
A fenti eseteket nem tudjuk máshogy kivédeni, mint hogy nem hagyjuk felügyelet nélkül a park forgalmát, hiszen az utóbbi évek kemény munkájával olyan botanikus kertet hoztunk létre, amely egyedi adottságai miatt a környék gyöngyszemévé vált. Az Esterházy kastélypark angol stílusát alapul véve, megtalálhatóak benne a kor ízlését tükröző növények és a park sajátos viszonyainak hála egyéb szubmediterrán növénykülönlegességek is. Hiába azonban a kapu, vagy a kerítés, amit szintén megrongáltak már, ha az élővilág, aminek a védelmére hívatott, ugyan olyan veszélyben van vele, mint nélküle.
Természetesen, mint a Pro Vértes által végzett többi közfeladat is, a Geszner-ház továbbra is közösségi célokat szolgál, azonban ez nem úgy valósul meg, hogy mindenki szabadon rongálhatja, vagy hazaviszi egy darabját. A Pro Vértes e közcélt azonban a közösség számára nyújtott szolgáltatásaival valósítja meg, legyen erre példa a „Madárdalos ovi”, vagy a „Hosszú téli esték a Geszner-házban” vagy az „Otthonunk a Vértes” programja.
Többször elért hozzánk a kérdés, hogy miért zár be a Geszner-park munkaidőn kívül, így most egyértelmű választ kapnak erre az érdeklődők. Korábban is rendszeresek voltak az ilyen esetek, de szemet hunytunk felette, most azonban a létrehozás óta eltelt egy emberöltőnyi -25 éves- türelmi időszak letelt.
Ebben a minőségében a Geszner-park magánterületnek minősül, így a zárt kapukon át érkezők birtokháborítást követnek el, a rongálók pedig magántulajdont rongálnak. Ebben a tekintetben tehát nem közterületről van szó, hanem egy jól láthatóan elkerített parkról, így az itt történt káresetek előtt értetlenül állunk, nem mintha a hasonló rongálás közterületen elfogadott lenne. Nyilvánvalóan nem a békés túrázókkal van baj, hanem azokkal, akik felelőtlen, szándékos magatartásukkal, sorozatosan kárt okoznak, nemcsak a Pro Vértes, hanem mindannyiunk tulajdonában. Az ügy rendőrségi vizsgálata folyamatban van, így az elkövetők személyére várhatóan fény derül, és reméljük az előzőekben leírt viselkedési formák megszűnnek a jövőben.
Nem hagyjuk, és nem is hagyhatjuk, hogy az áldozatos munkával kialakított botanikus kertet tönkre tegyék, mert a Pro Vértes a mai napig hiszi, hogy „… az is lehet szép, ami a miénk és közel van.”.
Szerző: Klippel Dávid