Gróf galántai és fraknói Esterházy Móric születésének 141. évét ünnepeljük idén, április 27-én. A Geszner-park egykori tulajdonosa előtt tisztelgünk ezen a napon és felelevenítjük életének legjelentősebb mozzanatait.
1881 április 27-én született az Oroszlány melletti Majkpusztán, 5 gyermekes grófi család legidősebb gyermekeként. Iskolai tanulmányait magántanulóként kezdte, majd a győri Bencés Gimnáziumban, Budapesten és Oxfordban folytatta. Szerencsésnek mondhatta magát, hogy a korabeli mozgalmas Magyarországon, lehetősége volt a legjobb oktatásban részesülnie, világjárása folytán pedig olyan hasznos ismeretekkel gyarapodott, amik a politikai ranglétra csúcsáig emelték. Angliában a korszak nagyhatású egyéniségeivel ápolt baráti viszonyt, például Lord Halifax-el, Anglia későbbi külügyminiszterével. Egyetemi évei után pedig bejárta Európa és Észak-Amerika országait. 1905-ben vállalt először szerepet a magyar politikában, amikor örökös jogon bekerült az Országgyűlés Főrendiházába. A felső táblára ebben a korban automatikusan kaptak meghívást a magyar királytól főúri, vagy bárói címet nyert 24. életévét betöltött családok férfi tagjai, akik eleget tettek a vagyoni követelményeknek. Így Esterházy Móric első alkalommal vagyonának köszönhetően tudott politikai szerephez jutni. Később azonban már más módon szerzett magának helyet az országgyűlésben, mert ifj. Andrási Gyula gróf lemondásával megüresedett a mai Szlovákia területén található tőketerebesi kerület mandátuma. Két alkalommal, 1910 és 1918-ban is a tőketerebesi választók támogatásával juthatott be a parlamentbe.
Ferenc József halála után IV. Károlynak, aki a magyar politikában még nem volt járatos, nagyon fontos lépést kellett megtennie. Az első világháború kimenetele még ha egyeseknek kimondatlanul is, de egyértelműen érzékelhető volt 1917-ben. IV. Károly tudta, nem mindegy, hogy vesztes félként milyen körülmények között fejezi be a háborút, ezért Tisza István miniszterelnök lemondatása után elérkezett az idő, hogy megnevezze a feladatra alkalmas vezetőt. Miniszterelnöknek a többség ifj. Andrássy Gyulát tudta elképzelni, de németbarát politikája miatt elesett a lehetőségtől, hiszen az uralkodó különbékén munkálkodott az Antant hatalmakkal. Wekerle Sándor neve szintén felmerült a miniszterelnöki pozícióban, de meglepetésre, az akkor 35 éves és kevésbé ismert gróf Esterházy Móricot kérte fel kormányalakításra.
1917. június 15-étől így megszületett a magyar politikai élet első kisebbségi kormányzata.
Az Esterházy-kabinet fő céljai a szociális reformok és a választójog kiszélesítésének átvitele volt az országgyűlésen, azonban törekvéseiket sorra megakasztotta a Nemzeti Munkapárt, ami abszolút többségben volt a parlamentben. Ennek köszönhető, hogy Esterházy kormányát szinte teljesen ellehetetlenítették, válaszút elé állítva őt. Vagy megtöri a Munkapárt parlamenti többségét, és szövetségre lép Tisza Istvánnal, vagy egyéb módon rákényszeríti a Munkapártot a reformok elfogadására. Részéről egyik utat sem látta vállalható lépésnek, miközben IV. Károly őt és véleménye szerint a magyar érdekeket megkerülve tárgyalt az Antant hatalmakkal a békéről. Ezeknek köszönhető, hogy végül két és fél hónap kormányzás után lemondott a miniszterelnökségről. A miniszterelnöki pozícióban Wekerle Sándor követte, aki 1918 januárjától tárca nélküli miniszterként számított a munkásságára, a népegészségügy, majd a vallás és a közoktatás ügyében.
Mindez nem tarthatott sokáig, a háború utolsó évének mozgalmaiban nehéz volt az érvényesülés. A belpolitikát külső érdekek alá kényszerítették, az Antant nem találta elfogadhatónak semmiféle monarchikus, vagy ahhoz köthető államforma megmaradását a térségben. Esterházy Móric a Tanácsköztársaság idejétől családi birtokaira vonult vissza, ahol gazdálkodást, és ehhez kötődő oktatási tevékenységeket folytatott.
1931-ben tért vissza a politikába, amikor is a tapolcai kerületben a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt képviseletében szerzett ismét képviselői mandátumot. Bel és külpolitikai témákat érintve folyamatosan jelentek meg publikációi, és a párton belül is nagy tekintélyre tett szert. Tagja volt a 33-as országos bizottságnak is, amit a válság időszaka hívott életre. A Bethlen kormány nem akarta meghozni azokat az intézkedéseket, amik feltétlenül szükségesek voltak az állami élet egyensúlyának fenntartásához, mivel ezek a népszerűtlen döntések aláásták volna a kormány addigra már amúgy is megtépázott tekintélyét. Ennek köszönhetően az országgyűlés 33 tagja rendeleti úton hozta meg ezeket a döntéseket. A bizottság működését számos politikus kritizálta, és alkotmányellenesnek ítélte meg, annak okán, hogy a jogintézmény tulajdonképpen a parlamentet helyettesíti, ezen keresztül pedig feltételezték a kormány és a kormányzó burkolt diktatúráját. 
Ebben a nehéz politikai közegben Esterházy Móric az ellensúlyok szerepét töltötte be, és felszólalásaival ellátta az adófizetői és magángazdasági érdekek védelmét.
A II. világháború időszakában mindig is ellenezte Magyarország háborúban való részvételét, és nyíltan támogatta Kállay Miklós kiugrási kísérletét is. 1944-ben részt vett azon a koronatanácson, amikor a háborúból való kilépést készítették elő. A Gestapo még ebben az évben letartóztatta, fogházba zárta, majd Sopronkőhidára, utána pedig a mauthausen-i koncentrációs táborba deportálta. A német megszállás idején az uradalmába tartozó állatokat elhajtották, magtárait kifosztották. 1945 szeptemberében térhetett haza, innentől kezdve a közéletből mellékvágányra kényszerítették. 1951-ben politikailag nemkívánatos személy révén családjával Hontra internálták, ahol sírásóként dolgozott. 1956-ban végül Bécsbe költözött és 1960-ban bekövetkező haláláig itt élt.
Életpályája nem volt zökkenőktől mentes, de mindig tartotta magát azokhoz az elképzelésekhez, amiket képviselt. Ennek sokszor meg kellett fizetnie az árát, de visszatekintve, ez a mentalitása tette őt hiteles és egyenes szereplőjévé a történelmünknek. A helyi értékek megteremtésében Esterházy Móric elévülhetetlen szerepet játszott, a Pro Vértes szervezete méltó örökhagyóként gondol vissza személyére.
Szerző: Klippel Dávid