Magyarországon 1990-től ünnepeljük a Föld napját, ami az elmúlt 32 év alatt a társadalom 
széles rétegeivel ismertette meg a természeti környezet, egyúttal az emberiség problémáit. Április 22-én ezzel a szellemiséggel hívta fel a Pro Vértes a figyelmet nemcsak az általános problémákra, hanem az egyéni alternatívákra is. Sokkal fontosabb ugyanis a lehetőségeinket egyénileg, helyi szinten megismerni, ezzel a felnővő generációt egyfajta általános és gyakorlatias tudatosságra nevelni.
Ennek keretében érkeztek hozzánk múlt hét pénteken a székesfehérvári Felsővárosi Általános Iskola tanulói, és így lehetőségünk volt arra, hogy a Föld napja alkalmából átadjuk azokat az ismereteket, amiket a mindennapi életük során használhatnak. Fontos számunkra, hogy a gyerekekkel való foglalkozásaink játékosak, és interaktívak legyenek, ezzel biztosítva azt az élményt, amit az iskolapadban nem kaphatnak meg.
A program madárlessel kezdődött, ami a gyerekek nagy kedvence, hiszen szerencsés esetben saját kezükkel érinthetik meg az amúgy csak távolról megfigyelhető állatokat. Ilyen szerencsés nap volt a Föld napja is, mintha tudatosan szeretné megmutatni törékeny szépségeit a természet. Sorban meglátogattuk a Geszner-park madárodúit, amelyekben apró tojások és madarak várták, hogy felfedezzék őket. A gyerekek nagyon örültek, amikor az egyik madár nem repült ki az odúból, így testközelből vizsgálhatták meg az amúgy izgága mezei verebet, aki szépen tűrte, a simogatást és a gyűrűzést. Mindeközben lehetőségük volt játszani egy nagyot a parkban kialakított levendula labirintusban is.
A gyerekek versengési vágyukat a park hatalmas fái alatt az Eszterházy korabeli ügyességi játékokkal élhették ki. Több helyszínen, váltott csoportokban a patkó emeléssel, nyúl dobással, a gólyalábon járással, és a mocsárjáró használatával ismerkedhettek meg.
A közeledő eső miatt végül a Geszner-ház természettudományos múzeumában folytatódott a program. A klímaváltozással, és a globális felmelegedéssel kapcsolatos ismereteket egy kötetlen beszélgetés formájában tárgyalhatták át a gyerekek, amikor is mindenki megoszthatta a témához kötődő személyes tapasztalatait. Meglepő, hogy mennyire fogékony ez iránt a fiatalság, hiszen a trópusoktól kezdve a sarkokig, a tengerpartoktól a magashegységekig szinte minden földrajzi területről ezernyi információval rendelkeznek.
A beszélgetést követő feladatból kiderült, hogy ki az osztály legszakavatottabb nyomolvasója. A gyerekek nagy meglepetésére a Vértesben megszokott állatok mellett kakukktojások is előfordultak, például elefánt, vagy orrszarvú nyomai.
A nap végén a gyerekeket megismertettük egy, a korosztályuk számára nehezebben megfogható fogalommal, az ökológiai lábnyommal is. Miután kiszámolták a rájuk vonatkozó értékeket, nagy megdöbbenés érte őket, hiszen tudatosult bennük, hogy ha mindenki úgy élne, ahogy azt az átlag ember teszi, nem lenne elég 1 Föld a számunkra. Mi abban reménykedünk, hogy ez egy olyan gondolatébresztő a gyerekek számára, melynek hatására megfontolják, hogy a kényelmi elemek elé helyezzék a természet értékeit, és hazaviszik ezt a gondolkodásmódot a szülőknek is. A pedagógusok ezzel a témával még szeretnének iskolai keretek között is foglalkozni, visszajelzésük alapján ebben nagy segítségükre lesz az, hogy most már mindenki a saját élethelyzetének megfelelően tudja, melyek azok a pontok, ahol még fejlődni lehet.
A gyerekekkel való foglalkozás számunkra is tanulságos volt, hiszen megtudtuk, hogy jó kezekbe adhatjuk tovább a természeti értékek védelmét. Ehhez az is kell, hogy ne csak megtanítsuk ezt a szemléletmódot, hanem példát mutassunk nekik, ezzel nagyobb értéket örökítve tovább, amire vigyázhatnak, és amiben gyönyörködhetnek.
Szerző: Klippel Dávid
