Múlt hétvégén Bakonyi Péter, a Kittenberger Kálmán Vadásztársaság szerződéses vadásza és kísérője, Treuer Gábor esti vadászatra indultak Csákvár határában. A céljuk alapvetően a vadkárelhárítás lett volna, így az Ürgei-nádas melletti kukoricáshoz tervezték a vadászatot. A nyiladékhoz kitelepülve vaddisznóra számítottak, azonban este fél 8-8 körül egy meglepő állat lépett elő a kukoricásból. A ragadozó, amit megpillantottak egy nyestkutya volt.
A két vadász alig mert hinni a szemének, hosszas bírálat után rutinosabb vadász lévén Treuer Gábor erősítette meg, hogy valóban egy nyestkutyát sikerült elejteniük.
A nyestkutya eredeti élőhelyeit Japánban, Szibériában, Észak- és Észak-Kelet-Kínában, Mandzsúriában, Kelet-Mongóliában és Észak-Vietnámban találjuk. Magyarországon inváziós faj, az országba a betelepítéseknek köszönhetően került. 1928 és 1950 között csaknem 9000 egyedet telepítettek be a Szovjetunió európai területeire, ez után kezdett a faj terjeszkedni, így megtalálhatjuk Németországban, Lengyelországban, illetve Franciaország északi részein is. Magyarországon 1961-ben tűnt fel először a Lónyai-erdőben, majd sorra regisztrálták a jelenlétét Békés, Somogy, Vas, Fejér és Pest megyében is. A jelenlétére leginkább a nyomából lehet következtetni, mivel rejtett éjszakai életmódot folytat, hangot is ritkán ad ki.
Ragadozó állat, amely előnyben részesíti a vizes élőhelyeket, amilyenek a nádasok és a vizes területeket övező erdők. Tápláléka főleg kisebb rágcsálókból és békákból áll, emellett szívesen elfogyasztja a földön fészkelő madarak tojásait, valamint a fiókákat is, de nem veti meg a piócákat, rovarokat és gyümölcsöket sem.
Ezek a ragadozók az alkalmi látogatók és túrázók előtt jellemzően rejtve maradnak, így a tapasztalatlan szem számára könnyen összekeverhető más fajokkal. A nyestkutya egy kutyaféle, de arcán a mosómedvééhez hasonló fekete maszk található, viszont testalkata leginkább a sarki rókáéhoz hasonlít.
Mivel hazánkban elenyésző számban van jelen, ezért megfigyelése vagy elejtése igazi különlegességnek számít, a Vértesi Natúrparkban ez az első eset, hogy elejtették a faj egy példányát.
Forrás:
Faragó Sándor 2012,
Vadászati állattan, (pp: 351-359) Budapest: Mezőgazda kiadó