A Zámolyi-medence változatos területei gazdag növény és állatvilágnak adnak otthont, ez tette lehetővé idén, hogy a Zámolyi-medence első dokumentált fekete gólya költése megvalósulhasson.
A fekete gólyák (Ciconia nigra) egyedszáma az elmúlt évtizedekben Magyarországon lassú növekedésnek indult, a faj védelmében pedig figyelmet kell fordítani a táplálkozó- és fészkelőterületekre, a ragadozókra és az emberi zavarásra egyaránt. A vizes élőhelyek és az erdők már korábban a környékre vonzották a fekete gólya párt, melynek a korábbi években volt már fészke a környéken, viszont ez az első év amikor sikeresen nevelnek fiókákat.
A fekete gólya a fehér gólyával ellentétben kerüli az embert, jellemzően erdőlakó madár, amely zavartalan, öreg erdők mélyén rakja fészkét. A madár mérete miatt a sűrű, teljesen zárt erdőkben nem tud megtelepedni, ezért a megközelíthetőség érdekében szüksége van beszállófolyosóra. Egy-egy revírben a párnak több fészke is lehet, az adott évben pedig abban költenek, amelyik a legzavartalanabbnak bizonyul.
Legnagyobb számban a folyókat szegélyező keményfás ligeterdőkben költ, az ismert fészkelőhelyek nagy része ártereken, 80-100 m tengerszint feletti magasságon található. Általában március második felében jelennek meg itthon a költőhelyek közelében, a meglévő fészek javításának, vagy az új építésének március végén állnak neki.
Fészkét vékony, száraz ágakból építi, a belsejét pedig fahánccsal mohával és fűcsomóval béleli, az eredetileg egyszínű, mészfehér tojások emiatt a fehér golyák tojásaihoz hasonlóan elszíneződhetnek. Leggyakrabban 3-5 tojásból áll a fészekalj, amelyből a fiókák 30-38 nap után kelnek ki és 63-71 nap után repülnek ki a fészekből.
A Zámolyi-medencében lévő fészekalj három fiókából áll, melyek a Forna, Pogácsa és Kormi nevet kapták. A Pro Vértes természetvédelmi munkatársai nemrég meggyűrűzték a fiatal madarakat, amellyel bepillantást nyerhetünk majd az állatok életébe. A madárvonulás, az élettartam, a terület- és párválasztás, vagy a napi aktivitás olyan információkkal szolgálnak, amelyek nélkülözhetetlenek a faj védelmében.
Munkatársunk 2015-ben Bodajk település határában gyűrűzött meg egy fekete gólya fiókát, melyet a következő évben már rekorderként tartottak számon. 2016. februárjában és márciusában három alkalommal olvasták le a tanzániai Tarangire National Park területén, így összesen 5943 km távolságot tett meg a kirepülési helyétől. Ez akkor abszolút rekordnak számított, ilyen messziről még nem volt adatunk a fajról.
A fekete gólyák sikeres költése a Zámolyi-medence eredményes megóvásának is bizonyítéka. Az élőhelyek megőrzése, az ökoszisztéma stabilitása és a megfelelő élelemforrások rendelkezésre állása kulcsfontosságúnak bizonyultak a faj szempontjából, ez a példa pedig arra ösztönöz minket, hogy a megkezdett úton folytassuk tovább a munkánkat.
Haraszthy L. 2019,
Magyarország fészkelő madarainak költésbiológiája - 1. kötet Fácánféléktől a sólyomfélékig.
(pp.: 317-322.). Csákvár: Pro Vértes Nonprofit Zrt.