Számos alkalommal megtapasztalhattuk már azokat a drasztikus következményeket, amelyek azért jelentek meg, mert az ember beavatkozott a törékeny, több millió év alatt kialakult természetes folyamatokba. Az emberi tevékenységnek köszönhető, hogy Magyarország vízhálózata kiugróan fiatal, alig több mint százéves, és döntő többségében gazdasági-társadalmi érdekek mentén alakították ki.
A természetben minden mindennel összefügg, és ez az állapot a Kárpát-medencében közel 50 millió év eredménye. Ez az idő elegendő volt arra, hogy egymás mellett buja, egyedülálló élőhelyek alakuljanak ki a rajtuk élő páratlan növény- és állatvilággal, mindennek az alapja pedig a víz.
Földtörténeti léptékben mérve az elmúlt évszázad csupán egy pillanat, de ez alatt az ember feldúlta a világot, megteremtve a szélsőségek táptalaját a saját élőhelyén. A folyómedrek lerövidítése, meder- és kanyarulatátvágások, teljes folyóágak elzárása, mederkotrások, gázlók felszámolása, csatornák építése és a medencék lecsapolása miatt a növény- és állatvilág egyik pillanatról a másikra vesztette el otthonát, amely mára már csak szigetszerű jelleggel talál magának menedéket Magyarországon.
Ilyen menedék az élőlények számára a Csíkvarsai-rét is. A rét léte a Pro Vértes 40 évnyi élőhelyrekonstrukciós munkálatainak köszönhető, amely képes volt visszahozni egy letűnt ősi magyar táj képét. A hajdani lápok, ősi puszták és a gazdag mocsárvilág már nem csak a könyvekben, vagy az idősebbek emlékezetében van jelen, hanem a saját szemünkkel láthatjuk.
A rét kapott egy második esélyt, és mi kaptunk egy új lehetőséget, hogy jól bánjunk vele.
Mindemellett sajnos megelevenedtek a korábban elkövetett hibák is, amikre többé már nem lehet úgy hivatkozni, hogy nem ismerjük a hatásaikat. 2023. március 1. egy ilyen hiba elkövetésének a napja, megkezdődött a csíkvarsai víz egy részének leeresztése.
A Velencei-tó természetes okokból csökkenő vízszintjének tervszerű pótlása érdekében egy fokozottan védett természeti értéket és Natura 2000 területet veszélyeztetnek, és előre tudható, hogy az utasítás eredménytelen és értelmetlen lesz.
A délelőtti órákban némán álltunk a rét zsilipjénél, miközben egy traktor emelte ki a hosszú idő óta mozdulatlan reteszt. Körülöttünk a mocsárvilág élőlényei kérlelve figyeltek minket, és sokunkban megfordult a gondolat, „Tudjuk-e garantálni, hogy fennmarad a menedékük?”. Az utóbbi időben sokezer vándormadár számára Csákvár ismét az égi országút egy városa, számtalan élőlénynek pedig az otthont jelenti.
Ezen a történeten sajnos nincs mit szépíteni, a gazdasági és idegenforgalmi érdekek felülírták a természetvédelmi érdekeket, egy nagyon fontos dolgot viszont nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Arrogancia azt gondolni, hogy az ember már nem tagja az adott élővilágnak. Veszélyeztethetjük azt, de mi is hozzá tartozunk, egészséges életünk alappillérét jelenti, ezért sérülékenyebbek vagyunk, mint hinnénk. Az viszont még hátravan, hogy ezt felismerjük!
