A VÍZ HÁBORÚJA ELKEZDŐDÖTT...
A Csíkvarsai-rét vizes élőhelyének működtetésével kapcsolatban több, mint négy évtizedes tapasztalattal rendelkezem.
Az első „vízügyes beavatkozásomat” 1979. december 1-jén követtem el, amikor még illegálisan elzártam a Csíkvarsai fasorban levő vízfolyást, a hőskornak megfelelő módszerrel, fa karókkal, műanyag zsákokkal, melyet gyepcsomókkal, földdel tömítettem.
Aztán nagyot fordult a világ, én hivatásos természetvédő lettem, és 1982-ben sikerült védetté nyilvánítanunk a Csíkvarsai-rétet, mely e státuszát pont a Velencei-tó érdekében tett akkori aktuális környezetpusztításnak köszönhette, melyet akkor "térségi melioráció" néven emlegettek. Ekkor épült ki a réten máig funkcióban levő vízháztartást biztosító zsiliprendszer, melynek a rét újraéledését és mai élővilágát köszönheti. E rendszert élőhely-rekonstrukciós beruházásként, a térségi vízügyi szakemberek ötleteivel és támogatásával 2010-11-ben európai uniós pénzből fejlesztettük tovább. A rét élővilága lassan visszatért, visszatértek a csákvári rét rejtélyes madarai a guvatfélék, s köztük a vízicsibék, melyekről világhírű tanulmányt írt Szabó László Vilmos csákvári szerzetes tanár. 1990-es évek második felétől visszatértek a harisok, a rét ragadozó élőlényei a vidrák, sasok, sólymok s így a helyreállított ökológiai folyamatok eredményeként ismét zárult a tápláléklánc, ezzel is jelezve a természetes működést. A 60-as évek hagyományait folytatva a Pro Vértes évtizedeken keresztül szervezte először a csákvári, s mostanra a Vértesi Natúrpark iskoláiban, óvodáiban azokat az ismeretterjesztő vetélkedőket, melyeken a helyi gyermekek generációi nőttek fel, megismerve a rét vízgazdálkodását, működését, élővilágát.
Talán mindezek eredményeként választotta a Csíkvarsai-rétet olvasói szavazatok alapján 2019-ben Fejér megye lakossága a megye hét csodája közé.
A csapadékviszonyok térségünkben is tapasztalható változásai miatt a Vértesi Natúrpark Tanácsa többször is tanácskozott, s a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében már korábban is több intézkedést tett. Folyamatban van a natúrparkba tartozó területeknek, mint vízgyűjtőknek a felmérése, kategorizálása, s a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében teendő lehetséges beruházások, intézkedések meghatározása. Az eddigi döntések két alapvető fontosságú része a térség erdőinek megóvása, s a vízgazdálkodás új alapokra helyezése, amely szerint a víztározás elsőbbséget kell, hogy élvezzen! Minden egyes kis vízfelület, azon túl, hogy élőhelyet jelent számos élőlénynek, a térségben élő emberek életminősége az erdő- és mezőgazdálkodás szempontjából is alapvető fontossággal bír!
A 2023. január 27-én a Velencei-tó vízszintje miatt tartott megbeszélés eredményeként a velencei-tavi polgármesterek és a horgász szervezetek felvetésére elrendelték a Csíkvarsai-rét részleges lecsapolását.
A vízgazdálkodást és természetvédelmet biztosító jogforrások, valamint a Velencei-tó partján vagy a Vértesi Natúrparkban élő emberek között sincsen olyan hierarchikus viszony, mely egyiket a másik fölé helyezné! A Velencei-tó élővilága, s az ott élő emberek sem élveznek előnyt a Csíkvarsai-rét vagy más Vértesi Natúrparkban található apró vagy nagyobb, akár többezer éves tavakkal (pl. Csákvár, Pátka) s azok élővilágával, vagy az ott élő emberekkel szemben. Egyenlők!, melyek egyre inkább kimondásra kerülnek, a jogszabályokban és a víz keretirányelv európai intézkedései között is!
Ilyen követelődzés évtizedenként megfogalmazódik legalább egyszer, amikor a Velencei-tó vízszintje a természetes csapadékváltakozást követően lecsökken, s tóként kiválóan működik, azonban a rátelepített új funkcióinak, jelesül üdülő- és vitorlázótó s egyéb, már nem tud megfelelni. Ilyenkor mindenki vízügyessé válik s számolatlanul önti javaslatait a „tó megmentése érdekében”, legyen az más élőhelyek tönkretétele vagy apró tavacskák lecsapolása. A Velencei-tó partján ennek az ötletelésnek több évtizedes hagyománya van. Springer Feri Bácsi ezen ötleteket rögtön magáévá tette, s azokat végig is vitte, elintézte, tehát csak meg kellett úgymond rendelni, s azok teljesültek.
Remélhetőleg nagyot változott a világ azóta!
Az 1995-ben elfogadott vízgazdálkodásról szóló törvény kimondja, hogy az ingatlanra lehulló csapadék az ingatlan tulajdonosáé, s arról nem egy népgyűlés dönt.
A vízkorlátozások közérdekből történő elrendelésének is van egy jogszabályban rögzített menete. Ezek szerint legelőször az idegenforgalmi, turisztikai célú hasznosítást kell korlátozni, s az összes többi, tehát az ökológiai vízhasználat csak több lépcsővel utána következik. Ezek alapján jelen esetben, mikor az egész vízgyűjtőn csapadékhiány van, akkor legelőször az idegenforgalmi célokat szolgáló Velencei-tónál kell elrendelni vízkorlátozást, nem pedig az ökológiai vízkészlettel rendelkező Csíkvarsai-réten!
Jelen szabályozás szerint a tulajdonost a tulajdonától, a vizes élőhelyet a lételemét jelentő víztől megfosztani nem lehet!
Négy évtizedes tapasztalatom szerint, ezen rendszeresen visszatérő problémák mindig fellángolnak, amikor az alacsony vízszint miatt a Velencei-tó, ugyan mint élőhely kiválóan működik, de idegenforgalmi és gazdasági viszonyai sérülnek. Általában a tiltakozók köre is ugyanaz, egyszer a kevés, másszor a sok víz miatt tiltakoznak.
A klímaváltozás új és új szélsőségeit megtapasztalva a vízügyes szakma ma már egyre inkább egyetért azzal a felvetéssel, hogy „alföldi területeinkből vagy visszaadunk a víznek, vagy elviszi a sivatag”!
Tapasztalataimból adódó véleményem szerint, mint az előző évtizedekben, most is csak az idő és a Természet tudja megoldani e problémánkat, addig azonban közösen kellene felkészülni a klímaváltozás hatásainak legalább mérséklésére.
Csöbörben, vödörben, rohamsisakban tároljuk be a vizet akkor, amikor van!
Az elmúlt évtizedekben rengeteg munkát, számos sok szép élményt is jelentett a rét teljesen új szempontok szerint történő működésének, kezelésének, gazdálkodásának megszervezése, kiépítése. Ezen „élő anyagból történő építkezés”, munka, s terepen töltött idők alatt rengeteg szép élmény ért. Nyomon követhettem az élővilág egyes képviselőit, ahogy ismét birtokba vették egykori élőhelyüket, vagy mint új lehetőség, belakták azt. Minden egyes lépést, eredményként és élményként is megélhettem, s örültem, hogy a világ számos helyén levő folyamatokkal ellentétben van egy kis hely, ahol a Natúrpark és a Pro Vértes célkitűzéseivel összhangban speciális élőhelyi igényű élőlényekkel egyre gazdagodik szűkebb Hazám!
A Pro Vértes 25 évét bemutató filmben korábban azt mondtuk: … „a Pro Vértes… eközben láthatóvá tette a Természet apró teremtményeit, s képviselte őket ott, ahol ők még gondolat szintjén sincsenek jelen”
Most is ezt tesszük, az Ő érdekükben cselekszünk!
Viszló Levente
