Hírek

 

A települések titkai - Bodmér

 

Bodmér történetét ott is kezdhetjük, ahol a magyar államiság kezdődött több mint ezer évvel ezelőtt. Ez a folyamat az Árpádokhoz, és főleg I. István személyéhez kötődik. Ahogy azt már tudjuk, Szent István nyugati mintára, puha átmenettel indult el a keresztény államiság útján, ezzel nagy változásokat okozva az állami viszonyokban. A megyék megszervezésével rendeződtek a földek birtokviszonyai is, ennek a folyamatnak az eredményeként került a Vértes-erdeje a Csákokhoz, kivéve a Komáromból Bánhidán és Bicskén át Buda felé vezető főút vidékét.

Az ezt követő időszakról viszont igen keveset lehet tudni. Ha volt is település Bodmér területén, az az 1242-es tatárjárás következtében elpusztult, mivel az Esztergomból délnyugatra tartó tatárok fő csapásirányában helyezkedett el. A tatárok elvonultával megindultak a környékbeli várak építési munkálatai, a birtokviszonyok pedig újabb földadományozással újultak meg. A bodméri terület a többi földdel együtt végül a környékben élő középbirtokosokhoz került. A XIV. század már az előzőtől merőben eltérő időszak volt, hiszen az egykori patrimoniális királyság – amikor is a király hatalma a saját földtulajdonán nyugodott - a rendi állam irányába kezdett tolódni. A hatalom egyre inkább kompromisszum eredményévé vált, ami a király és a főurak között formálódott meg (1.). A térség meghatározó birtokosai, Csák Máté és Csák Péter voltak, akik kiskirályokként az uralkodó ellenpólusának számítottak. Bodmér ebben az időben Vasvári Péter, a Csákok familiárisának birtokában volt, aki képes volt a konfliktusok alól kivonni a területet. A kiskirályok leverése után viszont Bodmér sokadik alkalommal új birtokoshoz került, méghozzá ahhoz a családhoz, akik egyszer már gazdálkodtak a területen, a Bodmériakhoz. Nem szabad az országban élő Bodmériakat kizárólag a Fejér megyei faluhoz kapcsolni, mert Baranya és Kraszna vármegyében is volt Bodmér nevű település. A nevét először 1311-es oklevelekben fedezhetjük fel Budmér formában, de 1364-től többek között Bodmer, Buthmer vagy Bogmér alakban használták, a Bodmér név pedig a 16. században kezdett állandósulni.

A tatárjárás után elnéptelenedő területnek tehát eleve sok megpróbáltatáson kellett átesnie, mire elérkezett a török hódoltság időszaka, amikor is Bodmér két ellenséges államalakulat határvonalára került. Ez a határ nem volt állandó, mivel a folyamatos harcoknak köszönhetően hol a Magyar királyság, hol a Török hódoltság területéhez tartozott. A határon élők sok esetben mind a két félnek fizettek adót, így az emberek számára a török-magyar határszakasz élhetetlennek bizonyult. A falvakat jellemzően elhagyták az itt élők, volt ahová sosem tértek vissza, volt viszont, amit újra benépesítettek. Erről az időszakról tanúskodik nekünk a bodméri pusztatemplom is.

 

Pusztatemplom

 

A török időkben a falvak pusztulása egyet jelentett az építmények pusztulásával, ami végbe mehetett akár szándékos rombolással, vagy az egyszerű enyészet révén. Sokszor elvitték a templomok köveit, hogy más építkezésnél használják fel azokat. A templomok újjáépítése nem ment könnyen abban az időszakban, ugyanis a török porta fennhatósága alá tartozó településeken fenntartásokkal kezelték az ilyen beruházásokat, nehogy az ott élők várat, vagy erődöt építsenek az ellenálláshoz. Egy ilyen esetről számol be Takáts Sándor is „Rajzok a török világból című könyvében, amiben a boglárpusztai pusztatemplomot említik meg, amit erőddé akartak alakítani a helyiek. Nagy esély van arra, hogy az 1614-ben keletkezett írás a Bodmérral határos Boglárpuszta közelében található pusztatemplomra utal.

A beszámolókból arra lehet következtetni, hogy a templom falai az 1800-as évek elején még álltak, a század végére viszont csak a sáncai és alapjai maradtak meg. A korabeli források szerint az ilyen épületek falait lebontották, hogy az éptőanyagot hasznosítani tudják. A templom köveit vélhetően a környék malmának építésre használták fel, amelyről feljegyzéseket is lehet találni. A templomot a 18. század végén készült régi Esterházy térképek is feltüntették „Alte Bodmérer Kirchen” néven. Az 1859-től készült térképek viszont felszíni alakzatként már nem jelölik, így csak a terület névhasználatában őrződött meg annak emléke, Pusztatemplomi dűlőként.

Ma az egykori templom létezését csak közvetett bizonyítékok igazolják, például kőhányások, árkok, mezsgyék, és a növényzet általi kirajzolódások. Az idősebb korosztálynak még számos története van a területről, amik a templom eredetéről, vagy legendáiról szólnak.

 

Malom

A falu 1789-ben kapta meg az engedélyt a malom építésére, majd annak dokumentálása viszonylag pontos képet ad az építéséről. 1795-ben a Református egyház feljegyzéseiben találhatjuk meg az első tényleges munkafolyamatokat, amikor is elrendelték a malom vázát biztosító faanyag kitermelését.

A malom a Bicske és Csákvár közötti összekötő út mentén került felépítésre, melynek nyomvonala eltér a mai út vonalától, helyén most egy magányos ház áll. Az 1800-as évek végén, még a felszíni vízfolyások szabályozása előtt a malmot két alkalommal kellett nagy költségek árán újjáépíteni, sok esetben a szélsőséges időjárási jelenségek is kárt tettek az épületben.

Ahogy a templom esetében, úgy itt is az idősebbek elbeszélései alapján lehet következtetni a malom későbbi sorsára, ami az 1910-es évekig működhetett, a II. világháború után viszont enyészetnek indult. A kevés csapadék miatt a malom működéséhez a helybéliek az épület mellett felduzzasztott kis tóban gyűjtötték a vizet, amit a csapadékmentes időszakban használtak fel.

Ma az egykori malom helyszínén hatalmas homokkövek tanúskodnak az épület múltjáról, amelyeket, ha megvizsgálunk, rajtuk ősi megmunkálási módszerek, például fűrészelés nyomait fedezhetjük fel. A kövek anyaga megegyezik, a megmunkálása és méretei pedig nagy hasonlóságot mutatnak a pusztatemplom helyén talált töredékekkel.

A pusztatemplom maradványainak kutatása során a nyomokat követve eljuthatunk az egykori malom helyére, így látható tehát, hogy a falut átszővik az évszázadok hálói, és ezeknek az összefüggéseit a mai napig követhetjük.

 

A településről részletesen Bodmér - Egy különc falu története című monográfiánkban olvashat.

 

 

Szerző: Klippel Dávid

(1.) Barna A., Hotváth A., Máthé G., Tóth Z. (2014): Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest (38-41 o.)