Az egyébként száraz, vízhiánnyal jellemezhető hegység északi és különösen északnyugati részében fakadó források vizét kisebb erek, patakok (Fekete-ér, Szépvíz-ér, Mocsár-berek) viszik az Által-éren keresztül a Dunába. A patakpartokat égeresek kísérik, melyeknek fája a mézgás éger (Alnus glutinosa). A cserjék közül gyakori a kányabangita (Viburnum opulus) és a közönséges kutyabenge (Frangula alnus). Sok a páfrány, különösen az erdei hölgyharaszt (Athyrium filix-femina), az elláposodott területeken megjelenik a mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) és a ritka széles pajzsika (Dryopteris dilatata). Az égerligetek jellemző virágos növényei a ritkás sás (Carex remota) és a közönséges erdeikáka (Scirpus sylvaticus). A patak menti magaskórósok növényzetében előfordul a fészekvirágzatúak családjába tartozó mocsári zörgőfű (Crepis paludosa) és a magas termetű, örvös levélállású, sárga virágú közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris).