A hegység északnyugati felében más kép fogadja az arra járót. Mór, Pusztavám és Oroszlány környékén a táj szinte észrevétlenül olvad bele a síkságba. A kisalföldi homok flórájának képviselői közül legérdekesebb a magyar csenkesz (Festuca vaginata), mely itt a bükkösökkel határos tisztásokon is előfordul. Az atlanti, észak-európai tájakról idáig terjed délkelet felé a balti szegfű (Dianthus arenarius subsp. borassicus), melynek fehér virágai nyár közepén nyílnak. A Vértesben csak itt él a keskenylevelű kakukkfű (Thymus serpyllum), amely a Kisalföld mészben szegény homokpusztáinak gyakori növénye, elterjedésének határa a Dunántúli-középhegység, az Alföldről teljesen hiányzik. A széles levelű, halvány fehéresrózsaszín virágú kőtörő aszúszegfű (Petrorhagia saxifraga) a Vértes nyugati részének homoki gyepjeiben él. Kelet felé ez a faj is csak a Dunáig terjed. A homokpuszták általánosan elterjedt növényei közül itt is gyakori a homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium), a homoki porcsinkeserűfű (Polygonum arenarium), a homoki vértő (Onosma arenaria) és a fényes poloskamag (Corispermum nitidum), valamint a sárga homokviola (Syrenia cana).
Pusztavám környékén, a Vértes délnyugati peremvidékén számos kisebb vízfolyás halad (Által-ér, Hangkúti-ér, Szépvíz-ér, Gerencsér-ér), amelyek mentén igen érdekes és értékes élőhelyek húzódnak. E kisebb patakok ártereiben mocsárréteket, puhafás ligeterdőket, kékperjés lápréteket találunk. Sok helyütt e patakok kisebb homokpúpokat kerülnek meg, ilyen helyeken a laposon elterülő üde lápréttől néhány méterre az Alföldet idéző homokbuckákat találhatunk, felnyíló, sívó homokos pusztagyepekkel, extrém száraz környezettel. E kétféle, teljesen eltérő jellegű élőhely sűrűn váltakozó mozaikos fekvésben növényföldrajzi szempontból is rendkívül értékes, számos védett és ritka növényfajjal gazdagítja a terület flóráját.
A vízfolyások árterületein sok helyen megtalálható a keserű kakukktorma (Cardamine amara), a téli zsurló (Equisetum hyemale) és a buglyos szegfű (Dianthus superbus). A lápréteken élő ritka fajok közül kiemelkedő a közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum) nevű páfrányfaj, amelynek egy nagy hosszúkás-tojásdad tőlevélszerű része, valamint egy vékony, felfelé álló spóratartó szárrésze van. Egy másik védett páfrányfaj a mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), amely a jobb állapotban megmaradt égeres láperdőkben él, főként az égerek felszín feletti, elágazó gyökérrendszere között (lábas égeresek). A lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), a fehér zászpa (Veratrum album) és a széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis) a terület további jellemző védett növényei. A Pusztavám környéki kiszáradó lápréteken megtalálható a molyhos nyír (Betula pubescens), amely az országban csak néhány helyen él, mindenhol savanyú homokon. Az itteni, mészlepedékes homoktalajon történő előfordulásával egyedülálló növényegyüttest alkot, amit a Hangkúti-ér mellől új növénytársulásként írtak le (Riezing & Szollát 2008) kiszáradó nyírláp (Ophioglosso-Betuletum pubescentis) néven.
A patakok medrétől távolodva – néhány méterre a tocsogós kékperjés láprétektől – kisebb homokpúpok húzódnak, így itt éles kontúrral egy merőben eltérő élőhely rajzolódik ki. A laza, száraz homoktalajon magyar csenkesz (Festuca vaginata), homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) tenyészik, de gyakori itt a fokozottan védett kései szegfű (Dianthus serotinus) is. Néhol akár szobányi kiterjedésű sívóhomok-foltokat, kisebb homokbuckákat is találhatunk. E kisebb homokhátakra sajnos legtöbb helyen – a régebbi felfogás alapján – különféle tájidegen erdőállományokat telepítettek. Rosszabb esetben akácosokat és feketefenyveseket, jobb esetben nyárasokat találunk az ideillő homoki tölgyesek helyén. Ahogy a patakoktól tovább távolodunk, és a Bársonyos irányából közelítjük a Vértes délnyugati rögeit, e homokpusztagyepek homoki tölgyesekkel mozaikolva kezdenek záródni, és megjelennek az erdőssztyeppek flóraelemei: a tarka nőszirom (Iris variegata), a homoki nőszirom (Iris arenaria), a piros kígyószisz (Echium maculatum) és az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris).