Feltehetően a 18. században keletkezett a Pátkán helynévként szereplő Mihályvár és Szöszvár regéje, amely a két szomszédvár köré egy szerelmi történetet, szerelmes históriát font. Zách József reáliskolai tanár, Fejér megye egyik első statisztikusa 1863-ban Kéri Judit (Juci) és Czenki Mihály történetét az alábbiak szerint jegyezte le:

„Hajdan, mint a nép regéli, Perényi birtoka volt, ki itt igen nagy ménest tartott, innen vette volna Lovas-Perény, Lovas-Berény nevét. Határában van a Mihályvár (Czenki Mihálytól) és Szöszvár (Szűzvár, Kéri Jucitól így nevezve) romjai. A nép így regél rólok: A két vár urai folytonos gyűlölködésben éltek, a gyűlölség örökségképpen szállott örökösről-örökösre úgy, hogy a későbbi ivadék már okát sem tudta haragjának. A Kériek fiága kihalt, és a vár Juci (Judith) egyetlen leányukra maradt; ugyanazon időtájban lett árva a szomszéd vár birtokos utolsó ivadéka Czenki Mihály. Ez egykor vadászni ment és találkozik Kéri Jucival, kit egy vadkan vett űzőbe, Czenki a szép leányt, a nélkül hogy ismerné, üldözőjétől megmenti; Jucival megismerkedik, azt megszereti és fo-gadják egymásnak, hogy az ősi gyűlölséget határtalan szerelemmel törekszenek kiengesztelni. Azonban mielőtt e fogadásukat az egyház áldása megtörhetlenné tehette volna, a tatár kezdte pusztítani az országot, s így Czenki az ország védelmére sietvén, Juciját a Velencei-tónál lakó remetére bízta.
 A tatárok előnyomultak, s elfoglalták a két vár közeli környékét is. Juci látta az erődök tarthatlanságát, azokat felgyújtatta és a remetével a szent-mártonyi zárdába menekült (Pannonhalma).

A tatárjárás után Czenki visszatért, a várakat pusztán találta, és Juciját holtnak gondolván, a keresztes barátok sorába lépett, hol örökös nőtlenséget fogadott a szent evangéliumra.

Történt, hogy egy szertartás alkalmával Székes-Fehérváron az egyházban Czenki meg-látta a holtnak vélt Juciját; a szertartás végével utána sietett, és lábaihoz borult. A viszontlátás örömei oly rombolón hatottak idegeikre, hogy mind a kettő forrólázba esett. A szerzet ezek után folyamodott a pápához, hogy mentené fel a hős és érdemdús Czenkit hamarkodva tett nőtlenségi esküjétől; a pápa fel is mentette, de mire levele megérkezett Czenki Mihály és Kéri Juci már meghalt.

Hajdan a két várat víz választotta el, és ha az éjjeli órákban a köd sűrűen száll le a régen vízzel fedett laposba, még máig is látja ott a nép Czenki Mihály és Kéri Juci szellemeit lebegni, mintha hirdetnék, hogy a hű szerelem még a síron túl is él.”

Szerző: Viszló Levente