A helyszi szájhagyomány szerint valamikor régen a falu kis „korcsmájában” egy pityókás, de szerfölött okos ifjú, akit Sülének hívtak, azt mesélte ivócimboráinak, hogy neki a Ságihegyen gyönyörű göböléi (így hívták a faluban a fiatal ökröket) vannak. Megirigyelte ezt egy kapzsi ember – aki szintén pityókás volt már a sok borozástól –, és mondta az ifjúnak, hogy vigye ki a hegyre az ökrökhöz. Az ki is vitte a hegy tetejére, ahol a kövek álltak és így szólt: „Látod komám, az én ökreim még a holdfénynél is esznek a rét kövér füvéből, ezért ilyen szépek!” A kapzsi ember megörült, hogy most jó vásárt csinál és megvette az ifjútól az ökröket. Az alku után visszamentek a kocsmába és ittak egyet rá. Közben reggel lett és a kapzsi ember visszaindult Ságra, hogy gyönyörködjön ökreiben, de csak a reggeli nap fényénél vette észre, hogy amit eddig ökröknek vélt, azok csak jókora sziklák (Halmi & Bauer 2013).
Szerző: Viszló Levente
Irodalom
-Halmi V. & Bauer E. (2013): Codex Pátka. Pátkai Református Egyházközség, Pátka.