A Vértes nagy részben katolikus népének fő búcsújáró helyei Bodajk, Vértessomló és Celldömölk. A népszerű bodajki kegyhely kialakulását István király és Imre herceg nevéhez, itteni buzgólkodásához kapcsolják. Bodajkon és környékén az a hagyomány él, hogy a bodajki tóban azért nincsenek békák, mert István királyt áhítatában zavarta a kuruttyolásuk, ezért megátkozta őket. A monda egyik igen szép változatát Csákberényben gyűjtötte Udvardy János, még az első világháború előtt (Udvardy 1912):
„Még mikor István kirá vót, êmënt ide Bodajkra a szentëgyházbo imádkoznyi. Aztán ott a tóba nagyon retyëgtek (brekegtek) a békák. Aztán hogy ott közê van a templom, nagyon behallaccott a békák retyëgése. Aztán kikütte a szógáját, vagy inassát, vagy aki ott téb-lából mellette, hogy mongya mëg a békáknok, hogy hâgassanak ê. A szóga kimënt, oszt aszongya a békáknak, hogy azt izeni István kirá, hogy hâgassanak ê! A szóga visszamënt, de a békák csak tovább retyëgtek. Másoccor is kiküldi a lakáját, hogy hát parancsúja meg a békáknok, hogy hâgassanak ê, mer István kirá odabenn imádkozik. A szóga mëgin uttëtt (ugy tett), de a békák mëgen csak tovább retyëgtek. Mos má aszonta István kirá, hogy mënny ki, oszt mond nekik, hogy mos má hâgassanak ê örökre, pusztújanak innen. A szóga kimënt harmaccor is a tóhó, oszt aszonta, hogy aszonta István kirá, hogy mos má hâgassatok ê örökre, oszt pusztújjatok innejd. Oszt akkor êtakarodott mindën béka onnan. Most is a mút vásárkor, odaát vótam, mer a Ferusnak köllött egy pár viselő csizmát vënnyi, nézêtem, de nëm láttom békát abba a tóba. Mind êpusztútak onnan.”
Szerző: Viszló Levente
Irodalom:
-Udvardy J. (1912): Mondák. Magyar Nyelvőr 41(4): 198–199.
