A Szentegyházi tető ma egy földrajzi név Csákberény határában, a település mellett közvetlen Ék-re, melyet azonban már Puszta Sz. egyházi kertek (1858), Temető melletti szentegyházi irtás föld (1857), Szentegyháza kertek (1912.) néven a települési földrajzi nevek gyűjtése során is feljegyeztek. E feltételezést nemcsak a földrajzi név máig tartó fennmaradása, hanem régészeti, történeti adatok is alátámasztják. A MNM Adattára szerint (90. Cs. II) Csákberény-Szentegyház magaslaton templom alapfalai, és gótikus ablakívek kerültek elő. A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE NÉVTÁRA 1967.-ben ezt írta róla: „Már 1276-ban templomos hely, az ún. szentegyházi dombon ki is ásták a középkori templom alapjait.” „1663-ban a törökök erre vonultak és a falut teljesen elpusztították, lakóik nagyrészét leölték, a megmaradtak Lovász-Patonára menekültek, a törökök elvonulta után ismét visszajöttek.” Zách J. (1863)
A Csákberényi Római Katolikus Közösség történetének leírása szerint is itt volt az eredeti település a dombon templomával, s mellette a temető. Ez a középkori település a török korban pusztult el s a falu már nem ott, hanem mai helyén települt újra. A csákberényi lakosok kerek templomot említettek, de egyértelmű bizonyíték nincs arra, hogy milyen lehetett (H. GYÜRKI 1963, 365). Egy helyi visszaemlékező, Pintér György (1920) emlékei szerint gyermekkorában még láthatók voltak a romok, még szaladgáltak is rajta.
A helyszínt a könyv írásához szükséges adatok érdekében 2018 tavaszán Viszló Levente két alkalommal is bejárta, s az egykori templom helyét is beazonosította. A templom a korábbi helyszíneken megismert alapelveknek megfelelően Csákberény északkeleti részén egy magaslaton épült. Alakját, nagyságát nehéz volt beazonosítani, mert a háborúban lövészárkokat ástak környékén. A mérések és feltételezések alapján a templom 8m széles és 10m hosszú volt északi végén 4m sugarú félkör alakú szentéllyel. A szentély félkör alakú falmaradványai most is jól látszanak, de a bejárat felőli részén, rövidebb egyenes falával párhuzamosan lövészárkot ástak bele. A falakkal párhuzamosan mindenütt nagy mennyiségben fordultak elő kovácsoltvas szegek. A templom helyét, a csákberényi emlékezet az éppen csak kidomborodó falak s az itt-ott elszórt kövek őrzik.
Szerző: Béni Kornél
Irodalom
H. Gyürky K. (1963): Die St. Georg-Kapelle in der Burg von Veszprém. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 15: 365.
Zách J. (1863): Fehér-megye topographiai statistikája, politikai, egyházi és nemzetgazdászati helyleírása. I. Székes-fehérvár.