Kerekszenttamás Zámolytól északra fekvő középkori település volt. Napjainkban létére már csak írásos források, illetve a 12. századból fennmaradt körtemplom emlékeztet. A falut oklevélben 1321-ben említik először, amikor is a Csák nemzetség tulajdonában volt. A 15. század elején Csókakő, 1453 és 1461 között pedig a Vitányvár tulajdonában állt, de az 1500-as évek közepén elnéptelenedett. 1962-ben régészeti feltárásokat végzett itt Molnár Vera (1940–1979) művészettörténész, aki feltárásai révén megállapította, hogy a rotunda belül több mint 6,5 m átmérőjű és déli oldalról nyitott épület volt. Északkeleti részén a falba mélyedő bevágás feltehetően szentségtartó funkcióval bírt.
A körtemplom falait dolomitból építették, amelyet a környékben gyűjtöttek, bányásztak. A köveket mészhabarccsal rögzítették, amely rendkívül erős, időjárásálló kötést biztosított az épületnek. Falai napjainkban is mintegy 4–5 m magasra meredeznek az ég felé. A közelében fakadó bővizű, de időszakos forrásnál később malom, birkaúsztató, végül pedig – a Lamberg–Merán-uradalom részeként – Forráspuszta épült fel, amelyet Felsőmajorként, Ferencmajorként is említenek. Ma az egykori pusztából pár épület és az egykori Felsőmalom épülete látható. A forrás az 1950-es évek végén elapadt, vizének visszatérése a jelenlegi tendencia folytatódása esetén a következő évtizedben várható.
Károly János (1901) monográfiájában megemlíti, hogy „a Bicskétől kiágazó azon uton, mely Csákvár és Csákberény mellett a Fejérvár-győri utba tér, már a római korban őrtorony volt. […] az épités mód, t. i. külről és belülről faragott kövek, ezek közé pedig inkább törmelék alkalmazása római épitkezésre vall. Hogy később szük volta daczára is templomnak használtatott, nagyon lehetséges mert a régi időkben a hivek künn is hallgatták a sz. misét”.
Szerző: Béni Kornél
Irodalom
-Károly J. (1901): Fejér vármegye története. IV. Csitári Kő- és Könyvnyomdája, Székesfehérvár