Az erdőben meghúzódó, ma Szári községhatárába tartozó Szent-Tamáspusztáról ma már nagyrészt csak földrajzi névként fellelhető emlék árulkodik. Középkori oklevelek (1453–1461) praediumként (Szárral együtt) mint Vitány vár tartozékát sorolják fel: Zenththamas (Csánki III. 350).
A régi térképeket böngészve azonban fellelhetjük a török korban elpusztult település központját jelentő egykori templom emlékeit is. Az Esterházy-uradalom fennmaradt erdészeti térképein ezek a romok mint kiváló tájékozódási pontok mindenütt fel lettek tüntetve. Egy 18. században készült térképen (Simplex delineatio territoriorum Csaki Péter vár, Kozma, et ... – S 98 – No. 4.) a puszta helyét gyönyörű templomrajz díszíti. Az 1780-ban Bőhm Ferenc által rajzolt térképen (Mappa Sylvas ad Illustrissimum Dominum Comitem Franciscum Es... –S 69 – No. 148.) azonban már csak rudera (rom) felirattal jelzik a puszta helyét. Az 1806-ban készült erdészeti térképen kápolnajelet és Tamás Öde Kapella feliratot láthatunk. Pesty Frigyest 1864-ben arról tudósította Wilsdorf jegyző, hogy a „Puszta Szt. Tamási erdőről azt tudjuk, hogy hajdankor ott egy kápolna állott, melyből az összedült falak még láthatók, és Tamás templomnak hívták (Tamás Kircherl)” (Nagy 1966).
Szent-Tamáspuszta helyén ma már csak avatott szem találja meg az egykori település maradványait. Viszló Levente 2018 januárjában több alkalommal is bejárta a helyszínt, s már első alkalommal megtalálta az egykori település kis kápolnáját, illetve a mellette körkörösen kialakított teraszokon álló több épület helyét is. Sajnos a háborús nyomok sok mindent eltüntettek itt is. A kb. 9 m átmérőjű templom keleti oldalán látszanak a szentély nyomai. A fal kb. 0,8 m vastag, terméskőből, faragott kövekből, illetve jellegzetes, lapos és széles téglákból áll. A fal melletti omladékból kovácsoltvas szegek, elöltöltős puskába való golyó és egy nyílhegy is előkerült. A dombon álló templom körül legalább két körben „teraszok” figyelhetők meg, amelyek nyugati oldalán – két szinttel lejjebb – két épület helye is kirajzolódik a törmelékből.
Szerző: Béni Kornél
Irodalom
Nagy L. (1966): Pusztatemplomok Fejér megyében. Alba Regia 6–7: 173–179.