Takáts Sándor Rajzok a török világból című könyvében Boglárpusztával kapcsolatban a következő esetről tesz említést: „1614-ben Molart János panaszkodik a budai basának hogy a törökök a boglári puszta szentegyházából akarnak kastélyt csinálni. Immár a fáját és egyéb eszközit is összehordották. Ez az építkezés a frigy ellen vagyon.” Hogy ez a panaszos levél a Fejér megyében található Bodmérral határos Boglárpusztát vagy a Somogy megyében található mai Balatonboglárt említi, nem tudhatjuk, hiszen mindkettő határában található pusztatemplom, és ezt az adatot a balatonbogláriak a saját településükre vonatkozó tényként kezelik. De tény az is, hogy Bodmér pusztatemplomának emlékével 1861-ben már találkozunk a bodméri beltelek és a boglári határ közötti dűlő nevében (OSzK kataszt.).
A településről 1863-ban így ír Zách József: „Hajdan »Bogmérnak« iratott; 1848 előtt még puszta volt. Egy dülőt a nép »Törökvágásnak« mond és csatahelynek tart, nem is ok nélkül, mert e véleményt a számosan itt talált török pénzek és fegyver-fragmentumok támogatják. A »Puszta-Templom« nevü dülő hajdan török mecset vagy erősség volt, köveit azonban már malomépítésre használták fel s igy ma már alig van nyoma e történelmi emléknek. A nyugoti részén a határnak földsáncok és építmények romjai láthatók, melyek erősségeket mutatnak.”
1864-ben Galamb Péter bodméri jegyző szolgáltatott adatot Pesty Frigyes helynévgyűjtéséhez (Párniczky 1977): „Pusztatemplomi dűlő. A temető – hegy gerincén, a határ nyugoti részén fekszik. Itt ezelőtt mintegy 40 évvel még volt egy puszta templom, a temetőtől a Porkolábi szőlők felé a hegy gerincén néhány száz ölnyi sáncnak nyomai még most is láthatók.” Ennek alapján később Könyöki József várjegyzéke is elpusztult várként említette. Forrásaink alapján az említett sáncok lehettek esetleg a törökök által kezdeményezett építkezések nyomai is.
A Bodmérral szomszédos Esterházy-uradalom szári területéről a 18. század végén készült két térkép, amelyeken a bodméri határrészben pontosan a domborzati jelzésekkel beazonosítható helyen „Alte Bokmérer Kirchen” feliratot találhatunk egy templom rajza mellett. Mindkét térkép Szár községhatárát ábrázolja, de készítőjük valamiért fontosnak tartotta, hogy ezen tereptárgyat – ahelyett, hogy csak egy stilizált szimbólum jelent volna meg – részletesen megrajzolva, felirattal ellátva ábrázolja, messze a térkép tárgyterületén kívül is. A Pusztatemplomot mindkét térképen szépen kirajzolták, a torony és a templomépület részletei is láthatók, ablakokkal, igaz, tető nélkül, láthatóan leromlott felső résszel. Ez valószínűsíthetően azért történt így, mert a Pusztatemplom romjai messziről látszottak és egyfajta geodéziai tereppontnak tekintették.
korabeli térképen
Mindezek után a helyszínen is utánajártunk ennek az izgalmas kérdésnek, s 2011-ben feltételezhetően a régi Pusztatemplom nyomaira bukkantunk a régi temető közepén, tehát ott, ahol a fentebb említett térképek és az első katonai felmérés térképe szerint az épületek voltak. A régi temető közepén kisebb dombocskák találhatók, amelyeket egy kicsit megkotorva a középkori építészet jellegzetes anyagait, meszet és termésköveket, homokkődarabokat találtunk vegyesen. Az épület a törmelék dombjainak alapján nem lehetett túl nagy, mintegy 10–15 m átmérőjű, nagyjából kelet–nyugati tájolású. Tekintettel arra, hogy egyértelmű feljegyzések szólnak arról, hogy a templom köveit a malom építésére használták fel, ennek is utánajártunk az egykori malom helyén. Bodméron rögtön a falu bejáratánál jobbra, a patakon átívelő kis híd alatt még ma is látható az egykori kövezett malomárok egy-két köve, amelyeket az árok kotrásakor valamilyen okból megkíméltek az építők. Egy kicsit odébb megtaláltunk három, kb. 1 m × 0,6 m nagyságú faragott homokkövet. Amennyiben ezek az egykori malom kövei, úgy a feljegyzések alapján feltételezhető, hogy ezek a Pusztatemplomból valók. Viszont ha ez a templom ekkora faragott kövekből állt, úgy rendkívül jelentős épületnek kellett lennie. Így nem lehet véletlen, hogy a korabeli térképészek is nagy épületnek ábrázolták az egykori bodméri Pusztatemplomot.
Szabó Ferenc: „Az a pusztatemplom, fönt volt a temető mögött. Az egy település volt a török kor előtt, de az már nem települt újra. Ott volt a két temető oldalába’ a templom, mert még romokat is találtak, az idős szülők, nagyszülők. A legenda szerint a református templom főfalai abból vannak, és a harangokat meg beledobták a forrásba, ez volt a legendába’. Hogy aztán ez szóbeszéd csak vagy valóság? A legenda szerint itt voltak a törökök, templomjuk volt nekik, és mikor jött a háború, elmenekültek és azt kiabálták, hogy Bogomér, Bogomér! Így maradt aztán fönn ez a név, hogy Bodmér, ilyen népi hagyományként.” (Viszló 2013).
Szerző: Viszló Levente
Irodalom
Párniczky J.-né (1977): Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11: 161–306.
Viszló L. (2013): Bodmér. Egy különc falu története. Pro Vértes Nonprofi t Zrt., Csákvár. /A Vértesi Natúrpark monográfiái/