A vörös vércsék költési szezonjában járunk, ami a felnőtt egyedek számára rendkívül mozgalmas időszak. Ilyenkor sajnos megnövekednek azok az esetek is, amikor valamilyen oknál fogva ezek az állatok veszélybe kerülnek és a mi segítségünkre szorulnak. Közösségi oldalainkon osztottunk már meg hasonló történeteket, most pedig egy igen érdekes esetről írunk, amikor természetvédelmi munkatársaink összedolgoztak a madarakkal – még ha azok tudta nélkül is – annak érdekében, hogy a veszélybe került egyedek a legjobb kezekben fejlődhessenek.
Számunkra nem ismeretlen fogalom az örökbefogadás, vagy adoptálás, de a madarak világában ez csak nagyon kivételes esetek alkalmával fordulhat elő. Legközelebbi analógiája a költésparazitizmus, aminek a kakukk a legismertebb képviselője, de ilyenkor természetesen még tojás formájában kerülnek be a fészekbe az állatok. Az, hogy egy kikelt fészekaljba új fióka kerüljön, a természetes közegben nem jellemző, a madarakkal foglalkozó szakemberek mégis előszeretettel alkalmazzák ezt a technikát, amikor fiókák neveléséről van szó.
Május 27-én kereste fel munkatársainkat Dr. Berkényi Tamás a Sukorói Vadmadárkórház vezetője és Kovács Gergő Károly "VÖLGYHÍD" Alapítvány elnöke azzal, hogy Pákozd település határában egy reklámtáblára kihelyezett tükrös vércseládában 2 vörös vércse fióka sorsa veszélybe került. Az oszlopot, amire a vércseláda volt kihelyezve, az erős szél megrongálta és pár napon belül, május 30-án, elkezdődnek a helyreállítási munkálatok. A helyreállítás egy teljes napot vesz igénybe, ami a laikus számára nem különösebben meghatározó. Természetesen mindenki örül annak, ha egy veszélyesen megrongálódott tárgyat, ami közterületen is hatással lehet az emberekre, hamar helyreállítanak, de a körülmények ebben az esetben kihívások elé állították a szakembereket, hiszen gyorsan kellett megoldást találni egy védett faj két egyedét fenyegető élethelyzetre.
Az akkor már tollas fiókák számára még nagyjából 2-2,5 hét kellett volna ahhoz, hogy önállóan repülni tudjanak, az aggodalom így amiatt merült fel, hogy a helyreállítási munkálatok miatt a ládát mindenképpen le kell szerelni az oszlopról. Az egész napos munkálatok alatt a vércse szülők hiába keresték volna a fiókáikat, helyükön csak a dolgozó embereket találták volna. Mivel nem volt tisztázott, hogy a madarakat ez az erősen zavaró helyzet pontosan meddig is tartott volna, fennállt annak a lehetősége, hogy a szülőállatok és a fiókák között a többszöri sikertelen keresés miatt megszakad a kapcsolat. A fiókák ebben az esetben biztosan elpusztulnak, így kollégáink úgy ítélték meg, hogy a legjobb a madarak számára, ha adoptálják őket.
Adoptálás alkalmával olyan vércseládákat keresnek, amiben az átlagosnál kevesebb fióka van. Az utólag bekerülő fiókák miatti táplálékigény növekedés így nem jelent akkora terhet a szülőállatokra nézve, mintha egy teljes fészekaljhoz kerülnének be. A tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemesebb valamivel fiatalabb fiókák közé adoptálni az ilyen madarakat, mert így kisebb eséllyel nyomják el őket az oda született fiókák.
A két fiókát eredetileg két külön ládába tervezték áthelyezni, de a korban megfelelő fiókás ládák mindegyikében 6 egyed nevelődött, ezt pedig az előző okok miatt nem ideális megterhelni még egyel. Végül május 29-én mind a ketten Csákváron a dohányos háznál lévő 4 fiókás fészekaljhoz lettek adoptálva. A ládában lévő legidősebb fióka és az adoptált fióka közti különbség látható az alábbi képen.
Az áthelyezés után 9 nappal, június 7-én idilli állapotok fogadták visszatérő munkatársainkat. Az egyik adoptált fióka éppen kimászott a láda tetejére és kíváncsian szemléli a tájat, miközben a mostohatesók a ládából leskelődnek. Láthatóan jól fejlett és szerencsére testvére is hasonlóképpen erősnek mutatkozik.
Nagy megpróbáltatást jelent ez az eset az áthelyezett fiókák és az örökbefogadó szülők számára egyaránt, így jól megmutatkozik, hogy az amúgy sérülékeny állatok milyen jól tudnak alkalmazkodni az őket ért változásokhoz.
