Egyes naptárak február 29-ét jelölik szökőnapként, megint mások február 24-re írják azt. Akkor mi is az igazság? És melyik nap valójában a szökőnap?
Gergely-naptárunk szerint minden év 365 napból áll. A csillagászati évek, a Föld Nap körüli keringésének idejét tekintve ugyanakkor közel hat órával hosszabbak a naptári napoknál. A kettő különbségéből fakadó eltérés miatt vezették be, hogy minden negyedik évben február hónap 28 helyett 29 napos legyen. A szökőnap tehát minden negyedik év – és ez megegyezik a nyári olimpiai játékok rendezési évével – február hónapjába illesztett toldaléknap. Sokan úgy gondolják, a szökőnap a plusz egy nappal, azaz február 29-ével azonos. Ez a valóságban azonban nem így van. A szökőnap a szökőévekben mindig február 24-re esik.
Miért nem február 29-re esik a szökőnap?
A rómaiak hagyományaira vezethető vissza a február 24-re illesztett toldaléknap. A régi római naptár szerint ugyanis a március 1-jét megelőző hatodik napra esett a szökőnap, amelyet annak „kétszer mondásával” illettek. Így a római naptár szerinti szökőévekben február 24-ét február 24-e követte. Az, hogy a mai napig február 24-e a szökőnap, a római naptár iránti hagyománytiszteletből fakad. Az, hogy február 29-e a Gergely-naptárakba bekerülhetett, nyilván azzal is magyarázható, hogy modern világunkban meglehetős keveredés okozna a duplikált február 24. A naptárreformok idején bizony adott okot vitára a római kalendáriumok szökőnapja, hiszen az logikusan a Gergely-naptárban február 25-re kéne essen. Mégsem az, hiszen a naptáralkotók ebben megtartották a rómaiak hagyományait.
Fogadjuk el hát, hogy a rómaiak ilyen különlegesen, „visszafelé” gondolkodtak a naptárszámítás terén, és ebből következően a szökőévek szökőnapjai mindenkor február 24-re esnek.