2016. január 1-jétől tilos ebet tartósan kikötve tartani.
A kedvtelésből tartott állatok tartására és kereskedelmére vonatkozó legfontosabb szabályokat a 41/2010. (II. 26.) Kormányrendeletben találjuk meg. Alapvető, általános előírás, hogy a kedvtelésből tartott állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor szükségtelenül ne zavarja a lakóközösség életét, szokásrendjét. Az állattartónak gondoskodnia kell arról, hogy az állatok tartási helyén a környezeti viszonyok megfeleljenek az állatok szükségleteinek, valamint hogy a tartási helyük úgy legyen kialakítva, hogy az ne okozhasson sérülést az állatoknak. Állandó fényben vagy állandó sötétségben, valamint állandó zajban állatot tartani nem szabad.
A kedvtelésből tartott állat tartási helyének olyan méretűnek kell lennie, hogy az állat fajára jellemző mozgási igényét ki tudja elégíteni. Az eb esetében a mozgási igény az állat mozgatása útján is kielégíthető, azonban esetükben is törekedni kell az olyan tartási módra, amely lehetővé teszi az állat kedve szerinti mozgását. Tilos kistestű ebet 10 m2-nél, közepes testű ebet 15 m2-nél, nagytestű ebet 20 m2-nél kisebb területen tartósan tartani. Ha az ebet kíméletét nem biztosító, előzőekben leírt módon tartják, a jegyzőt, illetve a hatósági állategészségügyi szolgálatot kell értesíteni. A kivizsgálást követően elsősorban a hibák, hiányosságok javítására kötelezhető az állat gazdája. Ennek meg nem történte esetén kiszabható állatvédelmi bírság alapösszege 15.000,- Ft.
Kérünk mindenkit, figyeljen oda, hogy a kutya, mint leghűségesebb társunk jól szocializált, boldog, kiegyensúlyozott lényként élhessen mellettünk!
Továbbá szeretnénk figyelmükbe ajánlani egy kedves kis történetet a "csákberényi" munkatársainkról:
Nevünk az emberek szerint: Gaja (komondor) és Szőrös (ez pedig én vagyok, amit a név takar). Mi a Pro Vértes Nonprofit Zrt. hűségesnek nevezett munkatársai vagyunk itt a Lóállási-tanyán teljes ellátással. 2008-ban kerültünk ide, s azóta számos nagy kalandban volt részünk.
Első nagy kalandunkban idejött hozzánk egy ember, akikhez oda szoktunk menni, mert szeretjük, ha megsimogatnak bennünket, sőt időnként még fel is ugrunk érte. Ez az ember azonban nem simogatott bennünket, hanem egy drótot rakott a nyakunkra és bármennyire küzdöttünk, elvonszolt bennünket a guruló szekrényéig, amivel odaérkezett, majd el kezdett mozogni, dübörögni alattunk valami és kis idő múltán rács mögött találtuk magunkat egy sok-sok falból álló zajos helyen. Azt még láttuk, hogy a minket elhurcoló ember igencsak mosolyog, és kezébe furcsa zizegő papírokat rak egy másik ember. Sok-sok másik kutya között éltünk napokig, éhezve, bezárva. Nem tudtuk körbeőrjáratozni kedves tanyánkat. Pár nap múlva aztán ismerős hangokat fedeztünk fel. Megjött értünk a kalapos tanyás és a kisgazdánk. Megint csak azt a furcsa zizegő holmit láttuk darabonként letenni a másik emberek kezébe és már nyílt a vas, kiszaladhattunk. Aztán megint az a furcsa mozgás, dübörgés, és kinyílt az ajtó. Képzeljétek, ismét itt voltunk kedves tanyánkon. Boldogan szaladtunk körbe és gondoljátok el, egyszerre nem is tudtunk annyit pisilni, hogy körbeérjünk, jeleinket felújítani a tanya körül.
A másik kalandban csak társam, Gaja szerepelt. Többször megállt itt egy furcsa ember. Nagyon nézegetett, de nem gondoltunk semmi rosszat. Később megint visszajött és elvitte Gaját. Napokig egyedül voltam, többször kijött hozzám a régi gazdi is, innen nem messziről, az emberek Csákberénynek hívják. Mindig a füléhez tartotta azt a kis fekete dobozát és sokszor kiabált is, amit nem szeretek. Sokszor hallottam a társam nevét, ahogy az emberek mondják: Gaja. Pár nap múlva megállt ugyanaz a guruló szekrény, amibe pár napja beszállt társam, és kiugrott belőle. Jó darabig szaladtam körbe-körbe örömömben, majd egy kicsit össze is verekedtünk, de csak a játék kedvéért. Azóta itt élünk a tanyán boldogan. Gaja elcsaholta nekem, hogy erre a pár napra egy új udvarba került, ahol megkötötték egy hosszú csörgő-zörgő kis darabokból álló vasra. Az udvar gazdája, többször próbálta a zörgős papírokat kínálni régi gazdánknak, de az nem vette át azokat, hanem kiabált.
A mostani fehérség elolvadása után az emberek egy kis furcsa követ tettek a domb tetejére, ahol feküdni szoktunk, majd egyik nap nagyon sokan állták körbe, énekeltek is. Azóta sokan jönnek ide, ki szomorúan, ki meg virágokat hoz, amitől csak prüsszögni lehet. Ezeket az embereket felkísérjük a dombra is.
Kedves Látogató! Miután megismerted történetünket, kérünk, csak jó szándékkal látogass bennünket. Nekünk van gazdánk, több is, ellátásunk, de azért finomságokat szívesen elfogadunk. Nyugodtan megsimogathatsz bennünket, a bőrünk alatt egy kis csípős valami van, ami mindig sípol, ha a gyógyszerszagú ember odatart valamit, mikor minden hóolvadáskor megszúr bennünket.
Gaja és Szőrös