Korábbi cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy a Vértesben a jövő elkezdődött, ugyanis az érdekelt felek, összeültek annak érdekében, hogy elindítsák a Vértesi Natúrpark erdeinek klímaadaptációs átalakítását. A cél nem kevesebb, mint az erdők örökerdővé formálása.
Ehhez kapcsolódóan ajánljuk olvasásra a HVG cikkét.
Mit keres a kazánban a védett erdők fája?
Alig szigetelt házakban, vacak hatásfokú biomassza-erőművekben végzi a hazai védett erdőkben kivágott fa nagy része, hiába tudjuk régóta, hogy ez nem vezet jóra. Az ezért évek óta csendesen küzdő civil természetvédőknél mostanra betelt a pohár, szemléletváltást követelnek, az erdőgazdálkodás megszüntetését a védett erdőkben.
Meredek ösvényen kapaszkodunk fel a Szinva-patak völgyéből, egy kőhajításnyira Lillafüred festői Palotaszállójától, bár ide nem látszik az épület. A völgy kanyarulata mögött van, a fák is sűrűn állnak, a levegő is párás, ködös. Népes csoport igyekszik felfelé. Az előző nap lehullott nedves hó ropogva tömörödik a bakancsok alatt, a menet vége már erősen küzd a jegessé, csúszóssá váló ösvényen. Dél van, mire felérünk a Szeleta-tetőtől a Dolka-tető felé húzódó gerincre.
„Hemingway is írhatta volna”
– utal valaki a csoportból a spanyol polgárháború poklát megéneklő klasszikusra, mert ahogy kiérünk egy nagyobb tisztásra, felzúg a felsőhámori templom harangja a völgyben. A regényes párhuzam bármennyire is közhelyes, mégis ül: a tisztás ugyanis egészen új, pár hete itt még fák nyúltak az ég felé, ám most már csak derék- és mellmagasságban elvágott tuskók, gallyrakások és egyetlen magányos hagyásfa utal arra, hogy itt erdő volt, 120-130 éves fákkal, erdei életközösségekkel, nem messze egy edukációs célú tanösvénytől.
Ennek az évszázados erdőrészletnek tehát vége lett (persze újra fogják ültetni), mivel erdőgazdálkodási szakszóval végvágás – vagy, ahogy a köznyelvben emlegetjük – tarvágás történt. A vágásterület egyik széléről alig látszik a szemközti, még meglévő erdő széle: misztikus ködbe vész a februári párában.
„Ezt nagyon nem jó látni a Bükki Nemzeti Park közepén”
– kommentálja a látványt Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője, az Erdőszeretet Szövetség, a Greenpeace Magyarország, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége közös terepi eseményén, amelyen a természetvédelem, a hazai őshonos erdők védelme és az erdőgazdálkodási gyakorlat között feszülő ellentmondásokra igyekeztek felhívni a figyelmet, követeltek szemléletváltást az erdőgazdálkodásban, a kímélőbb és természetbarátabb módszerek alkalmazását, a védett erdők valódi védelmét.
Pedig ez a folyamat – elvileg – már legalább majd’ másfél évtizede zajlik. A börzsönyi Csarna-völgy 2012-ben tervezett kitermelésének – szakkifejezéssel véghasználatának – megakadályozásával indult, azzal a céllal, hogy minden nemzeti parkban legyen természetes, érintetlen erdő. Olyan magterület, ahol nem zajlik semmiféle gazdálkodás, vagy fakitermelés, ami megfelelő élőhelyként szolgál a veszélyeztetett, fokozottan védett fajok – fehér hátú fakopáncs, hiúz, nyugati piszedenevér, vagy növényeket nézve a piros madársisak, pirosló hunyor stb. számára. Amit más erdők, pufferzónák óvnak, ahol csökkent intenzitással, természetközeli módszerekkel zajlana erdőgazdálkodás és ez minden nemzeti park teljes területén így lenne. Csakhogy hiába indult egyeztetés az agrártárca koordinációjával az állami erdőgazdaságok, nemzeti parkok és természetvédők részvételével, a gyakorlat az utóbbi majd’ másfél évtizedben sem változott.
Bár a Bükkben finomabb módszereket alkalmaznak, mint például Gemencen, azért most is a tarvágás a jellemző, bár a gazdálkodók „végvágásról” beszélnek.
Nem csoda, hogy továbbra is kevés a természetes, érintetlen erdőterület a nemzeti parkokban – mondta Gálhidy László a WWF Erdő Programjának vezetője, aki jelezte, nem telhetetlenek.
Az erdőknek tényleg csak „egy pici részén” szeretnék elérni a fentieket. Magyarországon 2 millió hektárnyi erdő található, nagyobb része nem védett műerdő – többnyire a két világháború között ültetett nemesnyáras, akácos –, a védett és Natura 2000-es erdők összesen 800 ezer hektárjából pedig körülbelül 200 ezer hektár esik nemzeti parkok területére – vagyis az összes erdő alig 10 százalékáról lenne szó.
Legalább itt nem szabadna, hogy a faanyagtermelés legyen, az elsődleges szempont.
A szakértő nem először hozza fel a témát:
Gálhidy László, WWF: Magyarországon szinte mindenhol zajlik fakitermelés védett területeken
Vagyonkezelés vagy természetvédelem?
Ez azonban nem tud érvényesülni, hiszen kettős intézményi rendszerben kezelik itthon a védett erdőket: a természetvédelmi kezelő az illetékes nemzeti park, a vagyonkezelő pedig az állami erdőgazdaság. Előbbi – amit a természetes állapot fenntartása, megőrzése érdekében hoztak létre –, csak egészen apró területeken vagyonkezelő is egyben, míg területe túlnyomó részén az erdőgazdaságok – amelyeknél a gazdálkodás, faanyagtermelés az elsődleges szempont – kezelik az erdőket. A Szeleta-tető közelében meglátogatott „végvágás” például az Északerdő Zrt. kezelésében álló erdőben zajlott.
Mindennek aztán az az eredménye, hogy például a Bükki Nemzeti Park területének csak körülbelül egynegyedén nem zajlik vágásos/átmeneti erdőgazdálkodás (egy nagyobb, egybefüggő, egykorú fákból álló területen kivágnak minden fát, majd újratelepítik az erdőt), 5500 hektárján – három Tihanyi-félszigetnek megfelelő területen – 49 évnél fiatalabb fákból álló erdők vannak, vagyis a park 1977-es megalapítása óta ennyi idős erdőt vágtak ki (ez egyébként a park 40 ezer hektáros teljes területének jó nyolcada).
Ráadásul mindez a jelenleg érvényes szabályok alapján tovább is folytatódhat, hiszen vágásos/átmeneti üzemmódban kezelik, a park erdeinek 3/4-ét, a 100 évesnél idősebb erdők több mint felét, a 150 évesnél idősebb erdők több mint negyedét, vagyis ezek a 100-150 éves erdők mind arra várnak, hogy helyükön is ilyen vágásterület legyen – mutat körbe Gálhidy László.
Bár elismeri, hogy az átmeneti üzemmód az örökerdő üzemmódra áttérést szolgálná de mégis lehetővé teszi az ilyen végvágásokat, amivel rendre élnek is a kezelők. Az örökerdő üzemmód a természetközeli erdőgazdálkodás kulcsa: a fákat több és kisebb területen, szinte szálanként vagy kis csoportokban termelik ki. Az ilyen helyeken folyamatosan erdő áll, vegyes korú és vegyes (őshonos) fafajok, köztük számos matuzsálemmel és holtfával, amik elengedhetetlenek az egészséges erdei ökoszisztémához. Az örökerdővel kapcsolatban ugyanakkor vannak más akadályok is, erről alább olvashat:
„Az erdőszéleken, mintha egy vonaltól lefelé a fatörzsek kivételével leradíroztak volna mindent"
A szakértő viszont óva int attól, hogy a vágásterületek miatt bárki is az erdészeket a favágókat, az erdőgazdaságot hibáztassa. Ők a hatályos jogszabályi kereteken belül végzik a munkájukat, gazdálkodnak, végrehajtják a törvényben előírt feladataikat. Csakhogy – és ezt a véleményt sokan osztják az erdőgazdálkodók köreiben is – a jogszabályok már nincsenek harmóniában a társadalmi elvárásokkal sem.
Ezt egyébként egy tavalyi, a Greenpeace Magyarország által megrendelt közvélemény-kutatás is alátámasztja: a magyarok 75 százaléka nem tartja elfogadhatónak a természetvédelmi területeken végzett gazdasági célú fakitermelést, 63 százaléka szerint a magyar kormány nem tesz eleget erdeink védelmében, 71 százaléka pedig nem ért egyet a kivágott fák felhasználásával a villamosenergiát előállító erőművekben.
A Greenpeace ennek nyomán petíciót indított a védett erdők megvédése érdekében, az ott zajló gazdasági célú fakitermelés felhagyását, a védett területek ökológiai helyreállítását, a legértékesebb erdők nemzeti parki kezelését, a fafelhasználás minimalizálását, az erdők általános védelmét követelve. A petíciót eddig több mint 12 ezren írták alá.
Feleslegesen dobjuk tűzre a védett erdők fáit
Az, hogy eddig nem történt hivatalosan előrelépés a kérdésben, már csak annak fényében is furcsa, hogy valójában egész könnyen lemondhatnánk a nemzeti parkok erdeiből kitermelt fák gazdasági célú felhasználásáról. Erről Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője beszélt.
A 2 millió hektárnyi hazai erdőből évente kitermelt 7,5 millió köbméternyi fa 62 százalékát ugyanis egyszerűen elégetjük, nagyobb részét otthonaikban, kisebb részét biomassza-erőművekben. Az utóbbiakban elégetett évi 1,4 millió köbméter fával a hazai villamosenergia-felhasználás 2,7 százalékát állítják elő rossz – a villamos energiát termelő, és távfűtést is biztosító kapcsolt erőművek esetében 50 százalék alatti, a csak villamos energiát szolgáltatók esetében 30 százalék alatti – hatásfokkal. Az ezekben elégetett fának a nagyobb része – 60 százaléka – származik értékes természetes erdőkből (ez egyszerűen más célra nem igazán alkalmas), és amiből körülbelül félmillió tonna a nemzeti parkok védett területeiről. Ez pedig mind gazdasági, mind természetvédelmi szempontból pazarlás – érvel a szakértő, aki szerint mindkét esetben viszonylag egyszerűen lehetne csökkenteni, kiváltani a fatüzelést.
Magyarországon 1,2 millió háztartás használ tűzifát, ám ha ezeket az otthonokat legalább a minimális elvárásoknak megfelelően leszigetelnék, a jelenleg ezekben elégetett fa 75 százalékát meg lehetne spórolni. A biomassza-erőművekben megtermelt villamosenergia-mennyiség kiváltására pedig elég lenne 570 MW-tal növelni a naperőműves kapacitást (ez a jelenlegi hazai kapacitás alig 7 százalékos bővítése) és 41 új szélturbinát felállítani. A bükki kirándulás szervezői már csak ezért is tartják indokolatlannak a védett erdők fáit villamosenergia-termelés érdekében kivágni és elpazarolni, és mondják ki: a nemzeti parkokban és a fokozottan védett területeken kizárólag a természet megőrzése lehet a cél.
Az erdők – érvelnek – nem pusztán tüzelőanyagot jelentenek, hanem összetett ökológiai rendszerek. Hűtik a levegőt, párologtatnak, árnyékot adnak, csillapítják a szelet, és kiegyenlítik a szélsőséges időjárási hatásokat. Minél nagyobb és összefüggőbb egy erdő, annál erősebb ez a védelmi hatás. Ha a vágásterületekkel feldaraboljuk vagy eltüntetjük őket, ezek a funkciók megszűnnek – és a következményeket mindannyian megérezzük. Az erdők sorsa nem csupán természetvédelmi kérdés, hanem mindannyiunk életminőségének és jövőjének alapja.
Ballai Vince (2026); Mit keres a kazánban a védett erdők fája?; hvg.hu; 2026.02.09.
Nyitókép: Cabrera Martin