Magyarországon három olyan tájegységet találunk, ahol az erdők tűréshatáruk szélén léteznek: a Balaton-felvidék, az Aggteleki-karszt és a Vértes. Ezek a vidékek ma egy láthatatlan, de annál kegyetlenebb határvonalon egyensúlyoznak, miközben a puszta megmaradásukért küzdenek.
A klímaváltozás rendszerszintű negatív hatásai már most alapjaiban írják át a Kárpát-medence élőhelyeinek működését, ha pedig mi nem gondoljuk újra a természettel való viszonyunkat és gyakorlatunkat, ez a folyamat megállíthatatlanul felgyorsul.
Gyakran mondják, hogy az élet a földből fakad, de az erdők esetében ez csupán a történet egyik fele. Az erdők ugyanis kiemelt szerepet kapnak a klímaváltozás elleni harcban, hiszen a fák teste nem a talajban lévő anyagokból, hanem a légkörünket fojtogató szén-dioxidból épül fel. Ez a szén-dioxid megkötő képesség az, amely miatt a klímaváltozás elleni egyik legfontosabb fegyverünket az erdők jelentik. Emellett a térség klímáját a párologtatással hűtik, elősegítik a csapadék képződését, lassítják a víz lefolyását, elősegítve a talajvíz feltöltődését, valamint a villámárvizek és a talajerózió megelőzését.
Számtalan áldásos szerepe mellett az élőlények számára élettér is, számunkra pedig az alkalmazkodás legfőbb eszköze, amelynek kiesése közvetlenül mérne csapást mindannyiunk életminőségére.
Látható tehát, hogy a fa több, mint tüzelőanyag. Bár puszta létezésével az ökológiai rendszer egészségét szolgálja, mégis gyakran teljes erdők esnek áldozatául a rövidtávú gazdasági érdekek étvágyának.
A Vértesben azonban a jövő elkezdődött!
A Vértesi Natúrpark Tanácsa hosszú ideje foglalkozik a klímaváltozás hatásaiként jelentkező térségbeli víz-, erdő és mezőgazdálkodás megváltozott körülményeivel, s annak mérséklési lehetőségeivel. A klímastratégiai munkaanyagot 2024-től egy intenzív társadalmi egyeztetéssorozat követte, amely eddig 16 települést és 17 állomást érintett. Online közvélemény-kutatásaink folyamatosan gyűjtik be az erdő- és vízgazdálkodás témakörében a véleményeket, amelyek segítenek a Vértesi Natúrpark klímastratégiájának kialakításában. Az elmúlt években számtalan előadásunk, workshopunk célozta meg a klímaváltozás témáját, a szakmai párbeszédek és tárgyalások sorának köszönhetően pedig a napokban stratégiai áttörés született a két kulcsszereplővel, a vízgazdálkodásért és az erdészetért felelős ágazatokkal.
A Vértesben egy korszakalkotó fordulat tanúi lehetünk, amikor is elismerésre kerül az erdő puszta létezéséből eredő érték, a szén-dioxid-kibocsátás ellentételezésének rendszerén keresztül.
A koncepció egyszerű, mégis forradalmi: ismerjük el és fizessük meg az erdőnek azt a munkát, amit értünk végez.
Mivel egyetlen fa évente átlagosan 22 kg szén-dioxidot képes kivonni a légkörből, ebben az új rendszerben az erdőgazdálkodók már nem a fa kitermeléséből, hanem annak megőrzéséből juthatnak bevételhez. A különböző vállalatok szén-dioxid-kreditek vásárlásával közvetlenül finanszírozzák az erdő fenntartását, amelyben a hozzá kapcsolódó természetvédelmi érdekek végre életképes gazdasági alternatívává válhatnak.
2026. január 26-án az érdekelt felek asztalhoz ültek, hogy elindítsák a Vértesi Natúrpark erdeinek klímaadaptációs átalakítását. A cél nem kevesebb, mint az erdők örökerdővé formálása.
Ahol nincs többé tarvágás, ahol az erdő folytonossága nem szűnik meg, és ahol a fák generációi egymást segítve alkotnak stabil, ellenálló és alkalmazkodó ökoszisztémát. Ez az erdő legmagasabb rendű formája – egy olyan élettér, amely képes dacolni a szélsőségekkel teli jövővel. Amelyben minden egyes évgyűrű egy diadal a klímaváltozás felett, valamint egy új remény a természet és jövő generációi számára.
Ez a gazdasági modell az erdőgazdálkodók számára egy új pillért jelent, amely végre találkozik a társadalom egyértelmű igényével: A emberek erdőt akarnak, nem pedig csak fát!
Mi pedig azon dolgozunk, hogy ez a szemlélet mély gyökeret eresszen a Vértesben!