Vajon mi kell ahhoz, hogy egy fokozottan védett ragadozó otthonra találjon?
A Pro Vértes gazdaságának egyik kazaljában egy ritka albérlő ütött tanyát, egy vadmacska. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, egy sor feltételnek kellet előzetesen teljesülnie.
A Pro Vértes elmúlt 25 évében a természetgazdálkodási ágazat olyan, a megszokottól eltérő gyakorlatokat alkalmazott, amelyek eredményeit hosszas kutatásokkal igazoltuk már. A legnagyobb visszaigazolás azonban a természet visszatérése, amelyet ebben az esetben egy fokozottan védett állat, a vadmacska otthonra találása jelent.
A természetgazdálkodási ágazat a legeltető állattartásban tartott állatok mellett a foglyokat és az európai bölényeket is a szárnyai alá vette annak érdekében, hogy az eltűnőben lévő ősi magyar tájat visszaadjuk a természet számára.
Az itt folytatott gazdálkodási forma olyan kivételes háborítatlanságot biztosít az élőlények számára, amelyet a vadvilág csak nagyon kevés helyen tapasztalhat meg. Ennek eredményeként az ide látogatókat rendkívüli fajgazdagság fogadja. Ez biológiai sokszínűség vonzotta ide a vadmacskát is, amelyet Páncél László a Pro Vértes munkatársa észlelt először egy kazal közelében. Miután a helyszínt tüzetesebben is átvizsgálták, Viszló Levente már egy frissen elejtett zsákmányállatot is talált, az itt kihelyezett kameracsapda pedig hamarosan igazolta is, hogy valóban egy hím vadmacska ütött tanyát a kazalban.
Vadmacskákkal a sűrű, jó takarást nyújtó és emberi zavarástól mentes erdőkben és bozótosokban találkozhatunk, melyek mellett fontos, hogy legyen olyan nyílt terület is, ahol vadászhatnak, élőhelye azonban folyamatosan zsugorodik Magyarországon. A nappalt rejtett helyeken, például faodvakban, sziklaüregekben, farakások alatt, magas fák ágain vagy kotorékban tölti, az egyedek pedig magányosan élnek. A kameracsapda ennek megfelelően éjszaka örökítette meg a vadászatra indult hímet, amely a volierben lévő foglyokat nézte ki magának esti csemegére.
Viszló Levente 1986-ban már egészen közelről is megismerte a vadmacskák életmódját, hiszen egy elárvult vadmacskakölyköt nevelt fel és vadított vissza Bodméron.
A vadmacska megjelenése a Pro Vértes területén azt mutatja, hogy egyrészt a megfelelő élőhelykezeléssel a fokozottan védett fajok újra megtelepedhetnek egykori élőhelyükön, másrészt, ha az emberi beavatkozást a megfelelő körültekintéssel végezzük, akár a természet újjáéledéséhez is vezethet.
