Klímagyűjteményünk következő cikke a felszín alatti vizek helyzetével ismerteti meg az olvasót. A természet komplexitását jól tükrözi, hogy több különböző földrajzi terület esetében nem lehet egy adott modellt alkalmazni a klímaváltozás hatásainak vizsgálatára, de még a körforgások alakulása sem ítélhető meg egységesen. A víz körforgása különleges szerepet tölt be a klímánkban, hiszen önmagában a légköri víz jelentős üvegházhatással bír, a hőmérséklet alakulása pedig erőteljes változásokat idéz elő ebben a kifinomult rendszerben. A témában „Hiába öntözzük a földet, ha tönkretesszük traktorokkal és kombájnokkal” címmel közölt cikket a Qubit.hu, amelyet ajánlunk elolvasásra.
Hiába öntözzük a földet, ha tönkretesszük traktorokkal és kombájnokkal
Amikor arról beszélünk, hogy az emberi tevékenységből fakadó klímaváltozás milyen hatással lesz a Föld vízkörforgására, leginkább a folyók és tavak kiszáradásáról, a gleccserek és a sarkvidéki jég olvadásáról, a tengerszint emelkedéséről, a felmelegedő óceánok élővilágának hanyatlásáról esik szó. Ehhez képest érdemtelenül keveset beszélünk a felszín alatti vizekről, pedig leginkább ezek állapotától függ, hogy lesz-e elég tiszta ivóvizünk, vagy meg tudjuk-e termelni olyan mennyiségben és minőségben az élelmiszert, hogy az kielégítse több milliárd ember igényét.
Magyarországon különösen fontos szerepet játszanak a felszín alatti vizek az ivóvízellátásban, hiszen míg globálisan az ivóvíz 50 százalékát, Európában pedig a 75 százalékát fedezik föld alatti készletekből, Magyarországon ez a mutató több mint 95 százaléknál jár. Ez annak is köszönhető, hogy felszíni vizeink, a tavak és folyók ma már olyan szennyezettek, hogy csak nagyon komoly tisztítás után lehetne belőlük jó minőségű ivóvizet kinyerni – mondta Szűcs Péter, a Miskolci Egyetem Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Tanszékének vezetője, az egyetem rektorhelyettese, az MTA levelező tagja a Tudományünnep programsorozat keretében tartott keddi előadásán.
Ha csak felületesen nézzük az adatokat, a Föld vízkészlete szinte végtelennek tűnik: a globális felszín alatti vízkészlet 8 millió km3, miközben a már 8 milliárdos lakosság éves vízigénye mindennel együtt 4000 km3. Hazai szinten sem állunk rosszul: évente 3,2 km3 víz szivárog a felszín alá, míg a teljes éves felszín alatti víztermelésünk kb. 1 km3. Csakhogy Szűcs szerint a szép adatokat ellátási, fenntarthatósági problémák árnyékolják be: a víz nem mindig áll rendelkezésre térben és időben, ezért egyre nagyobb kihívást jelent a megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása.
A szakértők munkája azért értékelődik fel a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás esetében, mert amíg a vízkörforgás felszín fölötti részét (jönnek a felhők, esik az eső, patakokban folyik a víz, párolognak a levelek stb.) mindenki látja és ismeri, azt kevesen tudják elképzelni hogy milyen folyamatok játszódnak le, milyen áramlási rendszerek alakulni ki a föld alatt – pedig ezek is a bolygó vízkörforgásának ugyanolyan fontos részét alkotják.
A víz nem ismer határokat
Szűcs szerint azt is nehéz tudatosítani az emberekben, hogy a víztestek nem ismernek emberek által meghúzott határokat – megyéken, országokon, nagyobb régiókon nyúlnak át. A hazai felszín alatti víztestek több mint fele határral osztott, ami megnöveli a nemzetközi együttműködések fontosságát a vízgazdálkodásban. Magyarország speciális helyzetben van, hidrológiai szempontból ugyanis a Föld egyik legzártabb medencéjében helyezkedik el. Felszíni vizeknél ez látható: északról, nyugatról és keletről befolynak a vizek, a déli határon pedig három nagy folyó (Duna, Tisza, Dráva) mentén kifolynak az országból. Ez a zártság azonban a felszín alatti vizekben is jelentkezik, jelentős részük ugyanis a Kárpátokban és az Alpokban szivárog be a föld alá és jelenik meg a magyarországi felszín alatti vízkészletekben. Még szerencse, hogy mint azt Szűcs elmondta, a magyar vízügyi szakemberek nagyon jó kapcsolatot ápolnak a szomszédos országokban dolgozó kollégáikkal, így felénk szinte elképzelhetetlen, hogy olyan konfliktusokhoz vezessen a határokon átnyúló vízgazdálkodás, mint ami Afrikában, a Közel-Keleten vagy Dél-Amerika egyes részein tapasztalható.
A föld alatti vizek globális készletének kétharmadát Ázsiában termelik ki, túlnyomórészt mezőgazdasági területek öntözése céljából, de a növekvő ipari felhasználás vagy épp a tiszta vizet biztosító hálózatok fejlesztése miatt is egyre többre van szükségünk a felszín alatt több ezer méter mélységig tárolt vízkészletekből. Ez azonban Szűcs szerint fenntarthatósági problémákhoz vezethet, hiszen a föld alatti vízkészleteknek van egy természetes utánpótlódási folyamatuk, és ha annak üteménél gyorsabban használjuk fel a rendelkezésre álló mennyiséget, egyszerűen elkezd fogyni a készlet – ezt jól jelzi például a kutakban tapasztalt folyamatos vízszintcsökkenés.
Ahhoz, hogy megalapozott információk alapján gazdálkodhassunk a vízzel, folytonos és precíz mérésekre, megfigyelésekre van szükség különböző mélységekben, ami különösen fontos szerepet ró az országos monitoringhálózatra. Ennek adataiból tudjuk például, hogy Magyarországon vannak veszélyeztetett ivóvízbázisok, hogy az alföldi hévíztárolók vízszintje az elmúlt időben jelentősen csökkent, vagy hogy a talajok komoly degradációja milyen mértékben rontja a föld alatti vízkészletek állapotát és utánpótlódási lehetőségeit.
De az is közismert probléma, hogy az ország nagy részén rossz állapotban vannak a sekély felszín alatti víztestek, a Duna–Tisza közén és a Nyírség, Hajdúság területén pedig fokozottan veszélyeztetett ezek mennyisége, magyarul jelentős a vízhiány, több métert süllyedtek a vízszintek.
Ennek okainak feltárását és a problémákra adható innovatív megoldási lehetőségek kidolgozását célozta meg a Miskolci Egyetemen indult Innovíz projekt, ahol három kiemelt területet különítettek el: a szélsőséges időjárási körülmények hatásait, a talajvízforgalmat gátló tényezőket, valamint a hálózati veszteségek feltárását és minimalizálását.
A szakadó eső és a traktorok tehetnek mindenről
A klímaváltozás egyik legbosszantóbb jelensége, hogy bár a lehulló csapadékmennyiségben gyakorlatilag nincs látványos változás, az időjárási trendek az extrém események felé haladnak, vagyis nagyon száraz periódusok után nagyon csapadékosak jönnek, ami általában hirtelen lezúduló esővel jár. Ez teljesen felborítja a felszín alatti vizek utánpótlási folyamatát, hiszen kevesebb csapadék tud beszivárogni a talajba, mint lassabb, mérsékeltebb eső esetében, így a víz nagyja lefolyik, és a csapadék csak átmenetileg emeli a felszíni vízszinteket.
Ezért egyre komolyabban vizsgálják a felszín alatti vizek mesterséges utánpótlási lehetőségeit, amire már Magyarországon is indítottak pilot projekteket. Mint Szűcs elmondta, a Duna–Tisza közén egy településen például a tetőre hulló csapadékot gyűjtik össze, majd egy nyelőkúttal célzottan a felszín alá szivárogtatják, tehát nem hagyják elfolyni vagy elpárologni. Egy másik, borsodi projektben a Bódva folyóból kivett tiszta folyóvizet vezetik be a felszín alá egy szivárogtató medencékkel ellátott kavicságyon keresztül.
A másik legfontosabb probléma a talajok degradálódása. A kelet-magyarországi régió jelentős részén a talajok annyira kompaktálódtak a mezőgazdasági művelés, például a traktorozás hatására, hogy ez a tömörödés megakadályozza, hogy beszivárogjon a víz a földbe, ami tovább súlyosbítja a száraz időszakok által jelentett vízhiányt. Így Szűcs szerint hiába akarnánk öntözni a mezőgazdasági területek nagy részét, mert előtte megfelelő módon fel kell tárni a talaj állapotát, aztán meg kell találni azokat a technológiákat, amelyek rendbe teszik a rossz minőségű talajt – ennek vizsgálatára a magyar szakemberek már ki is fejlesztettek geofizikai módszereket.
Innovatív eszközzel vágtak neki az ivóvízhálózati veszteségek feltárásának is: a hibahelyek azonosításának hatékonyságát megnégyszerezték azzal, hogy a hagyományos akusztikus hibahelykeresés mellett műholdfelvételeket is felhasználtak a kutatáshoz a Fővárosi és a Miskolci Vízművek területein. Az ilyen projektek ugyan csak felületi kezelést jelentenek, de fontosak az infrastruktúra országos javítása érdekében, és felhívják a figyelmet arra, hogy az elöregedett vezetékeket minél előbb ki lehessen cserélni – mondta Szűcs.
Energiát is termelhetnénk vele
A vízvezeték-hálózat azonban nemcsak problémákat, hanem lehetőségeket is rejt magában. Azokon a településeken, amiket nagy topográfiai különbségek jellemeznek, akár energiát is lehetne nyerni a vízhasználatból. Az ilyen helyeken, például Miskolcon vagy Pécsen különböző magasságokban vannak elhelyezve a vízelosztó hálózat egyes elemei, így a víztározó medencék is, ezért ha turbinákat építenek a rendszerbe, a magaslati tározókból leengedett víz elektromos energiát tudna előállítani. Szűcs szerint a miskolci vizsgálat alapján ha nem is megawattos léptékű, de jó néhány száz kilowattnyi áramot elő lehet állítani, amit a hálózat területén bármire fel lehet használni, megújuló módon.
A hidrogeológus előadása végén kitért azokra a pontokra is, ahol szerinte újra kellene gondolni a szabályozási környezetet. A vizek szabályozásának fragmentáltságából fakadó probléma, hogy rengeteg háztartási kút épül engedély nélkül (Szűcs szerint ma már közel egymillió ilyen kút van Magyarországon), amik nyilvánvalóan a felszín alatti vízkészletből vesznek el, de a szakértő szerint a hévízhasznosítás szabályozásán is érdemes lenne finomítani. Ezek a lépések Szűcs szerint hozzájárulnának a felszín alatti vízkészletek fenntarthatóságához. Mint elmondta, ezek a készleteink úgy stratégiai jelentőségűek, hogy egyben láthatatlanok is, ezért fokozottan érdemes szakértőkre bízni a döntéseket, akik tudják, hogy milyen folyamatok játszódnak le a föld alatt.
qubit.hu, Hiába öntözzük a földet, ha tönkretesszük traktorokkal és kombájnokkal, letöltés dátuma: 2023.11.15.
https://qubit.hu/2023/11/09/hiaba-ontozzuk-a-foldet-ha-tonkretesszuk-traktorokkal-es-kombajnokkal