A Vértesben az uradalmak, a földművesek, az iparosok és az értelmiségiek (papok, tanítók, jegyzők) közül többen is méhészkedtek. Méhkaptáraikat a veteményes- vagy gyümölcsöskertben, ritkábban külön méheskertben tartották. Csákberényben gróf Merán Fülöp háromholdas almáskertjében tartott 80–110 méhcsaládot. Az uradalmi almáskert a Vértes lábánál helyezkedett el, benne a méheket Tollas Gábor asztalos kezelte. A gyümölcsfasorok között a szabadban álltak a kaptárak, amelyeket Tollas Gábor asztalos készített, eleinte cseresznye- vagy dió-, később akácfából. Heltai József jegyző is a gyümölcsösében tartotta a 60–80 méhcsaládjának lakásul szolgáló kaptárait. A deszkakaptárak mellett mindkét méheskertben használták a rozsszalmából, zsúpból font méhkasokat is. Csókakőn féltetős, három oldalról előbb deszkával, majd téglával beépített méhese egyedül Flédervis Ferencnek volt. Ebben a méhesben egymás felett három sorban álltak a Boczonádi-kaptárak, felettük a szalmából font méhkasok. A régebbi, még deszkafalú méhes berendezéséhez tartozott a kukoricalevélből vagy zsúpból font fekhely, a lésza is, amelyen megpihenhetett a méhei közelében szívesen időző méhész.
Mayer Károly (1837–1925) csákvári esperes, plébános méhészeti munkásságára a legkorábbi adatot a Méhészeti Lapok 1884. évi 5. évfolyamában találhatjuk. Arról értesülünk, hogy a Vál-vidéki gazdakör méhészeti kiállításán a bírálóbizottság tagjává választották. A méhészeti eszközök kiállításán többek között gróf Esterházy Miklós Móric majki méhészete és Mayer Károly tűntek ki. Kiemelkedően szerepelt Mayer a viasztermények és az élő méhek kiállításán is. A kiállítók közül Esterházyt aranyéremmel jutalmazták: „A méhészet terén kifejtett buzgalmáért, tevékenységéért és helyes irányáért, melyeket kiállított tárgyaival igazolt”. Aranyérmet kapott „ugyanezen alapon főtisztelendő Mayer Károly plébános úr, mint Fehérmegye legszakavatottabb méhésze”. Ezüstéremmel jutalmazták Gottfried Enderscht, Esterházy méhészét, gyakorlati működéséért.
Mayer a Méhészeti Lapok 8. évfolyamában(1887) ismertette kaptárát A szabadban álló méhdúcok előnyei a méhházakkal szemben című cikkében. Első kaptárát 1872-ben készítette, mert kaptárai között vannak olyanok „a melyek az idén, 15 év után lettek külsőleg egy kis festékkel megújítva”. Kaptárait a helybeli Giesz asztalos 25 forintért készítette talapzattal és fedéllel együtt, de keretek és Hanemann-rács nélkül. Fekvő kaptárak, 2 külső, szalmával bélelt ajtóval, 2 belső üvegajtóval és egy Hanemann-féle rácsajtóval. Ezekből a fekvő ikerkaptárakból három alkot egy hatlakásos, talapzaton álló és nyeregtető alakú fedéllel takart piramist vagy dúcot. Kettős keretet használt, mivel a nagy keret a könnyű kezelésnek, a nagyban való méhészkedésnek fontos feltétele. Az egyöntetű, a méheknek jó telelését biztosító, a költésfejlődést nem akadályozó nagy keretek és a Hanemann-rács (rekeszajtó) alkalmazásával kaptárában költőfészket és tetszés szerinti nagyságú mézteret rendezhetett be.
1886-ban a Magyar Országos Méhészeti Egyesület tagjainak első kirándulása Csákvárra vezetett. Kriesch János alelnök igen elismerően nyilatkozott a Csákváron látottakról: „a ki rendesen és okszerűen kezelt méhest akar látni, az menjen el Csákvárra és tekintse meg a plébános úr, és Endersch úr, az uradalmi kertész méhesét. Valóban gyönyörűséges méhesek azok, a kasok a szabadban állnak dúcokban és mindenütt a legnagyobb rend, pontosság és tisztaság uralkodik. Mayer kettős fekvő kaptárai kitűnően válnak be”. Kühne Ferenc kereskedelmi méhész a kirándulás hatására elkezdte a Mayer-kaptár gyártását és árusítását. Budapesten 1889-ben a Méhészeti Egyesület estélyén „egy hat családra berendezett Mayer-féle kaptárcsoport lőn bemutatva, melyet Kühne tagtársunk külön e célra készíttetett.” Kühne Ferenc Első Magyar Kereskedelmi Méhtelepe 1889. évi árjegyzékében már szerepel a Mayer-kaptár.
1890-ben a bécsi Praterben megrendezett gazdasági és erdészeti kiállításon is kitüntették Mayer kaptárát. Ez év pünkösdjén a Magyar Országos Méhészeti Egyesület kirándulását újra Csákvárra szervezték. Binder Iván, a Méhészeti Lapok felelős szerkesztője a kirándulás nyomán a Mayer-kaptár terjedéséről ezt írta: „Veszedelmesebb versenytársa a háromszakaszú Berlepsch-féle, illetve a délmagyarországi kaptárnak a Mayer-féle kaptárnál alig lehet. Meg is hódoltak már neki sokan. Csak magában Csákvárban rövid idő alatt 600-nál több ilyen kaptár készült, részint Fehér Megyei, részint más magyar méhész részére, a többi pedig külföldre szállíttatott. De nem csak a csákvári asztalos-műhelyt foglalkoztatja nagyban a Mayer-féle kaptár terjedése, hanem másutt is ad a fűrésznek és gyalunak dolgot. Kühne kereskedelmi méhész tagtársunk éjjel-nappal dolgoztat és mégis alig képes a Mayer-féle kaptárakra szóló számos megrendelésnek megfelelni”. A csákvári kiránduláson a kaptárakon kívül Mayer méhészetében az általa meghonosított amerikai napviaszolvasztó, valamint Endersch saját készítésű gipszműlépprése keltett feltűnést, amelyen be is mutatta a műlépöntést. Esterházy méhészetében a dúcokban tartott olasz méhektől kaptáronként átlag 24 kg mézet „szüreteltek”. A látottak alapján a kirándulás résztvevői méltán állapíthatták meg, hogy a csákvári méhtelepek mintatelepek.
Mayer pár év alatt nagy sikert aratott kaptárával, méhészeti szaktudásával. 1888-ban a Magyar Országos Méhészeti Egyesület választmányi tagjai közé került, az egyesületben felolvasásokat tartott, a Méhészeti Lapokban szakcikkei jelentek meg. Kaptáránák közlésével, megismertetésével, népszerűsítésével azonban elkésett. A kiállításokon, a szaksajtóban és Kühne hatására a méhészeti egyesületben kaptárával aratott sikere ellenére fellépése idején hivatalos részről már más irányba terelték a magyar kaptárkérdést. Kaptárfejlődésünk irányát ekkor már a Grand Miklós által szerkesztett három keretsoros állókaptár határozta meg. 1885–1886-ban ezt a kaptártípust a Földművelési Minisztérium országos egyesületi kaptár néven hivatalosnak minősítette. Grand a minisztérium méhészeti felügyelőjeként kaptárát hivatalos nyomással, tanfolyamokkal, kedvezményekkel és ajándékozásokkal is terjesztette. A kicsiny térfogatú, apró keretű egyesületi kaptár hibáit végérvényesen idős Boczonádi Szabó Imre nagy állókaptára küszöbölte ki 1901-ben. Boczonádi egész századunkra meghatározta a magyar kaptárfejlődést.
A Mayer-kaptárról a legkésőbbi kereskedelmi híradás 1912-ből maradt ránk: a Meister Testvérek Faáru- és Méhkaptárgyára (Budapest) katalógusában még hirdették. Varga József méhész (szül. 1886) elmondta, hogy a csákvári Esterházy uradalomban az első világháború előtt főként Mayer-kaptárral dolgoztak. 1914 júliusában Pozsonyban, a háború kitörése miatt félbeszakadt méhészeti kiállításon az uradalom két Mayer- és egy Boczonádi-kaptárral szerepelt. Az 1914-es év méhészeti leltárában a 173 méhcsalád számára 81 Mayer-kaptárt, négy egyesületi kaptárt, hét fából készült öreg méhkast és két Boczonádi-kaptárt találunk. Az uradalom és a csákvári méhészek egészen a második világháborúig főként a Mayer-kaptárt alkalmazták, sőt néhány csákvári méhész – kissé átalakított formában – még az 1970-es, 1980-as évek fordulóján is használta (Lukács 1996).
Szerző: Viszló Levente
Irodalom
-Lukács L. (1996): A Vértes néprajza. In: Béni K. & Viszló L. (szerk.): Egy cseppnyi Magyarország. A Vértes hegység és környéke. Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány, Csákvár: 191–216.
Méhészek
Cseh Sándor (Zámoly)
Telefon: 22/251-017