Igaz, hogy az erdei- és a feketefenyő állományai a Vértesben tájidegennek számítanak, mégis van két védett gombafajunk a vértesi fenyvesekben is. A rózsaszínű nyálkásgombát (Gomphidius roseus) korábban csak az Őrségből és a Mátra egy pontjáról ismertük, azonban néhány éve a Pusztavámhoz közeli Lépa-kút környékén sikerült megtalálni. Ez azért érdekes, mert eddig csak őshonosnak tekintett erdeifenyvesből került elő. Különleges igényű faj, mivel az erdeifenyőn (Pinus sylvestris) kívül egy másik ritka gombafajjal, a tehéntinóruval (Suillus bovinus) is kapcsolatban él, mindig azzal együtt terem. A Lépa-kút meddői ezek szerint nemcsak számos orchideának adnak élőhelyet, hanem védett gombáknak is. A szivárgó vízben gazdag pionír bányameddőn olyan gombafajok élnek, amelyek tőzegmohalápokra jellemzők! A daróc-tejelőgomba (Lactarius helvus) hazánkban összesen nyolc helyről (tőzegmohalápokról és savanyú talajú vegyes erdőből) ismert, ez az egyik. A terület másik lápi gombafaja a fehéres színű lápi érdestinóru (Leccinum holopus), amely egyébként nyírlápokon honos.

Egészen más jellegű fenyvest találunk a Csákberény feletti Kopasz-hegyen! Míg a Lépa-kút fenyveseinek gombái a nedves, északi jellegű, montán környezetet idézték, addig itt (alig 6 km-rel délebbre) a száraz déli lankákon mediterrán gombákkal találkozhatunk. A tulipán csészegomba (Sarcosphaera coronaria) leginkább Dél-Európában, meszes talajú, száraz fenyvesekben elterjedt. Félig a föld alá süllyedt, hólyagszerű termőtestei fejlődésük közben kiemelkednek, felül felhasadnak, majd tulipánszerűen szétnyílnak, láthatóvá téve a termőtest belsejében lévő lilás színű termőréteget.

Ősszel, az étkezési gombák gyűjtésének igazi szezonjában legjobb eséllyel e telepített fenyvesekben találhatunk nagyobb mennyiségű, jó, ehető, étkezési gombát. Csak erdei- (Pinus sylvestris) és feketefenyők (P. nigra) alatt élnek a sokszor tömeges gombatermést produkáló, nyálkás-ragadós, barna kalapú, élénksárga csöves termőrétegű, sárga tönkű fenyőtinóruk, azaz a szemcsésnyelű (Suillus granulatus) és a rózsástövű fenyőtinóru (S. collinitus), valamint a barna gyűrűstinóru (S. luteus). Sokan kedvelik az ízletes rizikét (Lactarius deliciosus), amelynek tölcséres, répasárga kalapját megtörve narancssárga tejnedv buggyan elő. Rézvörös kalapja, ritkán álló, mélyen lefutó, sötétbarna lemezei vannak a vöröses nyálkásgombának (Chroogomphus rutilus), amely kiváló étkezési gomba, sárgás húsa hő hatására vöröseslilára változik. A kis termetű, szürke kalapú, szürkésfehér lemezű és tönkű fenyőpereszke (Tricholoma terreum) is közkedvelt gomba, népes boszorkánykörökben, nagy tömegben terem, gyakran rákízű pereszkének is hívják.