Csákberény, Csákvár és Gánt körzetében számos helyen találunk nagy kiterjedésű, zárt mészkedvelő tölgyeseket, főként csertölggyel (Quercus cerris). A kőzethatású talajokkal szemben itt vastagabb erdőtalajt láthatunk. A Gánti-nyiladék és a gránási Nagy-Vaskapu környékén elterülő déli fekvésű, szubmediterrán jellegű, zárt tölgyesekben számtalan különleges és ritka gomba él. A tinóruk közül jellegzetes a sátántinóru (Rubroboletus satanas), amely fehéres kalapja alatt vörösen hálózatos tönkjével, vörös termőrétegével hívja fel magára a figyelmet. Néhány ponton megtalálható a védett császárgalóca (Amanita caesarea), az ókori rómaiak csemegéje. Ezt a mediterrán elterjedésű gombát akkoriban fejvesztés terhe mellett be kellett szolgáltatni az uralkodónak. A fehér galócatojásból előbújó narancsvörös kalapú, citromsárga tönkű és lemezű, nagyméretű gomba valóban pompás látvány, kulináris élvezeteket azonban már nem jelenthet, mivel védett! Csak meleg és csapadékos nyarakon terem, ma már Európa-szerte ritka.
A közönséges süngomba (Hericium erinaceus) főként öreg csertölgyek (Quercus cerris) alsó odúiból, sebzési helyeiből nő ki, groteszk termőteste összegömbölyödött fehér sünre emlékeztet. Ez is ritka, védett faj!
A Csákberény feletti Nyári-állás tölgyeseiben egyes öreg csertölgyek (Quercus cerris) körül néha megjelenik a háromszínű álpereszke (Leucopaxillus compactus). Nemcsak hazánkban védett, hanem az egész kontinensen védendő. 25 cm-esre is megnövő kalapja rózsás okkerbarna, lemezei fakósárgák, tönkje krémfehér, hasas. Talán a legfőbb jellegzetessége az illata, amely kukoricabajuszra emlékeztet.
Ősszel a Horog-völgy alsó területein rengeteg pókhálósgombafaj (Cortinarius spp.) figyelhető meg. A nagygombák ezen egyik legfajgazdagabb csoportjához mintegy 500 faj tartozik, sokuk mérgező. Közös jellemzőjük, hogy a kalap szélét a tönkkel fiatalkorban pókhálószerű szálak kötik össze, amelyek később elszakadnak, a tönkre lesimulnak, és a rájuk hulló spórák rozsdabarnára színezik őket. Sok fajuk nagyon színpompás és dekoratív, a csoport egyik legszebb képviselője a hazánkban ritka ibolyáskék pókhálósgomba (Cortinarius sodagnitus).
A gombák egyik királya a föld alatt növő nyári szarvasgomba (Tuber aestivum), nagyon felkapott és különleges csemege. Mivel az üde, meszes talajokat kedveli, a Vértesben is több helyen előfordul. Sajnos az egyik legnagyobb termőhelyének számító Mór feletti élőhelyéről egy közelmúltban végzett vágás eltüntette, de egy csapadékosabb nyár derekán vagy végén számos egyéb helyen előjöhet. A másik „király” már sokkal feltűnőbb. A királytinóru (Butyriboletus regius) mediterrán elterjedésű faj. Élénk sötétrózsaszín kalapjával, citromsárga tönkjével és termőrétegével gyönyörű látványt nyújt. Kiváló étkezési gomba lenne, de leggyakrabban kukacos, ráadásul rendkívül ritka, védendő!
A Vértes nyugati oldalán, Pusztavám és Oroszlány környékén inkább homokos talajúak a tölgyesek, ami a gombák fajösszetételében is megmutatkozik. A Szépvíz-ér környéki homokon ősszel néha megtalálható a védett gyökeres álpereszke (Leucopaxillus macrocephalus) boszorkányköre. Mindig öreg tölgyek (Quercus sp.) körül növeszti hatalmas termetű termőtesteit (30 cm kalapátmérő, akár 1,5 kg tömeg). Nagy barnás kalapja és krémszínű lemezei vannak. Gyökerező, hasas tönkjéről és jellegzetes kukoricabajusz-szagáról jól felismerhető.
A halálosan mérgező gyilkos galóca (Amanita phalloides) nem kötődik sem fafajhoz, sem talajtípushoz, de talán a tölgyesekben a leggyakoribb. Sárgászöld, zöldesfehér kalapja változatos színű lehet. Lemezei fehérek, gallérja és zsákszerű bocskora van. Kb. 50 g elfogyasztása már halálos dózist jelent. Méreganyagai sem főzéssel, sem szárítással, sem fagyasztással nem távolíthatók el. A gombagyűjtésnek számos szabálya van, de ezek közül a legfontosabb, hogy a gyűjtött, étkezésre szánt gombát mindig mutassuk meg gomba-szakellenőrnek!