Löszgyepek: A Mór melletti Látóhegyi-tavak felett, vagy keletebbre, az Orondi-legelőn, a Bucka-hegy alatt, illetve Csákvár és Vértesboglár közelében a löszgyepek olyan kisebb maradványai találhatók, amelyek a védett növények mellett ritka vagy érdekes gombákban is gazdagok. Tavasszal látható itt a löszgyepekre jellemző sziki kucsmagomba (Morchella steppicola). Ez a faj az eurázsiai sztyeppeket követi, nálunk (kb. Bakonycsernye vonalában) húzódik elterjedésének nyugati határa. A Vértesben nem ritka, a löszös talajt egészen a dolomitsziklagyepek kibúvásáig felkíséri.
A löszgyepek értékes növényvilágához kapcsolódik több színpompás nedűgombafaj (Hygrocybe sp.), amelyek a legcsekélyebb szennyezésre a területről való eltűnéssel reagálnak. Nemcsak szokatlan színükkel, hanem indikátor értékükkel is felhívják magukra a figyelmet. Rikító citromsárga a Konrad-nedűgomba (Hygrocybe konradii), vérvörösen csillog az enyvestönkű nedűgomba (Hygrocybe glutinipes), a mohapárnákban pedig sárgászöld ékszerként ragyog a zöldes nedűgomba (Hygrocybe psittacina). E fajok a hegylábi területek felszakadozó erdősztyeppjeinek füves szakaszaira jellemzők, háborítatlan élőhelyeket jeleznek, mindamellett igen ritkák. 1937 óta nem találták hazánkban a keserű nedűgombát (Hygrocybe mucronella), azonban a Haraszt-hegy alól 2010-ben előkerült. Az Orondi-legelőn, a Sarok-legelőn vagy a Csákvár melletti repülőtéren kis szerencsével megtalálható a nagy csészéspöfeteg (Disciseda bovista). 2 cm átmérőjű gömbszerű termőteste alul csészeszerű vastag burokrészben ül. Európa-szerte nagy ritkaság.
Dolomitsziklagyepek: Ezeken a száraz élőhelyeken kevés gombafaj akad. Tipikus az öves nyelespöfeteg (Tulostoma brumale) megjelenése, amelynek fehér, borsónyi fejecskéjét 4-5 cm-es nyélszerű rész emeli ki a talajból. A fejecske szájadéka övesen peremes, rajta keresztül szállnak ki a spórák. Érdekes, hogy ez a gombafaj inkább homoki gyepekre jellemző, de – egyes homokpusztagyepi növényekhez hasonlóan – dolomiton is megjelenik. A csákberényi Bucka-hegy közelében vagy a gánti Meleges lejtőin bárhol megtalálhatjuk.
Ritkaság és nehezen észrevehető a szemcsés csillaggomba (Geastrum campestre). 2 cm átmérőjű, csillagszerű karjaival érdekes jelenség, az Alföld gyepjeit, legelőit idézi. Nagyon hasonló hozzá a dolomitsziklagyepeken gyakori apró csillaggomba (Geastrum minimum), amelyből egy ötforintos érmén akár 5-6 db is elfér, gyakran az apró nőszirommal (Iris pumila) egy helyen találhatjuk.
Homoki gyepek: Pusztavám felett a Vértes nyugati lábánál, a Kisalföld homokján sovány legelőket, fajgazdag homoki gyepeket találunk. A pillás nyelespöfeteg (Tulostoma fimbriatum) hű kísérője a homokos talajoknak. A fent említett öves nyelespöfetegtől (T. brumale) főként abban különbözik, hogy szájadéka rojtos, nem övesen peremes. A homokpuszták gazdag zuzmó- és mohavilágában tenyészik a karéjos mohagomba (Arrhenia spathulata). Apró termőtestei lapátszerűek, fodrosan karéjosak, termőrétegük enyhén eres. Tipikus homoki faj a homoki szömörcsög (Phallus hadriani), amely lilásrózsaszín kocsonyás tojásból nő ki, zöldesbarna süvegrésze hosszú fehér tönkön ül, 25 cm magas is lehet. Spórái dögszagú nyálkás váladékban úsznak, elsősorban legyek terjesztik őket. Pusztavám közelében szintén homokos talajon él az Arrhenia rickenii nevű apró, mohaparazita gombácska, amely érszerűen elágazó, kacskaringós lemezeivel érdekes jelenség, hazánkban ezen kívül csak Bátorligeten, a legendás Fényi-erdőben találták.
Legelők: A natúrpark területén számos természetközeli legelő található, amelyeket természetkímélő gyepgazdálkodással tartanak fenn. A kezelés sikerét bizonyítja több védett gombafaj folyamatos jelenléte.
Európában (és sajnos hazánkban is) nagyon megritkult a lemezes pöfeteg (Chlorophyllum agaricoides), tipikusan Alföldi elterjedésű, védett gombafajunk. Csúcsos, fehér, paprika alakú termőtestei sokáig zártak, majd alsó részükön széthasadnak, szabaddá téve a spórákat. Élőhelyei, a nitrogénben feldúsult talajú legelők, az extenzív állattartó gazdaságok, tanyák sorra szűnnek meg, ezért kipusztulóban van. Érdekes módon azokról a helyekről is rendre eltűnik, ahol az állattartás megmaradt. Valószínűleg nagyon érzékeny lehet az állatok takarmányához adott adalékanyagokra, csak olyan trágya közelségében él meg, amely ezektől mentes. Vértesboglár mellett, a natúrpark Boglártanya Erdei Iskolájának területén jól érzi magát, a képen látható kollekciót az erdei iskola tanulói találták 2014-ben.
Hasonló módon tűnik el a pontozott maggomba (Poronia punctata) is. Európa hét országából pusztult ki az elmúlt évszázadban bekövetkezett változások miatt, további öt országban pedig a kihalás szélén áll. Kizárólag olyan legelőn él, ahol az extenzív lótartás évszázados múltra tekint vissza, és a trágyában semmilyen mesterséges adalék maradványai nem találhatók. A lótrágya felszínén apró fehér korongokként, csoportosan jelenik meg. Fehér felületén kicsiny fekete pontok láthatók, ezek a termőtestek nyílásai (oszciólumok). Spórái ragacsos felületűek, a gomba aktívan lövi ki őket. A környező fűszálakra tapadt spórákat a lovak lelegelik, majd emésztőrendszerükön végighaladva a spóra a tápanyagául szolgáló trágyával együtt távozik. A Csákvár melletti Sarok-legelőn, illetve a repülőtér egy-egy pontján még megtalálható. Ezenkívül Csévharaszton és Bugacon él még, mindkét helyen több évszázados állattartási hagyományokkal rendelkező pusztákon. Érdekes megfigyelés, hogy a Gánt környéki túraútvonalakon – ahol rendre megfordulnak a Sarok-legelő lovai – található lócitromokon a pontozott maggomba szintén megjelenik, tehát a gomba részben a területhez, részben a gazdaállataihoz kötődik.
Csákberény alatt, a Madzag-réten, illetve keletebbre, a Boglártanyán csapadékos nyárvégeken nagy boszorkánykörökben jön elő az őzlábgalóca (Amanita vittadini), amely ritka védett gombafajunk. Durván pikkelyes kalapja akár arasznyi is lehet, övesen mintázott tönkje 30 cm magasságúra is megnő. Egy másik, szintén boszorkánykört alkotó védett faj a tejpereszke (Leucopaxillus lepistoides), tejfehér, vaskos termőteste 30 cm átmérőjű is lehet, sűrű lemezei idősen kissé lefutók. Ezekhez hasonlóan számos réti gombafaj él együtt fűfélékkel. A boszorkánykör helye a gomba termőidején kívül is jól látható, mivel ott gyűrű alakot rajzol ki a sötétebb zöld, magasabb fű. A kör évről évre lassan tágul. A Gánt feletti legelőkön 30 m-nél nagyobb átmérőjű körök is láthatók, amelyeknek becsült kora legalább 300 év! Érdekes belegondolnunk, hogy a famatuzsálemekhez hasonlóan az ilyen idős képződmények is jól tájékoztathatnak bennünket egy-egy terület múltjáról.
A Vértesi Natúrpark gombavilága tehát nagyon fajgazdag, számos védett faj él a területen. A gombák hű kísérői az adott élőhelyeknek, kiváló indikátorai a természetességi állapotnak. Étkezési értékük mellett a jövőben több figyelmet kellene fordítanunk a természetben és a természetvédelemben betöltött szerepükre is!