Mi is az a Natura 2000?

Natura 2000 területek

Az Európai Unió ökológiai hálózata

Európában az ipari forradalom óta, a városi életformára történt tömeges áttérés, a mezőgazdasági tevékenység mind nagyobb mértékű térnyerése, a helyenként érthetetlen sűrűségű úthálózati rendszer kiépítése,a folyamatosan növekvő turisztikai terhelés és számos további tényező következtében a természethasználat már nagyon korán megkezdődött és napjainkra eljutott odáig, hogy nyugodtan kijelenthetjük földrészünkön a természetes élőhelyek kiterjedése töredékére zsugorodott. Azonban nemcsak az élőhelyek, hanem különösen a speciális élőhelyekhez kötődő, vagy sajátos életvitelű növény és állatfajok százainak helyzete is jelentősen rosszabbodik. Ezekre a negatív folyamatokra természetes válaszként az egyes országok mind Európában, mind a világ többi részén sorban nyilvánították védetté a különböző állat és növényfajokat, és kezdték meg a védett természeti területek hálózatának kialakítását. Utóbbiak közül a legismertebbek a nemzeti parkok, melyek ma már valamennyi földrészen a természetmegőrzés kiemelkedő jelentőségű helyszínei, de mind nagyobb a turisztikai jelentőségük is. Nemzeti parkokat általában olyan területeken jelölnek ki az egyes országok kormányszervei, amelyeknek gazdag, vagy igen gazdag az élővilága, de különleges, legtöbbször egyedi táji adottság, és kultúrtörténeti értékek is jellemezik az adott térséget. A védett természeti területek közé tartoznak a tájvédelmi körzetek, a természetvédelmi területek, a speciális rezervátumok stb. is. Valamennyi esetében a gazdag élővilág, vagy egy-egy különleges faj megléte sok esetben feltétele a terület kijelölésének. Tovább gazdagítja a védett természeti területek hálózatát a geológiai folyamatok során kialakult képződmények széles skálája és közöttük is megkülönböztetett helyet foglalnak el a barlangok. Európában a nagyobb kiterjedésű védelem alá helyezett területek – a legmagasabb hegyek kivételével – többnyire emberi behatás alatt állnak, vagy álltak az elmúlt századokban. Ez az emberi tevékenység jelentősen befolyásolta a táj arculatát, és a legtöbb esetben ma is hozzájárul annak megőrzéséhez, pl. azzal, ha egy nyílt térséget folyamatosan legeltetnek, és ezzel megakadályozzák esetleges beerdősödését. A természetvédelmi szervek már nagyon régen felismerték, hogy egy-egy hagyományos gazdálkodási mód éppen olyan megőrzésre érdemes érték, mint az állat- vagy növényvilág. Egy-egy nemzeti park esetében azonban a megőrzendő értékek sora kiegészül az építészeti alkotásokkal, amelyek sokszor nem különleges létesítmények, hanem a hagyományos gazdálkodást kiszolgálják és persze azokkal az eszközökkel, szokásokkal, amelyek az adott térségre jellemzőek. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy az európai nemzeti parkok legtöbbször nem lakatlan területen kijelölt „rezervátumok”, hanem a kultúrtájat és a különleges természeti adottságokkal rendelkező tájat magukban foglaló területek, melyek élővilága egyedi, gazdag, és amelyeknek egy része a látogatók számára is megtekinthető.

Ez a természetvédelmi gyakorlat Európa minden országában tetten érhető, azaz mindenütt vannak védett természeti területek, nemzeti parkok, sikeres és kevésbé sikeres programok egy-egy veszélyeztetett állat vagy növényfaj megőrzésére. Ha építészeti remekeinket, nemzeti történelmünk fontos helyszíneit műemlékké nyilvánítjuk, vajon ezzel megvédtünk-e minden értéket, azok közül, amit fenn kell tartanunk? Nyilvánvalóan nem.

Vajon Európa nemzeti parkjai és más kategóriába tartozó védett területei magukban foglalnak-e minden természeti értéket, vajon együtt képesek-e arra, hogy megállítsák földrészünkön a biológiai sokféleség csökkenését? Ma már tudjuk, hogy nem. A környezetből érkező negatív hatások folyamatos növekedése lehetetlenné teszi, hogy rezervátumokban hosszú távon fenntartsuk az élővilág gazdagságát. Mivel az eddigi erőfeszítések nem voltak elegendőek, akkor további lépéseket kellett, kell tenni. Kézenfekvő megoldás lenne újabb és újabb védett területeket kijelölni és azokat megfelelően kezelni. Ennek azonban van két nagyon komoly akadálya. Egyrészt földrészünkön a termőföld legnagyobb része magántulajdonban van. A sok tulajdonos által birtokolt, a természetben valamiféle egységet képező területeken nemzeti parkot kijelölni és eredményesen működtetni szinte lehetetlen. Másrészt nagyon sok olyan élőlény vesz körül bennünket, amelyek nem a rezervátumokban, nemzeti parkokban, hanem gazdasági hasznosítású erdeinkben, mezőgazdasági területeinken élnek, vagy másutt is előfordulnak, de nagy állományaik a művelés alatt álló területekhez kötődnek. Ezen utóbbi fajok megőrzése érdekében egy olyan rendszer kidolgozása, létrehozása és működtetése vált szükségessé, amely a ritka speciális élőhely igényű és a közönséges, széles körben elterjedt, de mégis folyamatosan csökkenő állományú fajokat képes hosszú távon fenntartani. Az Európai Unióban ezek a Natura 2000 területek.

Azonos cél, eltérő gyakorlat

A Natura 2000 területek hálózata több szempontból is eltér a védett természeti területek hálózatától, annak ellenére, hogy a két típusú terület között, jelentős átfedés lehet.

A Natura 2000 területek legfontosabb jellemzői:

az egész Európai Unióban azonos szempontok alapján történt, ill. történik a kijelölésük;
a rájuk vonatkozó fontosabb szabályok valamennyi tagállamban azonosak;
kijelölésük során csak természetvédelmi szempontokat lehet és kell figyelembe venni;
kétféle Natura 2000 terület létezik, ezek: a Madárvédelmi Területek és a Természetmegőrzési Területek;
a területek kijelölése az ún. jelölő fajok vagy élőhelyek alapján történik;
az ún. jelölő madárfajok jegyzékét a Madárvédelmi Irányelv tartalmazza;
a jelölő élőhelyeket és a madarakon kívüli állat,- ill. növényfajokat az Élőhelyvédelmi Irányelv határozza meg;
a Madárvédelmi Területek kijelölése nemzeti hatáskörbe tartozik;
a Természetmegőrzési Területekre vonatkozóan a tagország javaslatot készít, melyrekről az Európai Bizottság dönt, de a jogrendbe történő illesztésük a nemzeti kormányok feladata;
ABizottság részére mindkét irányelv végrehajtásáról meghatározott időközönként részletes jelentést kell készítenie a nemzeti kormányoknak;
egy terület lehet egyszerre Madárvédelmi és Természetmegőrzési Terület is

Új szemlélet, új gyakorlat

A Natura 2000 területek kijelölésének alapját a Madárvédelmi Irányelv és az Élőhelyvédelmi Irányelv képezi. Ezek kidolgozását az a felismerés vezérelte, hogy az Unió területén számos olyan élőhely és faj él, amelyek helyzete a védett természeti területek hálózatának kialakításával sem lett jobb, nem biztosított azok hosszútávú fennmaradása. Hogyan lehetséges ez? Egyrészt úgy, hogy az élőlények egy jelentős része, pl. madarak halak, rovarok nagy területet járnak be életük során és nyilvánvalóan nem mindig tartózkodnak védett területeken. Különösen látványos ez a vonuló madarak esetében. Egy északon fészkelő daru vagy még inkább daruállomány biztonságosan költhet pl. egy finnországi nemzeti parkban, de ahogy vége a költési időszaknak elhagyja azt, és akár az is lehetséges, hogy úgy jut el Afrikáig és úgy telel ott, majd úgy tér vissza fészkelőhelyére, hogy közben egyetlen védett területet sem érint. Már ebből a példából is látszik, hogy nem elegendő a fészkelés idején a biztonságos, táplálékban gazdag élőhely, ha a vonulás során ugyanezek a feltételek nem adottak. De az sem fordulhat elő, hogy a fészkelőterületen komoly erőfeszítéseket tesznek egy-egy faj érdekében, a vonulás során pedig mértéktelen vadászat tárgyává válnak, és ezzel ellehetetlenítik a megőrzését.

Más fajok esetében viszont az sem ritka, hogy állományaik nagyobb része nem védett területen él. Ilyenek például a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken fészkelő madarak közül a haris, a túzok, de a mezei pacsirta vagy a sordély is. Ezek tehát olyan fajok, amelyeket csak a védett területeken nem lehet megőrizni, további intézkedések is szükségesek fennmaradásuk érdekében. De ugyanilyen a halfajok többsége is. A garda (látóhal) legjelentősebb hazai állománya például a Balatonban él, ezért legnagyobb tavunkat is ki kellett jelölni Natura 2000 területnek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tóban többet nem lehet fürdeni, csónakázni, vagy akár horgászni, de azt igen, hogy olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek lehetővé teszik a garda állomány fennmaradását, illetve azokat a hatásokat, amelyek fennmaradását veszélyeztetik, meg kell akadályozni. Fontos eleme, mondhatnánk érdekessége az uniós szabályozásnak, hogy csak azokon a Natura 2000 területeken kell egy-egy fajra vagy élőhelyre vonatkozóan intézkedéseket foganatosítani, amely területeket azokra kijelöltek. Példánknál maradva ez azt jelenti, hogy hiába él esetleg a Balatonban számos további ún. jelölő halfaj, ha azokra a tó nem került kijelölésre, megőrzésük érdekében ott nem kell külön intézkedéseket tenni. Természetesen a védett állatok ettől még védettek maradnak és háborítatlanul élhetnek a Balatonban, de külön intézkedést nem keletkeztetnek.

Sokan értetlenül fogadják, hogy pl. a Hajdúságban található rendkívül jó minőségű – magas Aranykorona értékű – szántó területek egy részét is Madárvédelmi Területnek jelölték ki, miközben ott van a közelben a jelentős kiterjedésű Hortobágyi Nemzeti Park is. Valóban, viszont a soktízezres vonuló darucsapatok jelentős része az őszi kukorica tarlókon keresi táplálékát és csak éjszakázni keresi fel a nemzeti park területét. Emiatt az intenzíven művelt kukoricaföldek is bekerültek a Natura 2000 hálózatba, mert csak így lehet eleget tenni annak a közösségi szabálynak, amely szerint gondoskodni kell a vonuló madarak számára is olyan területekről, amelyeken megtalálják táplálékukat és nyugalmukat egyaránt. Természetesen egy kukoricaföld kijelölése nem jelenti azt, hogy azon meg kell változtatni a gazdálkodás eddigi módját és ott valami különleges feltételeknek kell megfelelnie a tulajdonosnak, területhasználónak. Erről szó sincs, aki eddig ott kukoricát termelt az a következő években, évtizedekben is korlátozás nélkül megteheti ugyanazt. Nem lehet azonban ezeket a táplálkozóterületeket korlátlanul átalakítani, más célra használni, ill. ehhez hatósági engedélyre van szükség.

Natura 2000 hálózat Magyarországon

A Natura 2000 területek Magyarországon a védett természeti területeink mintegy 90%-át magukban foglalják. Joggal felmerül a kérdés, hogy miért nem az egészet. A válasz nagyon egyszerű. Egyrészt a Natura 2000 területek csak az élővilág megőrzésére szolgálnak, és nem terjednek ki a geológiai értékekre. Azok a természet védelméről szóló törvény felhatalmazása alapján miniszteri rendelettel kihirdetett védett természeti területeink, amelyek létesítésének elsősorban a táj védelme, ill. a geológiai értékek megőrzése a célja, nem kerültek bele a Natura 2000 hálózatba. Másrészt a védett természeti területek kijelölésének lehetnek olyan nemzeti szempontjai is, amelyek a védettséget indokolják pl. olyan fajok jelenléte, amelyek magashegyiek, ezért nálunk csak minimális állományban és csak elvétve fordulnak elő, de pl., az Unió más országaiban tömegesek, ezért nem kerültek fel egyik irányelv mellékletére sem, azaz nem jelölő fajok és nem jelölő élőhelyek.

Natura 2000 hálózatunk jóval nagyobb kiterjedésű, mint a védett természeti területeink rendszere. Ennek is megvan azonban a szakmai oka. Egyrészt a jelölő fajok és élőhelyek mindegyikének van elterjedési területe, amely nem egységesen fedi le az egyes tagállamokat. A főleg keleti elterjedésű fajok Nyugat-Európában nagyon kis számban élnek és még a Közép-európai országok csatlakozása előtt felkerültek az Uniós jelentőségű fajok – azaz a Natura 2000 jelölő fajok - listájára. A Közép-európai országok csatlakozásával az adott faj Uniós állománya hirtelen megnövekedett, viszont nem változott azok státusza, azaz pl. Magyarországon is ki kellett jelölni olyan területeket, amelyek a vöröshasú unka, vagy a kisfészkű aszat fennmaradását segítik, pedig nálunk mindkét faj igen jelentős számban él és nem is tekinthető veszélyeztetettnek. Az egyes fajok vagy élőhelyek földrajzi elterjedésének Unión belüli egyenetlenségét jogi szabályozással azonban nem lehet kiegyenlíteni. A hazai védetté nyilvánító gyakorlat szerint sem a Balatont, sem a kisfészkű aszat termőhelyét nem helyeztük volna védelem alá, ám az Uniós jog átvételével erre is sort kellett keríteni. A Natura 2000 területeknek a hazai védett természeti területek hálózatánál nagyobb kiterjedését a Madárvédelmi Területek kijelölési kötelezettsége indokolta a legnagyobb mértékben. A már említett daru éves életciklusát ismertető példa is mutatja, hogy a táplálkozóhelyek kijelölését is el kellett végezni, amely jelentősen növelte a hálózat kiterjedését. Egy harmadik oka is van annak, hogy miért nagyobb a Natura 2000 területek hálózata, mint a védett területeké. A hazai Natura 2000 hálózat legnagyobb részben magában foglalja az ún. védelemre tervezett területeket is. Ezek olyan területek, amelyeket a különböző szakemberek felmérései alapján magánszemélyek, tudományos intézetek, civil szervezetek védelemre javasoltak, és amelyeket felülvizsgálata során megerősítést nyert, hogy azok természeti értékeik alapján védelemre érdemesek. A védetté nyilvánítás azonban meglehetősen hosszadalmas, bonyolult folyamat. Mivel e területek nagy része megfelelt a Natura 2000 területté nyilvánítás követelményeinek, és velük kiegészítve lehetett az Unió Bizottságával elfogadtatni a magyar területkijelölés javaslatot, ezek is bekerültek a hálózatba.

A Natura 2000 területek hazai kihirdetéséről „Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről” szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet intézkedett.

Természeti értéket őrző gazdálkodás

Hogyan lehetséges, hogy 2004-ben nem védett területeket is ki lehetett jelölni Natura 2000 területté, azaz az Európai Unió ökológiai hálózatának részévé, miközben hosszú évszázadok óta azokon a területeken emberi tevékenység formálta a táj arculatát, esetleg az ottani haszonvétel módja látszólag a természeti értékek fennmaradása ellen hatott? Ennek a kérdésnek a megválaszolása előtt egy széles körben elterjedt és mélyen beivódott tévedést vagy inkább tévhitet kell eloszlatni. Sajnálatos módon Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy a természetvédelmi területeken ellehetetlenül a gazdálkodás. Természetesen vannak olyan szabályok, amelyek a gazdálkodók részéről odafigyelést várnak el olyan kérdésekben is, amelyekre egyébként nem figyelnének, de legyünk őszinték, ezek döntő többsége olyan, amelyet a terület ökológiai adottságait, vagy más szóval termőhelyi viszonyait ismerő gazdálkodó saját érdekében, magától is betart. Vajon tényleg elhiszi valaki, hogy pl. a nagy pusztáinkon létesített nemzeti parkokban a gazdálkodást érdemben korlátozza a nemzeti parkká nyilvánítás? Aki ezt gondolja, az bizonyosan nem ismeri a XIX. századi legeltetési szabályokat. Ezekben a legelőterületek (puszta) mindenkori legjobb állapotának megőrzése érdekében részletesen szabályozták a kihajtás, behajtás és hasznosítás feltételeit. Vajon a puszta megőrzése érdekében lehet-e új, az évszázadokon keresztül jól bevált szabályokhoz képest újat, szigorúbbat alkotni? Vajon a nemzeti parki célnak nem az felel-e meg a legnagyobb mértékben, hogy a puszta, puszta maradjon? Azt pedig csak a legelő állatok tízezreivel együtt lehet fenntartani. Természetesen a rendszerváltás előtti rövidlátó, a hosszú távú érdekeket semmibe vevő gazdálkodáshoz képest szigorodás történt, de ez nem más, mint a múltban, gyakorlatban kikristályosodott, a helyi gazdák által felállított önkorlátozó szabályok ismételt életbe. Sokan azonban a Natura 2000 területekre vonatkozó gazdálkodási szabályokat – fenntartható gazdálkodás – a rövidtávú érdekek érvényesítése miatt, tehernek élik meg. Ezen a helyzeten segít a Natura 2000 területeken folyó élőhelyfenntartó gazdálkodás hosszú távú fennmaradását biztosító támogatási rendszer, melyre a gazdálkodók önkéntes alapon pályázhatnak.

A Natura 2000 területté kijelölés a legjobb bizonyítéka annak, hogy az adott területen folyó gazdálkodás az esetek legnagyobb részében harmonizált a természeti adottságokkal. Ha ugyanis nem így lett volna, ha a gazdálkodás minden természeti értéket felélt volna, megsemmisítette volna az élőhelyeket stb., akkor ott ma nem lehetne Natura 2000 terület, azok élővilágáról nem volna mit jelenteni az Európai Uniónak, és nem lehetne azok állapotának javítására, különleges jelölő fajaik megőrzésére milliárdos EU-s pályázatokat nyerni. Természetesen, az olyanfajta megközelítés, amelyik lecsapolta pl. a Hanságot, vagy a Balatont „megszabadította” a déli partján elterülő berkektől, amelyek a befolyó vizeket tisztították, a természetvédelem megjelenését korlátozásnak éli meg. A kérdés azonban ezekben az esetekben a társadalmi hasznosság oldaláról vizsgálandó. Vajon hogyan élték meg azok a tájvédelmi körzetből adódó korlátozásokat, akik nem építhettek újabb és újabb házakat a Tihanyi-félszigeten? Bizonyára elkárhoztatták a természetvédelmet. De vajon lenne-e még egy teleknyi terület a félszigeten a vízpartok közelében, ami zöld felület maradt volna, ha nincs természetvédelmi korlátozás, vagy már ott sem lehetne szabadon lejutni a vízpartig, mint a tó számos más részén? A közérdek mindenképpen azt kívánta, hogy a Tihanyi-félsziget maradjon meg természetes állapotában, így tudják ugyanis azok is örömüket lelni benne, akiknek sosem jutott volna vízparti telek.

Ha tehát a különböző területek: rétek, legelők, vizes élőhelyek, halastavak, nádasok, erdők, stb. kezelése az utóbbi 50-100 évben a terület adottságainak megfelelő volt, akkor egyrészt ez biztosította a lehető legnagyobb haszonvételt, mert így lehetett minden évben a jusson is maradjon is elv gyakorlati alkalmazásával a legtöbb haszonra szert tenni anélkül, hogy a következő évi jövedelmet a terület kizsarolásával előre felélték volna. Az ilyen gazdálkodói megközelítés azonban nem szüntette meg a területre jellemző élővilágot sem. Ezért lehetett az adott területet Natura 2000 területté kijelölni.

Sőt, számos olyan terület van, amelyik a gazdálkodás nélkül már régen tönkrement volna. Ez azt jelenti, hogy természeti értékeiket a gazdálkodás nem, hogy elpusztította, hanem egyenesen annak köszönhetik létüket. Ilyen területek Magyarországon különösen nagy kiterjedésben találhatók, hiszen valamikor a Kárpát-medencére napjainkban olyannyira jellemző nyílt legelő táj helyén nagyrészt erdők voltak. Az élővilág fejlődésének sajátos tulajdonsága a szukcesszió, ami nem más, mint a növénytársulások időbeli egymás után következése, és amelynek eredménye a lehető legösszetettebb, legstabilabb rendszer, az ún klimax társulás kialakulása, amely Magyarországon az esetek többségében erdőt jelent. Mivel Magyarország területének emberi tevékenység előtti állapotában 85%-a erdőterület volt, beavatkozás nélkül ehhez közeli állapot alakulna kihosszú idő alatt. Az emberi tevékenység az erdők jelentős részét kiirtotta, sőt az ország nagy részén keletkezésük feltételeit is megszüntette pl. a talajvíz drasztikus mértékű lesüllyesztésével, a természetes erdőkig az élővilág fejlődése nem juthat már el. A szukcesszió első fázisain viszont túljuthat, ami azt jelenti, hogy megszűnnek pl. a hegyi kaszálórétek, a legelő tavak, a nyílt homoki borókások stb. Ezek a területek ugyanis részben emberi tevékenység hatására jöttek létre, és évszázadok alatt települtek be rájuk az élővilág különböző elemei, míg más élőhelyek az emberi tevékenység előtt is léteztek a Kárpát-medencében, mint pl. a szikesek, de kiterjedésüket az emberi tevékenység jelentősen megnövelte. Napjainkban a szemünk láttára zajlik a gazdálkodás elmaradásával együtt járó természeti értékcsökkenés a hegylábi legelőterületeken, a domboldali legelőkön, a folyókat kísérő hullámtéri kaszálókon és más területeken. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy a gazdálkodás és a természeti értékőrzés nem egymás ellenségei, hanem szövetségesek. Természetesen vannak olyan konfliktus helyzetek, amelyek felnagyításával és általánosítással beállíthatók úgy, hogy a természetvédelem ellehetetleníti a gazdálkodást. Ma már azonban egyrészt léteznek olyan agrár-környezetvédelmi támogatási lehetőségek, amelyek segítik a gazdálkodókat, másrészt pedig, ha hirtelen konfliktus helyzet alakul ki, és a hatóság gazdálkodási korlátozást rendel el, akkor azért eseti kártérítés fizethető.

Jelölő fajok Magyarországon

Mint azt már korábban említettük, a jelölő fajok jegyzéke az egész Unióra érvényes és egységes. Természetesen az azokon található fajok és élőhelyek jelentős része nem fordul elő Magyarországon, értelemszerűen azokkal kapcsolatban gyakorlati teendőnk nincs is. A lista nem az egyes országok adottságait, hanem az egész közösség együttes természeti értékeit tükrözi. Magyarország azonban természeti értékei alapján sajátos helyzetben van. A földrajzi Európát a szakemberek még az Unió létrejötte előtt ún. biogeográfiai régiókra osztották fel. Magyarország az ún. Pannon biogeográfiai régióba tartozik amelyik az Unióban a kisebb területűek közé sorolható.A Biogeográfiai Régiók mindegyikének van sajátos, másutt nem, vagy csak jelentéktelen kiterjedésben élő, rájuk jellemző élővilága. Természetesen vannak olyan fajok és élőhelyek, amelyek több régióban is megtalálják életfeltételeiket, de ezek többnyire gyakori, kevéssé specializálódott fajok. A Pannon tájra jellemző különleges élőhelyek, a Natura 2000 területté nyilvánítással közösségi jelentőségűekké léptek elő. Mivel azonban a Pannon ökorégió lényegében csak a Kárpát-medencére terjed ki, bár magában foglal ugyan határainkon kívüli területeket is, mint pl. a Partium, vagy Szlovákia Kárpátok vonulata alatti területeinek egy része, elsődlegesen Magyarország feladata az ökorégióra jellemző természeti értékek megőrzése.

Miért ennyi Natura 2000 terület került kijelölésre Magyarországon?

A Natura 2000 területek kijelölése az Unió tagállamai számára kötelező volt, míg a később csatlakozóknak belépési feltétel. Ez a kötelezettség abból adódik, hogy az Unióba felvételüket kérő tagállamoknak a felkészülés során át kell venniük az Unió jogrendjét. Az Európai Unióban két irányelv határozza meg a Natura 2000 területek kijelölési kötelezettségét. A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv, amit 1979-ben fogadtak el, és a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv, ami viszont 1992-ből származik. Mindkét irányelv arról rendelkezik, hogy annak mellékleteiben felsorolt fajok, ill. élőhelyek megőrzésére olyan területek kell kijelölnie a tagállamoknak, amelyeken gondoskodnak azok fennmaradásáról. Ezek a területek együttes nevükön a Natura 2000 területek.

Gyakran elhangzik az a kritika a hazai kijelöléssel kapcsolatban, hogy túl sok a Natura 2000 terület, az ország területének kereken 21%-a. A valóságban azonban ez se nem sok, se nem kevés. A két irányelv mellékletein lévő fajok és élőhelyek közül Magyarországon előfordulók tulajdonképpen automatikusan meghatározták a hálózat kiterjedését. Számos faj, ill. élőhely vonatkozásában a Bizottság a felterjesztett javaslatot csak részben fogadta el, és további területek kijelölésére kötelezte Magyarországot.. Az Unióban a csatlakozásunk előtti 15 tagállam közül, mindössze Belgiumban, Dániában, Írországban, Hollandiában, Luxemburgban és Ausztriában kisebb a Natura 2000 területek kiterjedése, mint a magyarországi, de ez a kisebb terület pl. Belgiumban az ország területének 19%-a, Dániában 35%-a, Hollandiában pedig 32%-a. E számok ismeretében jól látható, hogy a magyarországi területkijelölés minden tekintetben az Unió átlaga körül mozog, a kijelölt területek számában – amely nálunk kereken 520 – jócskán elmaradunk az EU-15-ök átlagától, amely országonként 1250 terület.

Kötelezettségek a kijelölés után

A területek kijelölése után az egyes tagállamoknak számos kötelezettsége van. Először is be kell építeniük jogrendjükbe a Natura 2000 területek fenntartása, megőrzése érdekében azokat a szabályokat, amelyek hosszú távon is képesek biztosítani ezt a célt.

A Natura 2000 területeket nemcsak fenn kell tartani, de gondoskodni kell arról is, hogy a természetvédelmi szervek folyamatosan figyelemmel kísérjék azok állapotát. Ez a tevékenység a fajok és élőhelyek vonatkozásában Magyarországon a Nemzeti Biomonitoring Rendszerben már az Unióba történő belépés előtt, attól függetlenül kidolgozott és bevezetett szabványok szerint folyt. A monitorozás olyan tevékenység, amely azonos feltételek mellett éveken keresztül folyamatosan rögzíti kiválasztott mintaterületeken az egyes fajok állapotát, ill. azok változásait. Hazánkban a rendszer működtetését A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rögzíti. Magyarországon a monitorozási tevékenységben a nemzeti park igazgatóságok munkatársai mellett civil szervezetek, egyetemek, kutatóintézetek munkatársai vesznek részt. Az általuk gyűjtött adatok pedig a Természetvédelmi Információs Rendszerbe (TIR) kerülnek, amely térinformatikai alapú, azaz minden élőlényre vonatkozó adat pontos helye láthatóvá válik a rendszerben és egyúttal más rendszerekből származtatott adatok segítségével az adott terület gazdálkodására, infrastruktúrájára, vonalas létesítményeire vonatkozó adatok is láthatók.

Ennek a rendszernek kell a teljes kiépülése és adatokkal történő feltöltése után információkat szolgáltatni a Bizottság számára készülő jelentésekhez is.

Hogyan segíti az Unió Magyarország természeti értékeinek megőrzését?

LIFE Projektek

Az Unió költségvetésében igen nagy összeg áll rendelkezésre az egyes tagállamok legkülönbözőbb szervezetei számára, természeti értékeik megőrzésére. Erre a forrásra szabad versenyben pályáznak az állami és civil szervezetek, melyek pályázatairól az Európai Bizottság dönt, azaz Brüsszelben kerülnek elbírálásra a benyújtott pályázatok, és a nyertesek is onnan kapják a megvalósításhoz szükséges forrásokat. A LIFE majd újabban az ún. LIFE+ pályázati rendszer elsődleges célja a Natura 2000 területek és jelölő fajok érdekében megvalósítandó intézkedések támogatása. Magyarország a 2000-es évek elején kidolgozott pályázati stratégiának/tervnek köszönhetően különösen sikeres pályázó. A LIFE és a LIFE+ forrásoknak köszönhetően sok milliárd forint jutott olyan gyakorlati természetvédelmi programokra, amelyek pl. a parlagi sas, kerecsensólyom, túzok, parlagi vipera, tartós szegfű, mocsári angyalgyökér, kék vércse stb. fajok védelmét támogatták, vagy fontos – közösségi jelentőségű – élőhelyek fennmaradását segítették. E pályázatok nélkül aligha lehetett volna abban reménykedni, hogy ekkora összeget tud a magyar költségvetés ezekre a célokra fordítani.

Operatív programok

2007-2013 közötti Uniós költségvetési ciklusban már Magyarország is számíthatott arra, hogy igen jelentős fejlesztési célú forrásokhoz jut. Ezeket a forrásokat a különböző Operatív Programokból lehetett, ill. lehet elnyerni. Magyarországon a természetvédelmi célú fejlesztések a Környezet és Energia Operatív Programból kerültek finanszírozásra. Az előzetesen megtervezett beavatkozások – élőhelyrekonstrukciók, madarakra veszélyes elektromos szabad légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése, arborétumok felújítása, barlangok védelme – újabb jelentős forrásokat biztosítottak a Natura 2000 területek állapotának javítására, veszélyeztetett fajainak megőrzésére.

Fenntartási tervek

Valamennyi Natura 2000 területre ajánlott ún. fenntartási tervet készíteni. Az ebben foglaltak ugyan nem kötelező előírások, hanem többnyire olyan ajánlások, melyek megvalósítására a gazdálkodók pályázhatnak. A tervek kidolgozása – a területen gazdálkodókkal való együttműködés keretében – folyamatban van.

Gazdálkodók és a Natura 2000 területek

A Natura 2000 területek létesítésének és fenntartásának módszere alapvetően eltér a védett természeti területekétől. Míg utóbbinál a legjelentősebb területek pl. nemzeti parkok esetében indokolt az állami tulajdonlás és a nemzeti park által történő kezelés, ill. a nem állami tulajdonban lévők esetében a jogszabályi korlátozásokkal történő természeti értékőrzés, a Natura 2000 területeken semmiképpen sem lehet cél a területek állami tulajdonba vétele – ezt egyébként semmi sem indokolná – sokkal inkább a jelenlegi sokszínű tulajdonviszonyok fenntartása szükséges.

Magyarországon a Natura 2000 területek jelentős része magántulajdonban van, és azokon különböző mezőgazdasági tevékenység folyik. Így van azonban ez az állami tulajdonban lévő területek jelentős részén is. Ez elsősorban abból adódik, hogy a termőföld 80 %-a ma Magyarországon magántulajdonban van, a kijelölés pedig a tulajdoni szerkezettől függetlenül, kizárólag a természeti értékek alapján történt.

A Natura 2000 hálózat logikájából következik, hogy azok fenntartása érdekében szükséges intézkedésekkel együtt jár a gazdálkodók támogatása is.

A szántóföldi gazdálkodást folytatók számára a Natura 2000 területté nyilvánítás érdemben nem befolyásolja tevékenységüket, annál is inkább, mivel az ilyen területek legtöbbször a vonuló madártömegek számára alkalmas táplálkozó területként kerültek bele a hálózatba. Természetesen előfordul, hogy a szántóföldi kultúrában olyan fajok telepednek meg, mint pl. a fokozottan védett túzok, amelynek költési sikere csak jelentős korlátozással érhető el. Ennek a problémának a kezelésére azonban a jellemzően túzokos területeken a gazdálkodók bejelentkezhettek az agrár-környezetgazdálkodási program ún. túzok élőhely-fejlesztési célprogramba, amely jelentős többlettámogatást biztosít az érintett területeken tevékenykedőknek az előre meghatározott korlátozások vállalásának ellentételezéseként.

Lehetnek azonban olyan esetek, amikor akár a túzok, akár pl. a hamvas rétihéja – mindkettő Natura 2000 jelölő faj – „váratlanul” telepedik meg, és gyorsan kell foganatosítani a védelme érdekében szükséges intézkedéseket. Ilyen esetben az egyedi hatósági korlátozással együtt jár a természetvédelmi kártalanítás lehetősége is.

A Natura 2000 hálózathoz tartozó gyepterületeken gazdálkodók rendeletben foglaltak szerint kaphatnak támogatást, amelyet a gazdálkodók szívesen fogadnak, és annak mértéke számukra is elfogadható. Emellett önkéntes alapon csatlakozhatnak a gyepgazdálkodás túzok élőhely-fejlesztési intézkedésekkel agrár-környezetgazdálkodási célprogramhoz is, ami további többlet kifizetést jelent számukra.

A Natura 2000 erdőterülettel rendelkező magán erdőgazdálkodók támogatása sokáig váratott magára. A 2012-13 gazdálkodási évben bevezetésre került az a támogatási rendszer, ami kompenzálja a gazdálkodási korlátozások miatt kieső bevételt, ill. a többlet költségeket.

Természeti értékeink gazdagsága

Magyarországon mai ismereteink szerint kereken 42 000 állatfaj és 2 200 magasabbrendű növényfaj él. Ez a jelentős gazdagság a Kárpát-medence sajátos földrajzi helyzetével, és az utóbbi 10 000 évben bekövetkezett többszöri klímaváltozással magyarázható. Magyarországon még érvényesülnek az atlanti klímahatások, miközben az ország területének nagyobb része kontinentális hatás alatt áll, de a déli országrészben a mediterrán jelleg is meghatározó. Az Alpok és a Kárpátok közelsége is befolyásolja az élővilág alakulását. Ez a sokféle klímahatás meglehetősen mozaikos tájat, és azon belül igen változatos élővilágot tart fenn. Magas az olyan fajok száma, amelyek csak a Kárpát-medencében élnek, azaz bennszülöttek. A Kárpát-medence a megközelítőleg 10 000 évvel ezelőtti utolsó eljegesedés idején annak peremén helyezkedett el, azaz a jégkorszak előtti időből is fennmaradtak fajok és élőhelyek, az azutáni betelepülés pedig lehetőséget kínált a különböző klímahatású szomszédos terülteken élő fajok behatolására is.

A hazai jogi szabályozás szerint Magyarországon 1168 állat és 733 növényfaj áll természetvédelmi oltalom alatt. Ez a szám lényegesen nagyobb, mint a Natura 2000 területek kijelölésének alapjául szolgáló fajok és élőhelyek száma.

Magyarországon 37 növényfaj, 53 ízeltlábú állat, 9 puhatestű, 23 halfaj, 5 kétéltű, 2 hüllő, 78 fészkelő és 13 vonuló madárfaj, ill. 18 emlősállat tartozik a Natura 2000 fajok közé. A listát tovább gazdagítja 46 élőhelytípus, melyekre szintén ki kellett jelölni a Natura 2000 területeket.