Magyarországon a külön jogszabállyal védetté nyilvánított természeti területeknek két kategóriája létezik:
Országos jelentőségű védett természeti terület: nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, melyeket a természetvédelemért felelő miniszter rendelettel nyilvánít védetté.
Helyi jelentőségű védett természeti terület, melyeket a települési önkormányzatok, illetve Budapesten a fővárosi Önkormányzat testületi határozattal nyilvánít védetté. Ezek lehetnek természetvédelmi területek, vagy természeti emlékek.
A helyi jelentőségű védett természeti terület létesítésére bárki javaslatot tehet. Az önkormányzathoz beérkezett javaslatot az eljárásért felelős jegyzőnek meg kell küldenie az illetékes nemzeti park igazgatóságnak, azzal, hogy az nyilatkozzon, kívánja e az adott területet országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítani. Az igazgatóság nemleges válasza esetén megindulhat az előkészítő eljárás, majd annak sikeressége esetén a képviselő testület védetté nyilvánító rendeletet alkothat. A védetté nyilvánító jogszabályban rendelkezni kell a terület jellegéről – természetvédelmi terület, természeti emlék, illetve annak tartalmaznia kell a terület jellegét, kiterjedését, helyrajzi számos jegyzékét, valamint a korlátozásokat, tilalmakat is. A védetté nyilvánító rendelet része a területre vonatkozó kezelési terv is, melynek tartalmi követelményeiről külön jogszabály – 3/2008. (II.5.) KvVM rendelet – intézkedik.
A jegyző feladata, hogy a természet védelméről szóló törvény – 1996. évi LIII. törvény – 25. § (2) bekezdésben előírt kötelezettsége alapján a védetté nyilvánító határozat egy példányát megküldje a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságnak. Ez a kötelező tájékoztatás képezi az alapját a törvényben előírt nyilvántartás vezetésének, amelyik az Országos Természetvédelmi Törzskönyv, melyre vonatkozóan külön részletszabályokat tartalmaz a 13/1997. (V.28.) KTM rendelet.
A rendszerváltozást megelőzően helyi jelentőségű védett természeti terület létesítésére a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai voltak jogosultak. A rendszerváltás után ez a jogosultság a települési önkormányzatok feladatkörébe került. 2007. december 31-ig meglehetősen sajátságos helyzet volt a helyi jelentőségű védett természeti terület körül, mivel ekkor még hatályosak voltak azok a rendeletek, amelyet a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai alkottak és már azok is amelyeket 2000 után az önkormányzatok alkottak meg. Ezt a rendezetlenséget kezelte a 2007. évi LXXXII. deregulációs törvény, amely kimondta, hogy az 1989. október 23.-át megelőző védettségről rendelkező jogi normák hatályukat vesztik. A törvény viszont azt is előírta, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságai által hozott határozatokat települési önkormányzati rendelettel kell megerősíteni, kivéve, ha az adott terület megsemmisült, vagy nagymértékben károsodott. 2008. január 1-jéig adott határidőt a törvényalkotó az ismételt védetté nyilvánításra, melynek a hozzávetőleg 450 érintett önkormányzat 90%-ban eleget tett.
Ma elmondhatjuk, hogy jogi értelemben egységes a helyi védett természeti területek hálózata, mivel az összeset az adott települési önkormányzat rendelettel hirdetett ki.