A gyepesítés és a gyepgazdálkodási módok hatékonysága mindig a helyi feltételeken múlik. Meghatározó tényező a felhagyott szántó mérete, termőhelyi adottságai, a korábbi művelés módja és időtartama, a gyepesítéshez választott eljárás, a szomszédos növényzet állapota stb. A gyepesítés és más természetkímélő gazdálkodás eredményeképpen azt várjuk, hogy növekedjen a természetközeli élőhelyek száma és kiterjedése, mérséklődjön az élőhelyek leromlottsága és az özönnövények terjedése, táji léptékben csökkenjen a természetközeli élőhelyek szétdaraboltsága, és növekedjen közöttük az átjárhatóság. A gyepesítés során évelő fűfélék által uralt lágyszárú növényzetet hozunk létre az előzőleg nem gyepes területen. 

Mikor telepítsünk és mikor ne telepítsünk gyepet?

Az első szabály, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a még létező ősgyepek megmaradjanak, hiszen a gyepek mesterséges helyreállítása tökéletesen nem végrehajtható, nehéz és drága feladat (vagy nagyon hosszú időt vesz igénybe), melynek kimenetele sokszor bizonytalan. Ha egy korábbi szántón már elkezdődött a gyep spontán kialakulása, akkor megfontolandó, hogy újat telepítünk, vagy hagyjuk a természetes folyamatot tovább zajlani. Azonban soha ne szántsunk fel idős gyepesedő parlagot, amely már túljutott a kezdeti gyomosodási időszakon!  
Azokon a kisebb-nagyobb kiterjedésű, vagy szigetszerűen elhelyezkedő szántóterületeken, amelyeket természetes-természetközeli gyepek vesznek körül, hagyni kell a természetes spontán szukcesszió akadálytalan lefolyását. A természet képes az adott lehetőségek között az optimális visszagyepesedés tökéletes megoldására. Ezeken a területeken a szántó/gyep átalakítás tehát már valójában megtörtént, tevékenységünkkel a gyomosodást kell meggátolni, és segíteni kell a minél jobb állapotú gyep kialakulását. Megfelelő karbantartással (kaszálással, szabályozott legeltetéssel, szárzúzással) ezekben az esetekben a felhagyott szántó a térségre jellemző fajkészletet mutató természetes gyep irányába kezd átalakulni. Mindent meg kell tenni az özöngyomok terjedésének megakadályozására!  
Azokon a felhagyandó szántókon, ahol közelben nincsenek olyan természetközeli élőhelyek, amelyekről a természetes gyepalkotó növényfajok bejuthatnak, ott a termőhelyre jellemző magkeverékkel gyeptelepítést végzünk, vagy pedig a parlagon felülvetést, direktvetést alkalmazunk. 

Mitől függ a gyepesítés sikere?

Csak akkor érdemes a gyeptelepítésbe belefogni, ha már tudjuk, hogy a helyi természeti adottságok mellett mi az a gyeptípus, amely létrehozását (visszaállítását) célul lehet kitűzni. Ehhez ismernünk kell a tájba illő "eredeti" és a jelenleg fenntartható gyep növényzeti típusát, a gyepet alkotó fajok ökológiai igényeit. A termőhelyi viszonyok, a talajtani, a klimatikus és a domborzati tulajdonságok, a szomszédos növényzet állapota, és a táji mintázat is jelentősen meghatározza a gyeptelepítés eredményességét. Ezen túl a talaj kihasználtságának mértéke és a talajban elfekvő életképes magbank összetétele és mennyisége is nagymértékben befolyásolja a gyepesítés sikerét. A gyepesítés kimenetele tehát a helyi feltételektől, valamint az alkalmazott módszerektől függően nagyon különböző lehet. 
A gyepesítési programok hatékonysága érdekében földrajzi vagy tájhasználati régiónként pontosan kidolgozott kezelési elvek és módszerek alkalmazására van szükség. Fontos, hogy az előkészítő munkákban ökológusok, gyeptelepítési és természetvédelmi szakemberek is részt vegyenek, akik a helyszíni munkák irányításában, a helyi ökológiai problémák megoldásában és a kezelések eredményességének értékelésében is rendszeres segítséget nyújtanak majd. Már a gyepesítésre szánt parcella kiválasztása során is érdemes a területet jól ismerő szakemberek tanácsait kikérni.
Egyetlen időpontban elvégzett magvetés még nem garantálja a telepítés sikerét. Mivel a cél egy természetközeli állapotú, lehetőleg sok őshonos növényfajt tartalmazó gyep kialakítása, ezért alapvető tényező a jellemző növények bejutása (bejuttatása) és fennmaradása. Természetvédelmi szempontból csak a Magyarországon termelt, őshonos (vagy hazánkban nemesített) gyepalkotó fajok vetőmagjának beszerezése indokolható. Mivel kereskedelmi forgalomban ma még nem kaphatók az egyes hazai termőhelyekhez megfelelő magkeverékek, de még egy univerzális „pannon szárazgyep” vetőmag keverék sem, ezért célszerű a magokat a megegyező típusú termőhelyen begyűjteni. Kisebb mennyiségben a kézi gyűjtés is szóba jöhet, nagyobb szükséglet esetén gépi aratással állítható elő a vetőmag. Konzultáljunk a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság szakembereivel, hogy hol vannak olyan gyepfoltok, ahonnan magokat gyűjthetünk. Még akkor is nagyon sokat jelent az ősgyepekről gyűjtött magok (vagy a kaszálék) kiszórása, ha nem tudunk nagy mennyiséget beszerezni.
A gyep fajkészlete és szerkezete idővel megváltozik, szerencsés esetben őshonos fajokban egyre gazdagabb lesz.  Ne ragaszkodjunk a vetett fajok megtartásához, felújításához, ha azok a kialakuló gyepben természetközeli fajokra cserélődtek le. Az aprócsenkeszes magkeverékből vetett gyepek rövid időn belül kiritkulhatnak, de akkor lehetőség van az őshonos fajok betelepülésére. Ne felejtsük el, hogy a természetközeli gyepek kialakulás hosszú időt vesz igénybe: termőhelytől függően legkevesebb 5-10 év, de egyes esetekben akár több évtized is lehet. Ne próbáljuk intenzív technológiákkal a folyamatot sürgetni, de természetbarát módszerekkel segíthetjük a gyepesedést.
A kialakított gyepek általában rendszeres karbantartást igényelnek. Ha a telepített gyep nagyon kiritkult, lehetőség van a felújításra. A felülvetés során nem szabad ismét feltörni a gyepet, hanem alkalmazzuk a magszórást, a szénaterítést, esetleg a direktvetést. A gyep karbantartása során a kaszálást, a legeltetést és a pihentetési időt a vetés és a megmaradás sikerének, illetve az időjárásnak megfelelően kell megválasztani.

Módszerek a gyeptelepítéshez

Ha a termőhely nyílt homoki gyep, vagy mocsár, magassásos létrejöttét teszi lehetővé, akkor a spontán begyepesedésre alapozzunk, és magszórással vagy szénaterítéssel segítsük bejutni a természetes fajokat. Ha szántó már legalább néhány éve parlag, akkor meg kell figyelni, milyen előrehaladottságot mutat a gyepesedés foka. Ha a felhagyott szántón már elkezdődött a természetközeli gyep kialakulása, és az inváziós gyomnövények nem uralkodtak el, akkor ne szántsuk fel a parlagot. Ebben az esetben gyepfenntartási módszerekkel kell tovább művelni, vagy felül kell vetni a környező gyepekről származó szaporítóanyaggal. Az aktív gyepesítés legkevésbé intenzív módszere során a természetes fajokat talajelőkészítés nélkül juttatjuk a parcellára. Ez történhet magszórással, szénaterítéssel (szénamurvás felülvetéssel), valamint direkt vetéssel. Ezekkel a módszerekkel a spontán gyepesedő parcellára, vagy a korábban elvetett gyepre később is, és többször is juttathatunk a természetes fajokból, ezáltal gyorsíthatjuk a jellemző faji összetétel kialakulását.

Talajelőkészítésre és azt követő vetésre akkor van szükség, ha a parcellán még rajta vannak az előző évek gazdasági növényeinek maradványai (pl. a tarló), vagy özöngyomok szaporodtak el. Az elsődlegesen gazdasági hasznosítás céljára történő gyeptelepítés szinte mindig talajelőkészítésre és magvetésre alapul, a természetbarát gyepesítés azonban a korábban felsorolt módszerek szerint is hatékonyan megvalósítható. Magkeverékkel történő gyeptelepítést akkor végezzünk, ha ezáltal a kezdeti évek nagyfokú elgyomosodása, de még inkább a terület özöngyomokkal való elborítása megakadályozható. A gyepesítendő parcella termőhelyének megfelelő élőhelyről gépi aratással vagy kézzel gyűjthetjük be a magokat. Ha nemzeti park igazgatóságtól szerezzük be a magokat, akkor az igazgatóság által kiállított igazolással bizonyíthatjuk, hogy a gyeptelepítéshez szükséges vetőmag rendelkezésünkre állt. Ha erre nincs lehetőség, akkor kereskedelmi forgalomban kapható, a termőhelyhez illő magkeveréket használjunk, és számlával igazoljuk a vetőmagok eredetét. Ne vessünk el tájidegen fajokból álló magkeveréket.

• Szénaterítéses vagy szénamurvás felülvetés

​A természetközeli gyepállomány, vagy az ugyanazt jelentő ősgyep termőhelyre jellemző faji összetételének kialakulását gyorsíthatjuk, ha a környéken található, későn, vagyis július végén kaszált elöregedett széna elpergett magját kiszórjuk a telepített területre. Ezzel olyan fajok is betelepíthetők a gyepbe, amelyek igen lassan vándorolnának be a területre. Ez az úgynevezett szénaterítéses, vagy szénamurvás felülvetés tradicionális módszer volt Magyarországon.
A szénaterítéshez kaszálékra lesz szükség, amelyet célszerűen egy közeli, hasonló termőhely szénájaként szerezhetünk be. A megfelelő kaszáló kiválasztásához kérjük ki a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság tanácsát. Ha a nemzeti parknak nagyobb kaszálói vannak, magát a szénát is beszerezhetjük tőle. Ebben az esetben kérjünk igazolást a széna eredetéről és összetételéről, amely majd bizonyítja, hogy milyen fajokat telepítettünk a parcellára. A széna elterítését követően célszerű a területet állatokkal megjáratni (a magok kipergetése és földbe juttatása végett). Ugyanakkor a kaszálást úgy kell időzíteni, hogy a területre juttatandó növényfajok magjai az elterítést megelőzően ne peregjenek ki a szénából.
Ha a parcella egy kisebb részére már sikerült fajokat betelepíteni, akkor az a folt a későbbiek során forrásként szolgálhat a további szénamurvás felülvetéshez, vagy akár a vetőmag gyűjtéséhez (aratásához). Egyes füvekből a szénaterítést vagy vetést követően már akár a második évben kaszálhatunk terméses szénát, vagy arathatunk magokat.

• A törés nélküli, direktvetéses gyepfelújítás

​A gyeptörés vagy talajművelés nélküli gyepfelújítás egyik formája a direkt vetés, amelyhez speciálisan kialakított ún. direktvetőgépet használunk. A gép kialakításánál fogva képes arra, hogy közvetlenül a meglévő gyepnemezbe, vagy az elővetemény tarlójába az optimális vetési mélységben helyezze el a fűmagot. Ezzel az eljárással megváltoztatjuk a gyepnemez magkészletének gyommag-haszonnövénymag arányát, ugyanakkor nem semmisítjük meg az egyéb szempontból értékes növények magvait, és lehetővé válik a gyepben való fennmaradásuk. Direktvetést végezhetünk magán a felújítandó gyepen, vagy törés után, ha a gyeptörést valamilyen más növény termesztése követi a telepítés előtt az elővetemény tarlójába. A direktvetéses telepítés ideje lehet tavasszal és nyár végén. Ha pillangóst nem tartalmaz a keverék, akkor október második feléig, még a tél alá is vethetünk, mert tavaszig a füvek kicsíráznak, és korán fejlődésnek indulnak, de nem mindig hoznak ilyenkor magszárat. A tavaszi vetésnél figyelni kell a területen élő növényzet elnyomó hatására. Ez ellen gyakoribb, de magasra állított fűkaszával végzett kaszálással védekezhetünk.

• A vetéssel történő gyeptelepítés általános feltételei

​A gyep telepítése történhet szántott területen fűmagvetéssel, és a meglévő gyep felülvetésével. Vetés után a fűmag a talajban kicsírázik, a csíra gyökeret és hajtást fejleszt. A csírahajtáson kialakul a bokrosodási csomó, amiből kifejlődnek a földfeletti hajtások és a bojtos gyökérzet. A csíragyökér, amíg él és működik, gátolja a bojtos gyökérzet fejlődését, ezért előáll egy olyan állapot, amikor a csíragyökér már nem, a bojtos gyökérzet pedig még nem eléggé működik. Ez a gyökérváltás folyamata. Ideje a fűfaj kelése után 6-8 héttel várható. Csapadék és vízhiányos időben erős a fű kiritkulása, veszélybe kerül a telepítés sikere. Különösen fontos ennek figyelembe vétele, ha kevés fűmagot vetünk.

A bokrosodási csomó talajfelszínhez viszonyított helyzete meghatározza a hajtások elhelyezkedését és ez alapján csoportosítva a füveket agrotechnikai igényük is jellemezhetjük:

• A füvek, ha a bokrosodási csomó a talajfelszínén található és a hajtások szorosan egymás mellett erednek, a tömött bokrú  fűfélék csoportját alkotják. Jellemző fűfajaik az apró csenkeszek, amelyek juhlegelőként hasznosíthatók.
•  A bokros füvek, ha a bokrosodási csomójuk a talaj felszíne alatt található és a hajtások között esetenként látható a talajfelszín is, akkor a lazabokrú fűfélék csoportját alkotják. Jellemzőjük a jó termeszthetőség. Magról könnyen telepíthetők, teljes takarmánytermésüket, a telepítést követő második, de esetenként már az első évben is biztosítják. Élettartamuk – magpergetés nélkül – általában négy év. Ezt követően felülvetéses újratelepítést igényelnek, vagy szerepüket a tarackos füvek veszik át a gyepben.
• A terjedő tövű füvek lehetnek tarackosok a föld alatt, vagy indával a talaj felszínén. Jellemző rájuk, hogy magról nehezen telepíthetők, a telepítés agrotechnikájával szemben igényesek, lassan csírázó és fejlődő növények. Teljes zöldtermésüket általában a telepítést követő harmadik évtől adják. Élettartamuk nyolc-tíz év, de megfelelő agrotechnikát és hasznosítást alkalmazva az indákról és tarackokról folyamatosan felújul a gyep.

A gyephasznosítás (legeltetés, kaszálás, kettős hasznosítás) és tűrőképesség szempontjából megkülönböztetünk aljfüveket és szálfüveket:

• Az aljfüvek morfológiai méretük szerint általában alacsonyabbak a szálfüveknél, sok levélsarjat fejlesztenek. Hasznosítási szempontból tűrik, vagy megkívánják a rendszeres legeltetést, a rágást, tiprást, de a legeltetés után jól sarjadnak. Elszaporodásuk a legelőkön várható.
• A szálfüvek morfológiailag magasabbak az aljfüveknél. Leveleiket elsősorban a száron hozzák. Hasznosítási szempontból jellemző, hogy a legeltetést nem vagy alig tűrik. Termésüket kaszálással hasznosítjuk, és termésük meghatározó részét az anyaszénát betakarításakor, az első növedékből, adják.

A fűmag szinte fényben csírázik, ezért sekély vetést igényel, ami fajtól függően 0,5-2 cm mély lehet. A magágy aprómorzsás, kertszerűen elmunkált, kellőképpen ülepedett, tömör talaj legyen. A magágy tömörsége akkor megfelelő, ha rálépve csak a cipő sarka hagy nyomot, vagy a traktor keréknyoma alig látszik. Ezzel biztosítjuk azt, hogy később a vetésterület már ne ülepedjen, vagy a vetőgép besüllyedve ne vethesse a fűmagot a szükségesnél mélyebbre.

A különböző fűfajok különböző idő alatt kelnek ki, így a korábban csírázók elnyomhatják a későbbieket. Az angol perje már egy hét alatt kikel, míg a réti perje csak mintegy három hét eltelte után hajlandó csírázni, ezért ha sok a keverékben az angol perje, akkor gyors fejlődése miatt elnyomja a gyengébb növényeket, vagyis gyomként viselkedik. Szabály, hogy a gyors kelési és fejlődési eréllyel rendelkező, ún. agresszív növényekből ne tervezzünk vetésre 20%‑ot meghaladó arányú növényállományt a keverékbe. A megfelelő csíraszámmal telepített, gyorsan kelő és fejlődő gyepalkotó faj a későbbiekben védő, takaró növényként viselkedik, és elősegíti az értékesebb, hosszú életű füvek sikeres megtelepítését. 

A telepítés ideje, előnyök és hátrányok

Gyepet két időpontban telepíthetünk. Az optimális telepítési idő Magyarországon a kora tavaszi (február 20. – március 30.) és a nyárvégi (augusztus 20. – szeptember 10. közötti) időszak. Mindkét időpontnak vannak előnyei és hátrányai, amelyeket figyelembe kell venni a telepítés sikere érdekében.

A tavaszi telepítés előnyei: az őszi szántás után jobb lesz a magágy ülepedettsége és a fagy hatására, kialakul az aprómorzsás talajszerkezet. A szántott talaj megőrzi az őszi és téli csapadékot, ami lehetővé teszi az egyenletes kelést, és segíti a növények megerősödését.

A tavaszi telepítés hátrányai: kései kitavaszodás esetén vagy csapadékos tavaszon nem lehet időben elkészíteni a magágyat, és nem végezhető el időben a vetés, ezért a gyökérváltás ideje melegebb időszakra tolódik, ami erős kiritkulást okozhat. Az egynyári gyomok együtt kelnek a füvekkel, ezért erős a gyom konkurencia, ami szintén fokozza a kiritkulást, mert a füvek tavasszal telepítve, a vernalizáció, a hideghatás hiánya miatt, nem képesek magszárat hozni, és a gyomok túlnövik, elnyomják, kiritkítják a gyepet. A gyomok ellen gazoló kaszálással védekezünk.

A nyárvégi telepítés előnyei: a gyökérváltás ideje hűvösebb őszi időszakra tolódik, és már az erősebb harmatképződés is elősegíti a növények életben maradását. A szántóföldi gyomok közül csak az áttelelő fajok kelnek ki, és azok sem nőnek magasra, ezeket viszont tavasszal a fű el tudja nyomni. A telepítést követő évben már a teljes termést megközelítő hozamra számíthatunk. A kedvezőbb környezeti hatások miatt csökkenthetjük a vetőmag adagot.

A nyárvégi telepítés hátrányai: a nyári időszakban kisebb a talaj víztartalma, és nehezebb az aprómorzsás magágy előkészítése, a többmenetes talajművelés miatt drágább lesz a talajmunka. Száraz ősz esetén a kelés elhúzódik, de a fűfélék a kedvező időpontban kikelnek, a pillangós gyepalkotók viszont kifagyhatnak.

A két telepítési időpontot összehasonlítva nálunk a nyárvégi telepítés az előnyösebb. A tavaszi telepítésnél olyan gyomok jelennek, mint a parlagfű, ami törvényileg is irtásra kötelezett, de ősszel már nincs jelen a telepítésben, és a következő tavasszal, a szakszerűen végzett kaszálással kiszorítható a gyepből. A kiritkult gyeptakaróban viszont már a meglévő gyepekben is virágzik ez az allergén gyom.