A női viselet fekete pántos cipő és a nejlonnál vastagabb szövésű fehér harisnya volt. A szoknyák szép tartását a derékvonalnál egy hurka vastagságú, de nem körkörös, elöl a hasnál már nem kitömött, elöl megkötött úgynevezett pufándli biztosította. Ezután jött egy rövidebb alsószoknya, erre jött még két másik alsószoknya, de ezek már térdig érőek voltak, aljuk csipkés.
Az alsószoknyák nagyon bő szabásúak és jól kikeményítettek voltak. Ezekre jött a felsőszoknya, amely Bogláron nem volt bepliszérozva, hanem sűrűn behúzva, és a sűrű hajtások levarrva. A felsőszoknyára egy fekete kötény jött, annak szélén is csipke volt, vagy gyönyörűen ki volt azsúrozva. A felső, az ún. rékli, hosszú ujjú, az eleje és a háta megszabva, az eleje, a háta és az ujja hajtásokkal, finom kis csipkével díszítve. A fehér ujjú, húzott, madeirás blúz fölött az elején és a hátán megszabott, díszzsinórozott mellényt viseltek, amely elöl nem ért össze, hanem zsinórral fűzték össze átlósan.

A mellény általában olyan színű volt, mint a szoknya. A hosszú ujjú felsőt összepatentozták, a színén pedig kis díszgombok voltak.

Az asszonyok fejükön schopfkendőt viseltek, amely ügyes hajtogatással volt megkötve.

A férfiak viselete kemény szárú csizma, csizmanadrág, fehér vászonanyagból készült, az elején hímzett ing, kötény és kalap volt. Elengedhetetlen volt a rozmaring (Rosmarinus officinalis), ezt a lányok a hajfonatukba is belefűzték, a férfiak pedig a mellényzsebükbe tűzték.

Szerző: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente