A 20. század fordulóján az asszonyok és a férfiak oldalt varrott, puha, fekete csizmát viseltek, amelyet csak hétköznap vettek fel. A nőknek és a férfiaknak is volt papucsa, amely szintén bőrből készült, viszont az ünnepi változat hímzett posztóból volt. A nők kézzel kötött harisnyát viseltek, amely míves volt, de nem mintás. Ezt kapcának hívták. Viselése 1940 után szűnt meg. Az asszonyok szoknyája a lábszáruk feléig ért, korábban viszont egészen hosszú, a boka fölé érő volt. Az alsószoknyájuk kék, piros, rózsaszín pargetből készült, nyáron tarka szifon- és kartonruhákat hordtak, amelyek öt-hat szélből álltak. Az idősebbek kötővel a derékra erősített péntőt viseltek; ez addig ért, ameddig a hosszú ing. A menyecskék vászonból készített inget viseltek, amely bevarrott volt, pálhája a felkar feléig tartott. Szűk ujjú volt, de nem feszült a testen; elől mellközépig ért, gombos volt. Ennek ümög volt a neve. Fekete kendőt csak a legöregebbek viseltek.
A férfiak elől csukódó bőrmellényt és fél lábszárig érő gatyát hordtak (utóbbi négy szélből állt). Ehhez gallér nélküli vászoninget viseltek, amelyet betűrtek a nadrágba. Csak az ünnepi ing volt díszítve. Bőrből készült papucsot is viseltek (ilyet a mai napig is hordanak).

                                                                                                            Szerző: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente